Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 1. szám - A tökekamat- és járadékadó tekintettel a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra

20 ezt tehát nem is folytathatja. Nyilvánvaló ez abból is, hogy a per folytatása esetén saját jogcselekményének hatálytalanítását kellene kér­nie, a saját jogcselekményét pedig a közadés is csak valamely magánjogi érvénytelenségi okból támadhatná meg, de nem a csődtörvény 27. és következő §-aiban felsorolt okokból, mert az ezeken alapuló megtámadási jog a törvény értelmében kizárólag a tömeggondnokot és csak a hitelezők érdekében illeti. Ezeknél fogva a keresetet el kellett utasítani. (95.338/910.) A budapesti kir. tábla : Az elsőbiróság Íté­letét indokaiból helybenhagyja. (2571/911.) M. Jcir. Curia : A raásodbiróság Ítéletét fel­hívott indokaiból helybenhagyja. 15. A tömeggondnoki dijak az egész csődeljárásra nézve egy­ségesen és nem időszakonként állapitandók meg. (Budapesti kir. tábla 459/912. — 1912. márcz 12.) A budapesti Jcir. tábla: Az elsőbiróság vég­zésének a tömeggondnoki dijak megállapítására vonatkozó íelfolyamodással egyedül megtáma­dott rendelkezését hivatalból megsemmisíti. Indokok: A tömeggondnoki dijak egysége­sen állapitandók meg a csődeljárás egész tarta­mára, nincs helye tehát annak, hogy a tömeg­gondnok dijai a csődeljárás folyamában egyes időszakokról külön állapíttassanak meg. Ez következik a Cs. T. 103. §-ának rendelkezései­ből, mely szerint a tömeggondnok a tömeg érdekében tett fáradozásainak díjazását, tehát összes fáradozásainak egységes díjazását köve­telheti, mely szabad egyezkedés tárgya egyrész­ről a tömeggondnok, másrészről a csődválaszt­mány között és amelyet, ha a dijak tárgyában egyezség nem jön létre, a cscdbiztos és a választmány meghallgatása mellett s tekintettel az ügykezelés terjedelmére, fontosságára s a kifej­tett tevékenységre, a csődbiróság állapit meg. De a fentebbi törvényértelmezés helyessége következik abból is, hogy a tömeggondnoki dijak kielégítési ideje a Cs. T. 170. §-a szerint a csődtömeg végleges felosztásának időpontjára esik és hogy a tömeggondnoki díjakra az emii­tett időpont elérkeztéig a csődválasztmány a Cs. T. 171 §-a értelmében előlegeket utalvá­nyozhat, melylyel a mindenkori dijak külön megállapítása ki v?n zárva; aminek különben czélja sem lenne, mert arra tekintettel, hogy a csőd befejezéséig a Cs. T. 50. § a értelmében a töme^hitelezök trányl.gos kiegyenl tésének lehet helye, a töm^ggondnok a vfgbges fe'osz á­sig akkor sem fordíthatná végérvényesen a kezéhez befolyt összegeket dijai kiegyenlítésére, ha azok előbb, bár jogéivényesen megállapit­tatnának. Szabálytalan lévén tehát az elsőbiróságnak az az intézkedése, melylyel a csődnyitástól, a tömeggondnoki díjjegyzék benyújtásáig, vagyis 1911. február 18. napjáig felmerült tömeggond­noki dijakat megállapította, noha ezidőszerint kilitás sincs arra, hogy a csőd a közelben be­fejeztessék : az elsőbiróság végzésének a tömeg­gondnoki dijak megállapítására vonatkozó részét annyival inkább megsemmisíteni kellett, mert a tömeggondnok és a csődválasztmány között a dijak tekintetében egyezség nem jővén létre, az 1911. október 11 én hozott határozatában a csődválasztmány is arra a helyes álláspontra helyezkedett, hogy a tömeggondnoki dijak meg­állapítása a végleges felosztásig mellőztessék, s hogy a részleges felosztás alkalmával az eddig felmerülhetett tömeggondnoki dijak, a megfelelő összeg visszatartásával csupán biztosíttassanak. 16. Ha a tömeggondnok a csőd ellen érvényesített követelés iránti perben a megtámadási jogot kifogásként nem érvé­nyesítette, akkor nincs elzárva attól, hogy azt külön per ben érvényesítse. (M. kir. Curia 753/1912. — 1912. november 5.) 17. A visszakövetelési jog érvényesítésére irányzott perekben alperes jóhiszeműségének esetén a perköltségek az igény­perek módjára kölcsönösen megszüntetendők. (M. kir. Curia 262/1912. — 1912. okt. 3.) Tőzsde. 18. Nem állapítja meg a tözsdebiróság illetékességét az az ügylet, amelyet valaki megbízás nélkül más részére kötött­habár az ügylet megkötése maga a tőzsdén, vagy a gabona­csarnokban történt is. (M. kir. Curia 689/912. — 1912. augusztus 12.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom