Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 2. szám - Bírói illetékesség külföldi részvénytársaság elleni perekben

kötelezettségeken kivül a czimzettel szemben független és önálló kötelmet akarna vállalni. Minthogy a közönséges utalványnál az utalványozottnak az utalványossal szemben kötelezettsége csak az utalvány elfogadása alapján jön létre és minthogy ily elfogadásról a postautalványnál szó nem lehet, ennélfogva, még ha azt az idevonatkozólag kifejtettek daczára közönséges utalványnak tekintenők is, a czimzett önálló jogát ez alapon sem tudnók megállapítani. Nem tekinthető helyesnek az a törekvés sem, mely a postát a czimzett megbízás nélküli ügyvivőjének kívánja tekinteni. A megbízás nélküli ügyvitel lényege abban rejlik, hogy az ügyeknek, melyekben az ügyvivő eljár, minden tekintetben „idegen ügyek"-nek kell lenniök. Ehhez képest az ügyvitel fenforgása ki van zárva mindannyiszor, valahányszor az ügyvivő tudomással bir arról, hogy saját ügyét tátja el. Szükséges továbbá, hogy az ügyvivőnek akarata is az idegen ügy ellátására legyen irányozva. Elválaszthatatlan ennélfogva a megbízás nélküli ügyvitel fogalmától az, hogy az ügyvivő másnak ügyét helyette és ennek érdekében lássa el. E fogalmi elemek fenforgásáról azonban a postautalványi ügyletnél szó sem lehet. A postának egyáltalán nem az a szándéka, hogy a czimzett ügyét a czimzett érdekében lássa el, hanem ellenkezőleg, a posta a feladóval szemben elvállalt kötelezettsége következtében csak a saját ügyében jár el és csak a saját érdekét tartja szem előtt, midőn a fel adóval szemben elvállalt kötelezettsége alól szabadulni kiván. Ehhez képest, ha van jogviszony a posta és czimzett között, akkor ennek csak a feladó és a posta közötti szerződés lehet alapja, nem pedig a postának a czimzett érdekében történő ügyvitele. A czimzettnek a pénzküldés czéljában benne rejlő érdeke a postára nézve teljesen közömbös, ez kizárólag a feladó és a cnimzett közötti és a feladót a postautalványi ügylet megkötésére indító jogviszony szerint bírálandó el, melyről a postának a szerződés megkötése alkalmával tudomása nincs és nem is lehet. Ennek folytán nem tehetjük fel a postának azt a szándékát, hogy a czimzett ez előtte ismeretlen érdekét annak valódi vagy feltehető akaratához képest figyelembe vegye, melynek esetleges elhanyagolása esetén a posta a czimzettet, mint az ügy urát, a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint kártalanítani volna köteles. Egyébként is a megbízás nélküli ügyvitelnek a római jogban kiemelt azon esete, melyre e nézet képviselői hivatkoznak, a postautalványi ügyletnél már csak azért sem bizonyítja a postának megbízás nélküli ügyvivői minőségét, mert abban ily negotiorum gestio-nak fenforgása az esetre van megállapítva, midőn valaki pénzt valódi továbbvitel czéljából vesz át, holott egészen kétségtelen az, hogy a postautalványi szerződésnél az utalványozott pénzösszegnek valódi transportjáról egyáltalán nem lehet szó. A megbizás nélküli ügyvitel szabályai tehát a postának a czimzettel szemben fennálló kötelezettsége igazolásául fel nem használhatók. Ami azt a további szempontot illeti, hogy a czimzett, mint a feladónak az ügylet alapján ipso jure jogosított engedményese követelhetné a teljesítést a postával szemben, hogy tehát a czimzett e joga a feladó jogából volna levezethető, e tekintetben azt kell szem előtt tartanunk, hogy a feladó és a posta közötti szerződés alapján ily engedményezést legfeljebb csak a postautalványlapban lehetne felfedezni. Ez azonban rendeltetéséhez képest a postának van szánva s az a czélja, hogy a postát tájékoztassa arra nézve, hogy elvállalt kötelezettségét kivel szemben kell teljesítenie. Az utalványi űrlap tehát nem engedményezési, hanem csak formális okirat, melynek jelentősége csak a feladónak a postához való viszonyában van és ennélfogva ahhoz nem lehetne a posta és a czimzett közötti jogviszony keletkezését hozzáfűzni. (Folyt, köv.) Bírói illetékesség külföldi részvénytársaság eileni perekben. Irta: Dr. Kohner Arthur, ügyvéd. I. Reichard kir. ítélőtáblai bíró ur nézete szerint (Jogt. Közi. 1912. évf. 4. szám) az uj polgári perrendtartás életbeléptetésével bonyolulttá fog válni az illetékesség kérdése a külföldi r.-t. elleni perekben. Sem a PP., sem az életbeléptető törvény nem tartalmaznak ugyanis aziránt intézkedést, hogy vájjon a PP. 27. §-ában megállapított illetékességi okok mindennemű társasági ügyletből eredő peres kérdésre vonatkoznak-e, avagy csakis — a Ker. tv. 211. §. és az 1878: XXII. t.-cz. korlátai közt — ér-