Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 2. szám - A kereskedelmi üzlet fogalma

34 Kereskedelmi Jog 2. sz. nem engedte volna meg. Arra nézve egyező a peres felek előadása, hogy a felperesnek az egyenes adósok ellen 120.000 korona kölcsönből még fennálló s az egyenes adósok által jelzálogként lekötött többi ingatlanokból be nem folyt követelése 9000 koronánál kevesebb. A kir. Guria elfogadja ugyan a másodbirósági ítéletnek megfelelően indokolt azt a ténymegállapítását, hogy a felperes részéről nem nyert bizonyítást az, mikép peres felek között az a megállapodás jött volna létre, hogy a felperes elsősorban az egyenes adósok által jelzálogul lekötött ingatlanokból tartozik kielégítést szerezni és csak annyiban és akkor fordulhat a felperes ellen és elégitheti ki magát a felperes által nyújtott kézi zálogból, ha és amennyiben a jelzáloggal terhelt ingatlanokból kielégítést nem talált; mindamellett a kir. Curia a másodbirósági Ítélet megváltoztatásával az elsőbirósági ítéletet találta helybenhagyandónak. A fennebbi tényállásból ugyanis azt a jogi következtetést kell levonni, hogy a felperes az egyenes adósok mellett kezességet vállalt akképp, hogy a kezesség biztosítására kézi zálogot adott és az egyenes adósok által kibocsátott, illetve elfogadott 30.000 K-s váltót forgatmányával ellátta. Ha a kezes fizet az egyenes adós helyett, már a fizetés ténye következtében reá száll a hitelezőt az egyenes adós ellen megillető követelési jog az ennek biztosítására szolgáló jogokkal, tehát a jelzáloggal együtt. A kezest megillető ennek a jognak szükségszerű folyománya az, hogy a hitelező a kezes beleegyezése nélkül nincs jogosítva le mondani az őt az egyenes adóssal szemben megillető jelzálogról s az őt kielégítő kezesnek az egyenes adóssal szemben fennálló visszkereseti jogát nem foszthatja meg a jelzálogi biztosítéktól; ha pedig az egyenes adóssal szemben őt megillető zálogjogról lemond s a követelés az egyenes adóstól emiatt nem hajtható be, követelésének ekként be nem hajtható részét a kezes ellen nem érvényesítheti. Ebből a jogi álláspontból önként következik az, hogy a kezes ős a hitelező között létrejött jogviszony elbírálásánál és a kezes fentebb körvonalazott jogi helyzeténél nem bír jelöntőséggel a kezességvállalás alakja. 21. A takarékbetéti könyvecske csak akkor bemutatóra szóló papír, ha az alapszabályi intézkedés, amely szerint a betét a könyvecske előmutatójának kifizettetik, magán a könyvecskén kitüntetve van. (M. kir. Curia 430/1912. — 1912. november 5.) 22. A felekkel folytatott tárgyalások s ezzel kapcsolatban azok akaratnyilvánításának kölesönös közlése és az ellentétek kiegyenlítése teljesen kimerítik az ügynöki tevékenység fogalmát. (M. kir. Curia 342/912. 1912. november 7) A győri kir. törvényszék: Alperest kötelezi 1611 K megfizetésére, azon felüli keresetével a felperest elutasítja. Indokok: Alperes vasáru üzletét eladni akarván, a felperest megbízta, hogy lépjen érintkezésbe Z. A.-val, közölte feltételeit a felperessel s őt N.-ra való elutazással is megbizta. Felperes ennek folytán előbb az E) a. levéllel fordult Z.hez, kinek levelére felperes N.-ra utazott, ott közölte az alperes feltételeit, Z. vei tárgyalásokba bocsátkozott, majd eljárása eredményéről, különösen Z. akaratáról alperesnek beszámolt s az alperesseli tárgyalása eredményeként a szükséges íelvilágositásokat levélben közölte Z.-vel. Ezután a felek a felperes közbenjárása mellett, Gy.-ben találkozván, tárgyaltak, végleges megegyezés azonban nem jővén létre, Z. az alperessel Budapesten kíván találkozni, ami meg is történt. Az L. a. levéllel felperes az alperes és Z. budapesti találkozását is előkészítette. Minthogy a felek közti tárgyalások amiatt, hogy Z.-nek az üzlet átvételéhez társra volt szüksége, az alperes által ajánlott társat nem tartotta megfelelőnek, nem vezettek eredményre, az alperes K.-t szemelte ki e czélra. Hogy K.-át e tervnek megnyerje és hogy Z. és K. összejöhessenek, alperes újból a felpereshez fordult, ki K.-val tárgyalt s alkalmat nyújtott a Z. és K. találkozására is. Azon tárgyalásoknál, melyeket a szerződő felek együtt folytattak, felperes több izben jelen volt. A végleges megállapodásnál és a szerződéskötésnél a felperes nem volt jelen. Habár a fentiek szerint a felperes működése nem a vevő felkutatásában állott, felperes tevékenysége mégis közvetítői tevékenység, amennyiben a felek akaratnyilvánításának kölcsönös közlése, a felekkel e közben folytatott tárgyalások, a felek közvetlen érintkezésének előkészítése, a feleknek tárgyalásokra való öszszehozása, oly lényeges működések, amelyek a szerződés létrejöttéhez szükséges előkészítő cselekményekbe egészen beleszövődnek, ugy hogy ennek folytán a szerződő felek közt létrejött megegyezés mintegy a felperes közbenjárásán nyugszik. A felperes tevékenysége tehát a létrejött üzletvételi jogügylettel okozati összefüggésben áll. Minthogy az az alkusz, akinek közbenjárása olyan volt, hogy a létrejött ügylet az ő tevékenységeinek eredményeiként jelentkezik, működésének díjazását követelheti; minthogy felperes az ennek megfelelő tevékenységet az alperes egyenes megbízása folytán fejtette ki; minthogy az alkuszi működés lényegéhez nem