Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 21. szám - Három észrevétel a polgári törvénykönyv tervezetének a szavatosságot tárgyazó intézkedéseire. [2. r.]

Kereskedelmi Jog 21. sz. 398 7. Az eddigiekből önként következik, hogy a kötelesrész kiszabása végett is abban az értékben kell a hagyatékba tartozó üzletet számba venni, amelyen azt mint egészet üzletátruházás esetében értékesíteni lehetne. 8. Megtörténhetik, hogy az örökhagyó elődétől örökölt kereskedelmi üzletet, azt feloszlatta, s az örökhagyó halálával az ági öröklés szempontjából válik vitássá a kereskedelmi üzletnek, mint ági vagyonnak az értéke. A Kúria mai gyakorlata szerint ági vagyonúi csak az az érték szolgál, amely az örökhagyó vagyonába tényleg beolvadt, ez esetben tehát csak az aktiv üzleti vagyon. A ptk. II. terv. rendszerében ez a kérdés vitássá válhatik. Az üzlet mint külön érték a felhagyással voltakép az örökhagyó szándékosságából elenyészett és így a II. terv. 1550. §. szigorú magyarázata szerint az üzlet vállalati értéke a hagyatékból ági vagyonúi visszajárna. Alig hiszem azonban, hogy a jogértelmezés az üzletfolytatásban rejlő vagyonszerző tevékenység abbanhagyását ebben a vonatkozásban vagyontárgy „elpusztításának" tekintené. 9. A kereskedelmi üzlet az örökösi osztály körében is megőrizheti gazdasági egységét olyképpen, hogy egészben valamelyik örökösnek jut, akár megegyezés szerint, akár a czélszerü és méltányos osztály elveinek megfelelően (II. terv. 1405. §.) Ilyenkor is az üzlethez tartozó összes vagyonértékek figyelembevételével kell az osztályt megtenni. Ez odavetett néhány észrevételből is kitetszik, hogy a kereskedelmi üzletnek halál esetére való átszállása a megoldásra váró kérdések egész sorát veti felszínre. Kereskedelmi törvényünknek a polgári törvénykönyv kapcsán immár elodázhatatlan revíziója alkalmából e kérdéseket is tisztáznunk kell. Kívánatos, hogy kereskedelmi jogi irodalmunk ezt a tárgyat is tüzetesen vonja be vizsgálódásai körébe. Három észrevétel a polgári törvénykönyv tervezetének a szavatosságot tárgyazó intézkedéseire.*) Irta: Dr. Meszlény Artúr, egyetemi magántanár, kir. törvényszéki biró. 3. Ezek után áttérek az 1151. §. 1. bek.ben felvett azon esetek méltatására, melyekben a T. nemteljesités miatti kártérítésre jogot ad. *) Lásd előző közleményt f. évi október 1-i számunkban. S e részben rendkívül tanulságos a német bírói gyakorlat fejlődése, mely a német polg. tkvnek a T. tel hasonló hangzású 463. §-át már csaknem kiforgatta sarkaiból. A bíróságok „arglistige Táuschung"-ot vesznek fel már akkor, ha az eladónak a hiányt ismernie kellett volna, azaz, ha gondatlanságból nem ismerte (igy RG. 16. V. 1903., Seuffert 1903. 314. 1., v. ö. Scherer, Das IV. Jahr des BGB., 264. 1.). A RG. az eladótól kifejezetten azt követeli, hogy ne csak az áru hibáit, hanem annak hibátlanságára vonatkozó kételyeit is közölje a vevővel, különben kártérítésre köteles. Sőt ujabban már kifejezetten megtaláljuk annak kimondását is, hogy hiányos áru szállítása magában foglalja az eladó vétkességét és kártérítésre kötelez a visszalépés mellett is, mert „az eladó köteles a maga áruját átadás előtt megvizsgálni" (RG. 25. IX. 1902.; 29. XI. 1902.; 19. XII. 1902. Scherer, Die fünf ersten Jahre des BGB. 511. 1.). Hiába: a korszelleme ellen nincs hadakozás. Akármit is mond a törvény : előbb-utóbb utat tör magának az objectiv felelősség elve. Az eladónak viselnie kell a maga áruja veszélyét. S ezért a T. is helyesen tenné, ha ezen az egy ponton valamit engedne, nehogy a praxis többet koncedáljon, mint a mennyit maga jónak lát. Mindezek figyelembe vételével összegezésül a következő posztulátumokat állítom fel a T. eltérő álláspontjával szemben : 1. Szavatossági hiány miatti felbontás esetében az eladó a negatív interesse-t a maga teljességében térítse meg és pedig akkor is, ha arra nem az ő hibája adott okot. 2. Az eladó a dolog hiányossága miatt okozott kárért a T. 1486. §-a szerint felelős legyen, mely felelősség független attól, vájjon a vevő a szavatosság alapján alternatív jogai közül melyiket választja. 3. Nemteljesités miatt kártérítést követelhessen a vevő ne csak akkor, ha az eladó a dolog hiánymentességéért jótállott, hanem akkor is, ha ily jótállási kötelezettsége a körülményekből következtethető; ne csak akkor, ha a hiányt a vevő előtt csalárdul elhallgatta, hanem akkor is, ha őt abban, hogy a hiányról nem tudott, gondatlanság terheli; végül ne akkor, „ha a hiány az eladót terhelő teljesítési kötelességnek neki felróható megsértéséből ered", hanem akkor, „ha a hiány az eladónak felróható".