Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 18. szám - Teljesítésre irányuló igények érvényesítése a tőzsdei szokásokban

314 nyújtásával áll be. A súlypont az értesítési kötelezettségen van. Ennek elmulasztása, vagy késedelme egymagában megszünteti a teljesítéshez való bírói igényt, akkor is, ha maga az óvás a kellő időben vétetett fel. II. Ha a szerződéshez hü fél a teljesítés követelhetéséhez való jogát szabályos módon történt óvásszerü értesítéssel fentartotta, igényét az általános határozatok 69. §-a értelmében 30 napon belül birói uton kell érvényesíteni, mert ellenesetben elenyészik ezen igénye. Tekintettel ezen szakasz fontos rendelkezésére és a tőzsdebiróság ingadozó joggyakorlatára, állandó jogvita tárgyát képezi az a kérdés, hogy 30 napi perlési határidő mely időponttól számítandó ? A 69. §. ezen időpontot a szerződésszerű, illetőleg ujabb teljesítési határidő lejártát követő naptól számítja. A vita a „szerződészszerü" szó értelmezése körül forog. Tőzsdebiróságunk joggyakorlata ma is túlnyomó részben abban az irányban mozog, hogy a perlési határidő mindig a késedelem beálltától számítandó, tehát abban az esetben is, ha a késedelem a szerződésben megállapított teljesítési határidő előtt jár le, akár pl. felmondás, lehívás folytán, akár pedig egyéb, a szokások adta okból. Ezen felfogás nyer alkalmazást az esetben is, ha több hónapon át successive szállítandó árura nézve történt a kötés, mikor is a tőzsdebiróság az egy-egy hónapban leszállítandó gabonanemüre nézve mindenegyes részmennyiség különálló egészet képezvén, a jogfentartás czéljából megkívánja a 65. §. szerinti óvásszerü értesítést és a 69. §., illetőleg 70. §. szerinti keresetbenyujtását. (24/911., 1874/911., 2537— 911. stb.) A tőzsdebiróság ezen gyakorlatától ujabban már szerencsére esetről-esetre eltér. Ezen ujabb és kétségtelenül helyesebb jogfelfogást képviseli pl. a 3435/1911. sz. Ítélet, mely ugy határozott, hogy „szerződésszerű" határidőnek egyedül a szerződésben (kötlevélben) megjelölt határidő vélelmezendő. A 69. §. szövegezésének a 65. §-ával való egybevetéséből az utóbbi jogvélemény helyességét lehet csak megállapítani. Egész egyszerűen azért, mert ha a szokások kodifikátora a késein, sz. delem beálltát követő időpontot kívánta volna a perlési határidő kiinduló pontjául megjelölni, azt csak ugy kiíejezetten megtette volna, csakúgy, mint a 69. §. esetében. Azon határozatok ugyanis, amelyok a 30 napi határidőnek a mindenkori késedelem beálltától való számítása mellett foglalnak állást, nyilván abból a nézetből indulnak kí, hogy az eladó felmondása, vagy a vevő rendelkezése is szerződésszerű jogcselekmény, az ily felmondással megállapított teljesítési határidő tehát szerződésszerű határidő. Ámde mindazon jogcselekmények, melyek folytán valamelyik szerződő teljesítési kötelezettsége a szerződésben megállapított időponttól eltérőleg akár azt megelőzőleg, akár utólagos teljesítési határidő engedélyezése folytán, azt követőleg állanak be, voltaképen nem a szerződésen, hanem az abban kikötött tőzsdei szokásokon alapulnak. Ez a megkülönböztetés önként folyik magából a 69. §. szövegéből is. Hogy a kikötött tőzsdei szokásokon alapuló teljesítési határidő nem azonos a „szerződésszerű" határidővel, világosan mutatja az is, hogy a 69. §. a szerző désszerü teljesítési határidő mellett külön megjelöli az utólagos teljesítési határidőt (67. §.) mint olyant, amelynek lejártától a 30 napi perlési idő számitható. Minthogy pedig az utólagos teljesítési határidő engedélyezése csak ugy a szokásokon alapszik, mint az előzetes teljesítési határidő megállapítása felmondás, vagy dispositió folytán, minthogy tehát az ellenvélemény szerint az utólagos teljesítési határidő is „szerződésszerű" mi értelme sem volna az oly szövegezésnek, mely a szerződésszerű teljesítési határidő mellett külön még a szintén szerződésszerű 68. §. szerinti ujabb teljesítési határidőt is kifejezetten megemliti. A szokások 69. §-ának a gyakorlati élet követelményeivel is összhangban levő magyarázata mellett megszűnnek egyben azon súlyos terhek, melyek a szerződéshez hü felek, különösen pedig a tőzsdebirósági illetékességgel leggyakrabban élő gabonakereskedők és a malmokra háramlanak, melyek folytán a késedelmes féllel szemben támasztott igényeik fentartása czéljából a tőzsdebiróságot pereikkel elárasztani kénytelenek. Általános malomkereskedelmi szokás például, hogy a liszt a kötlevél utján több hóra megosztott „successiv* szállításra adatik el. Ha már most a malom vevőjét a hónap leKereskedelmi Jog