Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 12. szám - A kereskedelmi ügyletekből eredő perek és az uj polgári perrendtartás

12. 81. Kereskedelmi Jog 227 szolgálatok teljesítésével járó veszélyek és munkaerejének túlságos kihasználása ellen akarják megvédeni. A társaság viszonyainak szabályozásában a II. T. főleg abban tér el az L T.-től. hogy mig az utóbbi a társaságot a német polgári törvénykönyv mintájára a közösség a „Gesammthand' elvi alapján szabályozza, a II. T. — az 1440. § esetétől eltekintve — megmaradt a római jogi societas alapján. Az L T. álláspontjának meg van ugyan az a kétségtelen előnye, hogy a társasági vagyon dologi lekötése által a társasági czélok megvalósítását hathatósan előmozdítja ; de éppen az a könnyüség. amelylyel ezen álláspont szerint bárki a maga vagyonát, anélkül, hogy a kézből kiadná, valamely tetszés szerinti társasági viszony megállapítása által a saját érdekében dolog.lag megkötheti és ezáltal hitelezői részére hozzáférhetlenné teheti, a jóhiszemű forgalomra könnyen veszélyessé válhatik. A kereskedelmi társulatoknál ezt a lekötést legalább a mai gazdasági czél igazolja, a kereskedelmi törvényben előirt publiczitás pedig a visszaélés lehetőségét csökkenti. Az L T. szerint azonban a lekötés bárminő czélra és minden publiczitás nélkül történhetnék. A szerkesztő-bizottság attól tartván, hogy ily szabályozás a magánjogi társaság körében számos visszaélésre vezethetne, czélszerübbnek látta a német L Entwurf példáját követni és szabályként megmaradni a római jogi societas alapján, de azoknak, akik gazdasági czélu társaságot akarnak alkotni, megengedi, hogy azt a közkereseti társaság szabályai alá vessék még akkor is. ha a társaság nem kereskedelmi czélra alakul. Az 1440. §. kimondja, hogy „ily esetben attól az időponttól kezdve, amelyben a társaságnak a kereskedelmi czégek jegyzékébe való bejegyzése közhírré tétetett, a társaság jogviszonyaira minden tekintetben, különösen a tagoknak egymáshoz és harmadik személyekhez való viszonyában a kereskedelmi jognak idevágó szabályait kell alkalmazni." A tagoknak tehát, ha gazdasági czélra egyesülnek, mód van nyújtva arra. hogy a társasági vagyon dologi lekötöttsége mellett lépjenek társaságba. Az 1440. §. körén kivül azonban a dologi lekötöttséget az 1418. §. szabálya helyettesíti, amely szerint egyik tag sem követelheti a társasági szerződés vagy a társasági ügyvitel alapján közössé vált vagyontárgyak felosztását és egyiknek sem szabad a m8ga részére a többi tagok beleegyezése nélkül rendelkeznie, amíg a társaság meg nem szűnt és a végleszámolás meg nem történt; másrészt mindegyik tag felel a többinek, ha magánhitelezői a társasági czélra szolgáló vagyon tárgyait végrehajtás vagy csődeljárás utján, vagy visszatartási vagy beszámítási jog gyakorlása által a társaság czéljától elvonják. Hogy a nyereség és veszteség felosztására vonatkozó dispositiv szabályok is lényegesen mások a II. T.-ben. (1420. és 1421. §-ok) mint az I.-ben (1709.) azt csak röviden megérintem, anélkül, hogy e kériésre részletesebben ki akarnék terjeszkedni. A kereskedelmi ügyletekből eredő perek és az uj polgári perrendtartás. Irta: Dr. Pap József, a budapesti ügyvédi kamara elnökhelyetteie. egyetemi ny. rk. tanár. E lapok hasábjain foglalkoztunk már az uj polgári perrendtartásnak a váltóperekre1) és a csődügyekre2) vonatkozó részeivel. Nem lesz talán fölösleges ez alkalommal szemügyie venni az uj polgári perrendtartásnak azon rendelkezéseit, amelyek a kereskedelmi ügyletekből eredő perekre vonatkoznak. Már az 1848. év előtti jogrendszerünk ismerte és kodifikálta, az anyagi kereskedelmi jogot, valamint a kereskedelmi perekben követei dö eljárási szabályokat is. Az országbírói értekezlet visszaállította az 1836 : XVIII. t.-cz. (a vásári bíróságról), az 1840 : XV. t.-cz. (váltójog), az 1840. XVI. t. cz. (a kereskedőkről), az 1840 : XVII. t.-cz. (a gyárosok jogviszonyairól), az 1840 : XVIII. t.-cz. (a közkeresetre összeálló társaságok jogviszonyairól), az 1840 : XIX. t.-cz. (a kereskedői testületekről és az alkuszokról) és az 1840 : XX. t.-cz. (a fuvarosokról). Az eljárási módokra vonatkozólag pedig visszaállította az 1840 : XV. t.-cz. II-ik részében szabályozott úgynevezett ,rendes szóbeli eljárásit, amely tudvalevőleg nemcsak váltóperekben volt alkalmazandó.hanem a váltót örvény széknél bej. kereskedők vagy gyártók egymásközti kereseteiben is, hol könyveik vizsgálata szükséges volt, továbbá oly kereseteknél, melyek áruszerzési szerződésekből erednek. V Kereskedelmi Jog 1907. évf. !) Kereskedelmi Jog 1906. évf.