Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 5. szám - Az egységes nemzetközi váltójog

Kereskedelmi Jog 99 irták ne az adatokat a vasúti alkalmazottak a fuvarlevélbe, nem döntő, mert a „kivételesen' kitétel nem a szokasszerü rendszennti eljárásnak ellentetet, hanem azt jelenti, hogy az üzletszabályzat rend-lkezesétől eltérően, vagyis a szabály alóli kivételként történik a fuvarlevél adatainak kitöltése, és mert ez nem szünteti meg a feladónak ez adatokért való felelősségét és nem rontja le azt a szabályt, hogy ez esetben az alkalmazóit a feladó megbízottjának tekintendő. A számok elc-erélésének következményei a vasútra csak akkor hárulhtanának. ha felperes bizonyítaná, hogy a kitöltés nem az ő kívánságára történt, hanem a vasúti alkalmazottak nem enged'ék meg neki. hogy a bejegyzést ő maga eszközölje. De ha való lenne is. hogy a kocsi számára nézve kitöltetlen fuvarlevelet felperes megbízottja szó nélkül adta át a vasútnak, ennek elfogadásával a vasút nem vá lalt magara oly f-lelősséget. mely a feladót a helytelen kitöltés következményei aló: mentesítené; mert a kitöltetlen fuvarlevél átadása macában véve megbízást jelent arra. hogy annak üres rovatait a vasúti alkalmazott töltse ki. E szerint a kocsik elcserélése nem lévén alperes vétkességére visszavezethető; annak következményei sem róhatók alperesre. Minthogy pedig a fuvardijtöbblet, valamint az áruknak az ide-oda szállítás következtében való eltörése a kocsik elcserélésének következménye ; minthogy azt egvebként sem lehet megállapiiani. hogy a Budapestről Tordára szállított áruk a vasúti fuvarezas ideje alatt sérültek-e meg; ennélfogva felperest kéréseiével elutasítani és mint pervesztest a prt. 251. §-a értelmében a perköltség fizetésére kötelezni kellett. Nem lehetett alperes vétkességét azon az alapon megá'lapitani, hogy a két vasúti kocsinak Miramarosszigeten történt hivatalos merlegelese alkalmával fel kellett volna az elcserélést tedeznie abból, hogy a hivata!os mérlegelés adatai a feladó által a fuvarlevélbe irt súlyadatokkal nem egyeztek, mert ez az eltérés nem jogosíthatta fel a vasutat arra. hogy a kocsikat a fuvarlevél adataitól eltérőleg irányítsa és más czimzettnek adja ki. és mert magából a sulyelterésből az elcserélésre következtetést nem vonhatott. A ludopesti Icir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletét heiybenhagyjs. Indokok: Felperes tagadta, hogy a fuvarlevelekbe a kocsiszámokat K. M. raktáros irta be. miért is téves ugyan az elsőbiróság ítéletének azon indokolása, hogy nem voit viiás. hogy a kccsiszámokat a fuvarlevelekbe K. M. irta be, mindazonáltal az elsőbircság ítéletét helyben kellett hagyni többi helyes indokai alapján és a felebbezésben felhozottakra való figyelemnél még azért is, mert felperes per'rataiban és fe'ebbezésében maga állítja, hogy a luvaneveteket egyébként ugyan kitöltve, de a kocsiszámok beirása nélkül adta át az alperes alkalmazottainak. Minthogy pedig az árut maga felperes rakatta be a kocsikba, csak ő maga tudhatta, hogy melyik kocsi hová irányítandó és így ő tartozott gondoskodni arról, hogy a fuvarlevelekbe a helyes koc3Íszamolí Írassanak be, felperes e tekintetben gondatlan volt, az ebből származó következményeket tehát ő tartozik viselni, bárki irta is be tévesen a kocsiszámokat, mert a fuvarlevél üres rovatai a felperes helyett és így az ő megbizásából töltettek ki. A megbízó gondatlanságárak következményei tehát a megbizó terhére esnek. M. Icir. Curia: A másodbiróság Ítéletét indokai alapján helybenhagyja. 69. Ha az illető viszonylatban sz áru több útirányon szállítható, az elszámolásrá! az az útirány veendő tekmte.be, melyen a díjszámítás a legolcsóbb; bár a szállítás nem is történt s csak kerülő uton történhetett volna ezen az útirányonAzorban a díjszámításnál csak a feladó és a rendeltetési állomás közötti viszonylatban rendelkezésre álló útirányok jöhetnek tekintetbe — s nem oly utvonalak is, amelyeken át az áru a feladó állomásroi el sem juthatna a rendeltetési állomásra. (A budapesti kir. ité őtábla felülvizsgálati tanácsa 1912. G. 506. sz. — 1913. január 28.) Okirat megsemmisítése. 70. Megsemmisítési el.árásnak helye v.n a kereskedelmi magánintézet papírjaira is A közforca'om tárgyat képező értékpapír megsemmisítése csak annál a törvényszéknél kérelmezhető, amely tekintettel a kiállító székhelyére vagy telepere. a kereskedelmi ügyek intézésére alkalmas. (M. kir. Curia 5985-/912. — 1913. január 17.) A temesvári kir. törvényszék : Folyamodó M. E. kérelmére a M. J H. B. által kiállított 574. sor és 1. B. sz. 1906. évi okt. 1-én kelt és állítólag elveszett konverzioDá is nyereménykötvénv megsemmisítése iránt az eljárás 1881. évi XXXIII. t.-cz. értelmében megindittatik és ez irányban a fent idézett törvény 530. § ában előirt hirdetmény kibocsáttatik. A temesvári ktr. Ítélőtábla : A M. J. H. B. részéről beadott felfolyamodást visszautasítja, mert az 1881. évi XXXIII. t.-cz. 2. §-a kivételes birói illetékességet egyedül állami és ezeket illetően horvát-szlavonországi földtehermentesitési kötvényekre nézve állapit meg, egyéb-