Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 11. szám - A belga uj részvényjogi törvény

223 pirin" szóvédjegygyei jogtalanul ellátott árut, ezt tudva, forgalomba hoztak és árultak. Vádlottak azzal védekeztek, hogy magánvádló nem tevén eleget az 1895: XLI. t.-cz. 5. § ában a meghatalmazott képviselő bejelentésébe vonatkozóan foglalt rendelkezésnek, a törvényben biztosított jogait nem érvényesítheti és tagadták a magánvádló által bemutatott gyógyáruknak a gyógyszertáraikban vásároltakkal való azonosságát. A temesvári kir. járásbíróság a magánvádló részéről a bemutatott gyógyáruk vegyi megvizsgálása és az azonosság igazolása szempontjából ajánlott bizonyítás felvételét mellőzte és 1911. évi márczius hó 8-án 1911. B. 362/2. szám alatt hozott Ítéletével vádlottakat a vád alól a BP. 326. §-ának 2. pontja alapján felmentette, mert a vádbeli kihágásnak a vádlottak által való elkövetését nem találta bizonyítottnak. A főmagánvádló képviselője részéről az elsőfokú bíróság ítélete ellen közbevetett felebbezés folytán a temesvári kir. törvényszék a bizonyításnak a főmagánvádló által megjelölt irányban leendő kiegészítését rendelvén el, ennek megtörténte után 1911. évi október hó 11-én megtartott felebbviteli tárgyalás alapján 10.127. szám alatt hozott jogerős másodfokú íteletével az ehőbirósági ítéletet azzal a helyesbítéssel hagyta helyben, hogy a vádlottak a BP. 326. §-ának 3. pontja alapján tekintetnek felmentetteknek. Ezt a rendelkezést a kir. törvényszék következően indokolja: A budapesti kereskedelmi és iparkamarának áruvédjegylajstromozó hivatala által kiállított lajstrnm-kivoDat bizonyítja, hogy a magánvádló külföldi czégnek bejegyzett magyarországi képviselője 1911. évi márczius hó 16-ig N. N. ügyvéd volt; az 1911. évi február hó 24-én és 25 én iktatott feljelentéseket azonban nem ő, hanem a magánvádló nevében X. ügyvéd adta be. Az 1895 : XLI. t.-cz. 5. §-a szerint azon külföldi, kinek czége az országban bejegyezve nincs, csak azon esetben érvénye-itheti a törvény alapján jogait, ha megfelelően meghatalmazott képviselőt nevez, ki a magyar krrona területén lakással bír és akinek neve és lakása, valamint a képviseletben történt változás, az uj képviselő meghatalmazásának bemutatása mellett, a lajstromozó hatóságnál a védjegylajstromba leendő feljegyzés végett bejelentendő. Minthogy pedig az emiitett lajstrom-kivonat t-inusitása szerint X. a magánvádló czéget csak 1911. évi márczius hó 16-tól fogva képviseli s igy annak jogait ezen napig csakis N. N. kép\iselhette volna; minthogy továbbá a magánvád alapjául szolgáló kihágás elkövetésétől, il letve a tudomásra jutástól, vagyis 1910. évi november hó 25—28 tói 1911. évi márczius hó 16 ig a Btk. 112 §-ában megállapított három hónapi inditványi határidő lejárt, a vádlottakat | kellő időben előterjesztett magánvád hiányában, i a bűnvádi eljárás megindítását kizáró okból felmenteni kellett. A kir. törvényszék az indokolásban tett | ezzel a kijelentéssel és az arra alapított renI delkezéssel a törvényt megsértette. A védjegyek oltalmáról szóló 1890 : II. ; t.-czikknek a védjegybitorlásokról rendelkező III. fejezete ugyanis azok fogalmának, elkövej tési módjának és inditványi minőségének meghatározása mellett, a bűncselekmény ismétlésének megakadályozására tehető intézkedéseket, a kártérítés érvényesítését, az eljárásra hivatott bíróság megjelölését, az Ítélet közzétételét és az előzetes kérdések eldöntését illetően tartalmaz szabályokat s az ezekre a rendelkezésekre vonatkozó módosít ásókat az 1895 : XLI. t.-cz. 8—12. §-ai foglalják magukban. Ámde sem az 1890 : II. t.-cz. sem, az ezt részben módosító és kiegészítő 1895 : XLI. t.-cz. nem vonta intézkedési körébe a magáninditvány előterjesztésének, a vád képviseletének, valamint egyáltalában a sértett felet és a magánvádlót a bünperben illető jogoknak és ezek gyakorlási módjának szabályozását, amiből következik, hogy mindezeket illetően a büntetőtörvénykönyvnek és a bűnvádi perrendtartásnak idevonatkozó rendelkezései az irányadók. Ennek a megállapításnak további folyományaként jelentkezik annak felismerése, hogy az 1895 : XLI. t.-cz. 5. § ának az a szaoálya, mely szerint azon külföldi, kirek czége az országban bejegyezve nincs, az 1890 : II t.-cz. és a fentidézett törvényczikk alapján jogait csak ' az olt megjelölt feltétel teljesítése esetén érvényesítheti, a sértett felet a magáninditvány előterjesztése és a vád képviselete tekintetében illető, az emiitett törvényekben intézkedés tárgyává nem is tett jogokra nem vonatkozhatik, azokat nem érintheti. Az 1890 : II. t. ez. II. fejezetében határozza meg azokat a feltételeket, melyek teljesij tésével valamely védjegy kizárólagos használati j joga biztositható, valamint azokat a módokat, melyek alkalmazásával valamelv védjegynek J másra való átirása, illetőleg annak törlése eszközölhető. Ezeket a rendelkezéseket az 1895 : XLI • | t. cz. 3—7. §-ai részben módosítják és eze^ I között foglal helyet a külföldi czégre vonatko" zóan a fent jelzett korlátozást fel állító 5 §. is> amiből nyilvánvaló, hogy ez a korlátozás csak azokra a jogokra vonatkoztatható, melyek a belföldi czéget a védjegy kizárólagos használati jogának megszerzése, annak másra való átíratása, illetőleg törlésének eszközlése tekintetében az 1890: II. t.-cz, és 1895 : XLI. t.-cz. alapján illetik. Kitűnik ez egyébként az 1895 : XLI. t. cz. 5. § ának utolsó bekezdéséből is, mely a kérdéses feltétel teljesítésének elmulasztásához azt