Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 12. szám - A budapesti árutőzsdei szokások. [4. r.]

232 Kereskedelmi Jog melyikét érvényesiti, ugy a kereset az utólagos teljesítésre adott 8 nap lejáratától számitott 82 nap alatt indítandó meg, mert a szokások rendelkezése szerint a 90 nap a szerződésszerű teljesítési határidő lejáratától számit. Ennek a magyarázatnak a helyessége a szokások 69. ós 70. §-ainak egybevetéséből állapitható meg; amig ugyanis a teljesítésre menő igény érvényesítésénél a 69. §. ugy rendelkezik a 67. § ra való hivatkozással, hogy ez az igény elenyészik, ha azt a fél a szerződésszerű, illetőleg ujabb teljesítési határidő lejáratát követő 30 nap alatt nem érvényesiti, addig a 70. §. az elévülés kezdő időpontjául az utólagos teljesítési határidőre való tekintet nélkül a szerződésszerű teljesítési határidő lejáratát jelöli meg. A gyakorlat megállapodott abban, hogy a 65. §. c), vagy d) pontján alapuló kártérítési igény a bírói uton való érvényesítésére megszabott 90 napon tul sem szűnik meg oly értelemben, hogy az beszámítási kifogásként sem volna érvényesíthető. Igen gyakori eset ugyanis az, hogy egy több időszakban vagy több részletben teljesítendő szerződésnél az egyik részletnél pld az eladó késedelembe esik, míg a vevő egy másik részletből kifolyólag vételár czimén tartozik az eladónak. Nem volna praktikus annak követelése, hogy a vevő oly esetben is, amidőn kárkövetelésére nézve magát beszámítás utján kielégítheti, kénytelen legyen kárkövetelését kereset utján érvényesíteni. Az általános jogszabály ugyan, tekintettel arra, hogy a kárkövetelés rendszerint nem liquid természetű, a beszámithatás ellen szól, a leggyakoribb esetben azonban, tekintettel arra, hogy a kár a szerződési ár és a teljesítés idejekori piaczi, illetőleg tőzsdei ár közötti különbözetben nyilvánul, ez pedig az esetek túlnyomó többségében igen könnyen állapitható meg, a kárkövetelés beszámithatásának ez az akadálya is megszűnik s ennek folytán a tőzsdebiróság több ítéletében kimondta már, hogy az elévülési intézkedés oly esetben, amidőn a szerződéshez hü fél a szerződéstszegő felet igényéről értesítette és magát igényére nézve már ki is elégítette, nem alkalmazható, s ennek folytán a beszámítási kifogás keretében érvényesített árkülönbözeti igény elévültnek nem minősíthető. A szokások 71. §-a a kereskedelmi törvényben ismeretlen intézkedéseket tartalmaz ; az általános kereskedelmi jogi gyakorlat ismer már hasonló határozatokat. A 71. 12. BZ. §. szerint ugyanis az esetben, ha az egyik szerződő fél a teljesítési határidő lejárta előtt kijelenti, hogy teljesíteni nem fog, a szerződéshez hü fél vele szemben nyomban azon jogok egyikét gyakorolhatja, amelyeket késedelem esetére a 65. §. b., c. és d. pontjai állapítanak meg; a dolog természetéből következik, hogy ily esetben a szerződés teljesítését követelni nem lehet. A 71. § ban felsorolt jogok azonban csak az esetben gyakorolhatók, ha a szerződéshez hü fél közli legkésőbb a teljesítés megtagadásának tudomására jutását követő hétköznapon, hogy a 71. §-ban felsorolt jogok közül melyiket választja, mert különben az ügylet továbbra is érvényben marad s a szerződés teljesítését megtagadó kijelentésnek semmi következménye nincs. A 72. §. a vevő fizetési késedelméről szól. Ha a vételár fizetése egészben vagy részben az áru átadása előtt teljesítendő és a vevő a fizetés körül késedelmes, eladónak a 65. §. b., c. és d. pontjain alapuló igények közül választási joga van. Az igény azonban csak akkor érvényesíthető, ha a választásról a vevő kellő módon értesíttetett, mert különben az ügylet továbbra is érvényben marad és az eladó csak a vételár fizetését követelheti a szerződésszerű határnap előtt. A 73. §. a fedezeti vétel és a kényszereladás miként való eszközléséről rendelkezik, kimondván, hogy ezeket a napi árak tekintetbevételével kell foganatosítani, ha pedig az árunak tőzsdei vagy piaczi ára nincs, a kényszereladásnak hiteles személy közbenjöttével, a fedezeti vételnek pedig a rendes kereskedő gondosságával kell történnie. Ezeknek a szabályoknak meg nem tartása esetén is érvényesíthető, illetőleg megítélendő az árkülönbözeti igény. A megtörtént fedezeti vételről, illetőleg kényszereladásról a késedelmes felet nyomban értesíteni kell; az értesítés elmulasztása kártérítésre kötelez. A kényszereladással és fedezeti vétellel felmerült jutalékok és egyéb költségek csak akkor itéltetm k meg, ha a fedezeti vétel, illetőleg kényszereladás helyesnek a napi áron törtöntnek fogadtatik el. A 74. §. megállapítja, hogy az esetben, ha •a szerződés több időszakban vagy több részletben teljesítendő, a késedelem nem hat ki sem a már teljesített, sem a még le nem járt kötelezettségekre s a gyakorlat azt is megállapította, hogy a több részletben teljesített szer-