Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 16. szám - Viszontkereset és beszámítás a tőzsdeeljárásban

16. sz. zetett elfogadói nyilatkozata alapján a kereseti tőke, kamat és perköltség megfizetésére kötelezni kellett. M. kir. Curia : A másodbiróság Ítéletét indokaiból helybenhagyja. 220. A fizetés végetti bemutatás nem engedhető el. A váltóóvás elmulasztása után az óvás elengedését magában foglaló nyilatkozat pedig nem állitja vissza az elenyészett visszkereseti kötelezettséget. (M. kir. Curia 1062/912 V. sz. — 1913. június 24.) A szegedi kir. törvényszéle, mint váltóbiróság : III. r. alperessel szemben a keresetet elutasítja. Indokok : Ez az alperes a tárgyaláson megjelenvén, az óvás hiánya miatt a keresetet elutasítani kérte. Felperes álláspontja az, hogy III. r. alperes az óvást elengedte. Ide vonatkozó álláspontja bizonyítására felperes bemutatta az I. alatti okiratot. Ezenkívül becsatolta felperes a H. alatti váltóbiztositéki okiratot, azt vitatván, miszerint abból, hogy ez okiratban III. r. alperes felperest a váltókövetelésnek általa szabadon választandó egyes bíróság előtt való érvényesítésére is feljogosította, következik, hogy e váltó óvatolhatásától is elállott. Ez a felperesi álláspont nyilvánvalóan alaptalan, mert a H. alattiban az óvás elengedéséről szó nincs, mert továbbá ez okirat fent idézett tartalma felperest az esetre, ha követelését váltói uton kívánja érvényesíteni, a váltókereset megállapításához szükséges váltójogi cselekmények foganatosítása alól fel nem menti. Alperes további álláspontja szerint felperes visszkereseti jogát azért is elvesztette, mert a kereseti váltókat fizetés végett be nem mutatta, ami pedig az F. alatti okirat szerint sem engedtetett el. Felperes annak vitatása mellett, hogy az F. alatti fizetés végetti bemutatás elengedését is magában foglalja, ez okirat valódiságának és tartalmi valóságának bizonyítása czéljából tanukra hivatkozott. Ami mindenekelőtt az okirat valódiságának kérdését illeti, a kir. törvényszék a vitás névírást az 1893. évi XVIII. t.-cz. 78. és 215. §. alapján összehasonlítván III. r. alperesnek a ksreseti váltón és az alperesi ügyvédnek adott meghatalmazáson levő, nem vitás aláírásával, 291 ugy találta, hogy ezek az írások egy kéztől eredőknek mutatkoznak. Az összehasonlítás eredménye tehát a tanuk ide vonatkozó vallomását támogatván, a bíróság bizonyítottnak fogadta el, hogy az F. alattin levő névírás a III. r. alperestől származik. Minthogy az F. alatti megállapíthatóan az óvási határidő eltelte után kelt, magában az okiratban foglalt nyilatkozat az óvás elengedésének semmi esetre sem tekinthető és csak abból a szempontból veendő elbírálás alá hogy ez okiratban foglalt nyilatkozat bizonyítékául szolgál e annak, miszerint alperes az óvatolást még az óvási határidő eltelte előtt elengedte. Bár az F. alatti az 1868. évi LIV. t.-cz. 167. §-ának megfelelően van kiállítva és annak valódisága bebizonyíttatott, mégis, minthogy ez okirat bizonyító erejét az a körülmény, hogy annak keltezéséül nem az okirat keltezésének valódi időpontja, hanem a felperes érdekeinek jobban megfelelő az óvási határidő elteltét megelőző időpont Íratott, lényegesen csökkenti, a bíróság az 1903. évi XVIII. t.-cz. 215. §-a alapján a felperes terhére rovandónak találta az okirat tartalmi valósága bizonyítását. Az 1893. évi XVIII. t.-cz. 64. és 215. §-ai szerint való mérlegelése mellett a bíróság nem fogadta el bizonyítottnak azt, hogy alperes az F. alatti aláírásakor ez okirat tartalmát kellőleg megismerte és megértette volna, ily körülmények között pedig az okirat még arra sem szolgál bizonyítékul, hogy alperes annak aláírásakor az abban jelzett nyilatkozatot tette, annál kevésbé arra, miszerint az a nyilatkozat, hogy alperes az óvást már korábban, az óvási határidő eltelte előtt elengedte volna, a valósággal egyeznék. Nem lévén ekként bizonyítva, hogy III. r. alperes az óvást elengedte volna, minthogy a kereseti váltó meg nem óvatoltatott, felperes a forgató III. r. alperessel szemben viszkeresetét a Vtrv. 41. §-ához képest elvesztette. Ehhez járult még, hogy felperes nem tagadta, miszerint a kereseti váltó fizetés végett be nem mutattatott, a bemutatás elmulasztása pedig a Vtrv. 41. és 42. §-ainak megfelelően még az óvás elengedése esetén is megfosztaná őt viszkereseti jogától. A szegedi kir. Ítélőtábla: Helybenhagyja. M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét annyival inkább helybenhagyja, mert a kihallgatott tanuk vallomásával meg lévén állapitKereskedelmi io%