Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 2. szám - A kereskedelmi üzlet fogalma

2. sz. Kereskedelmi Jog 29 Nem jelent azonban külön kielégítési, elsőbbségi, kizárólagos, vagy valamely dologi jogot. Ezen a ponton felvetem a külföldi r.-t.-ok belföldi jogviszonyainak kérdésében nézetem szerint alapvető kérdést, t. i. vájjon a belföldi képviselőség jogilag azonos-e a külföldi társasággal, vagy áltól különálló, különböző jogi személy? Más helyütt (Kereskedelmi jog 1911. évf. 22—24.. 1912. évf. 1—3. szám) kifejtettem már, hogy a jogi különállóság felfogása tarthatatlan, hogy a külföldi társaság és a belföldi képviselőség viszonya ugyanaz, mint egy belföldi czég fő- és fióktelepének egymáshoz való viszonya. Reichard biró ur a jogi azonosság tekintetében elfoglalt álláspontomat helyeselte. (Jogt. közi. 1912. évf. 4. sz.) Ámde a jogi azonosság feltétlenül magával hozza azt. hogy a r.-t.-nak akár belföldi, akár külföldi hitelezője mindarra rátehesse a kezét végrehajtás, vagy a generális végrehajtás: a csőd esetén, ami a részvénytársaságé tekintet nélkül arra, hogy külföldön vagy belföldön elhelyezett vagyonról van szó. s tekintet nélkül arra. hogy pl. a külföldi hitelező által lefoglalt vagyonrészt az adós társaság a belföldi üzlet folytatására szánta. Ily következmények nélkül a jogi azonosság vagy külön jogi személyiség kérdése minden gyakorlati következmény nélkül szűkölködő akadémikus kérdés lenne, holott nézetem szerint nem az. Tévesnek tartom azonban a fenti álláspontból a belföldi hitelező sérelmes helyzetét vagy megrövidítését megállapíthatni. Ép ez az álláspont biztosítja a belföldi hitelezőnek azt a jogot, hogy a r.-t. külföldi vagyonából is kielégítést nyerhessen. A r.-t. ellen belföldön vagy külföldön hozott ítéletek a viszonosság fenforgása esetén a belföldi és külföldi vagyonra egyaránt végrehajthatók, s a külföldi végrehajtás foganatosítását a belföldi bíróság a Végr. tv. 3. §. d) pontja vagy 4. § a alapján meg nem tagadhatja. De különösen nem lenne az osztrák társaságok ellen hozott ítéletek végrehajtásának foganatosítása megtagadható, mert ezekre a társaságokra az üzleti tőkének belföldön való elhelyezését az 1878. XXII. t.-cz. nem írj a kötelezőleg elő. A csődtörvény 75. §. nézetem szerint tisztán eljárási természetű rendelkezés, s nem jelenti a belföldi hitelezők előnybe helyezését s a külföldiek kizárását a belföldi tömegbe vont vagyonból. Kérdés most már, hogy a belföldi hitelezők ily kiváltságos jogai nélkül miért kívánja meg a K. t. 211. §. 2. p., hogy a belföldi üzlet folytatására szánt tőke a belföldön helyeztessék el, s miért nyitandó a Cs. t. 75. §. értelmében erre a tőkére külön csőd? A K. t. e rendelkezésével a külföldi r.-t. belföldi üzletének realitását kívánja biztosítani, s lehetővé akarja tenni a czégbirósági hathatós ellenőrzést s azt, hogy szükség esetén a belföldi hitelezők könnyű szerrel jussanak fedezethez, s ne kelljen a külföldön foganatosítani a végrehajtást, ami adott körülmények között nagy nehézségekkel járhat, esetleg nem is lehetséges (végrehajtási viszonosság hiányában.) Ugyancsak a belföldi hitelező helyzetén kiván eljárási szempontból segíteni a Cs. t. 75. §-a a belföldi külön csőd utján. A belföldi üzlet folytatására szánt tőke különben is sokkal kevésbé van jogilag körülírva és szabályozva, sem minthogy a belföldi hitelezők külön kielégítési alapjául szolgálhatna. A törvény a biztosító társaságok és a közraktári vállalatok kivételével nem határozza meg annak számszerű nagyságát, elhelyezésének és a tényleges belföldi elhelyezés igazolásának módját, a czégbirósági ellenőrzés nem terjed ki a bejegyzést követő időben rendszeresen arra, vájjon emelkedett vagy csökkent-e ez a tőke, egyáltalában a belföldön van-e még, azonfelül nincs elzárva a r.-t. attól sem, hogy a belföldi tőke összegét leszállítsa. (Neumann i. m. 673. L Nagy : Keresk. jog L k. 6. kiadás 426. L 22.) A csődtörvény végül a „külön kielégítésre jogosított hitelezők" czimü VII. fejezetében (I. rész) hallgat a belföldi hitelezők eme állítólagos külön kielégítési jogáról, ami e fejezetben kifejezésre jutó taxatiónál fogva eléggé demonstrálja, hogy ily külön kielégítési jog nincs. Azzal tehát az illetékesség kérdésében érvelni nem lehet. A kereskedelmi üzlet fogalma. Irta : dr. Bernhard Miksa, budapesti ügyvéd. A kereskedelmi törvény a kereskedelmi üzlet fogalmát — habár rendelkezéseiben igen gyakran történik reá utalás — nem állapítja meg, ugy hogy a bírói gyakorlat a törvény czélzatát vette alapul mindazon esetekben, midőn a kereskedelmi üzletről, mint ilyenről volt szó.