Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 5. szám - A nyugdijbefizetések visszatérítése

KeresKedelmi Jog 85 szolgáltatás nélkül anyagi előnyt, jogUlan gazdagodást biztosit a különben is erősebb felnek, a főnöknek, kimutattam, hogy a nyugdíjalapok első sorban a főnök érdekeit szolgálják, hogy ép ezért igyekszik minden főnök külön n- ugdijalapot létesíteni, hogy alkalmazottait ép ezért kényszeríti arra, ho:y nyugdija!apjatagjailegyenek. Kimutattam, hogy az alkalmazottak érdeke nem a külön nyugdíjalap, az alkalmazottak szocziális igényeit, nyu.dij genyeit n külön nyugdíjalap nem is biztosítja és a külön nyugdíjalap létesítésének sok helyűt' e-akis a fenti ominózus kikötés, a befizetések visszatartása és az ebbea rejlő lelánczolás az egyedüli czélja és oka. Itt csak röviden akarok a kérdéssel foglalkozni, még pedig oly irányban, amely könyV3mbea talál elé:gi kidomborítva nincs. Érvelésemet aktuálissá teszi az, hogy bírói joggyakorlatunk a Cum állásfoglalása daczára is még mindig ingadozik és a iegcllentétesebb ittléteket produkálja és épp ezért tudtunkkal a kérdés a Curia elvi döntésének lesz tárgya. II. Kétségtelen, hogy kikötés hiján a nyugdíjbefizetések a szolgálatból bá-mi okon kilépő a kalmazottn-ík kama'ostul visszatérítendők. Ez bíróságainknak elejétől fcgva követett állandó joggyakorlata. (160 906. curiai Ítélet, Grecsákféle Döntvénytár 14. kötet 1907. 396. oldal.) Visszatérítendők, mert a megtartásra nincs jigczim, nincs jogalap. Nincs jogalap különösen akkor, amikor az alkalmazott távozása a főnök szolgálatából az ugyneveze'.t carentia időbe esik, 10 éven belüli, amikor tehát a nyugdijalap és vele a mögötte álló főnök az alkalmazott befizetéseiért még semmiféle ellenszo'gáltatást nem viselt és mivel a főnök szolgálatából kilépő alkalmazottat a nyugdíjalap tagjai sorából egyszerűen kidobják, ér!e tovább nem is visel, nerr is vállal. Az ilyen carentia időn belül kilépő alkalmazott tagsági ideje alatt hiába halt volna meg, hiába lett volna munkaképtelenné, sem ő, sem semmiféle hozzátartozója semmiféle nyugdijat vagy segélyt nem kapott volna. A nyugdíjalap és a mi mindig alatton ban értetődik vele. a főnök, tényleges koczkázatot a kilépéséig nem viselt. De virtuális koczkázatot sem viselt, mert a főnök szolgálatából kilépő slkalmazott a főnöki nyugdíjintézetből egyszerűen töröltetik, a ! nyugdijalap tagja nem maradhat még akkor sem, ha tagja maradni akart volna. Az, ugy-e bár kétségtelen, hogy az alkalmazott a befizetéseket, még ha önként teljesítette is őket, nem causa donar.di, hanem [ viszontszolgáltatás fejében teljesítette. Ez a viszontszolgáltatás a nyugdíjalap által fizetendő nyugdij és illetve a nyugdíjfizetésnek kcczkázata. Minihogy pedig a kilépő alkalmazott befizetéseiért a nyugdijaiap sem eddig nem szol; gáltatott semmit, sem virtuális koczkázatotrem viselt, sem további kcczkázatot viselni nem ; akar, kitörölvén a főnök szolgálatából kilépő alkalmazottat tagjai sorából, világos, hogy befizetéseit, mint okafogyott szolgáltatásokat neki visszaadni tartozik. Causa data, causa non secuta. Causa finita. Az alkalmazott befizetéseivel a nyugdíjalap és illetve a főnök jogta| lanul gazdagodnék. Ezt PZ igazságot nem lehet elütni azzal, hogy a nyugdijszabályzat az összeség érdekeit tartja szem előtt, mig a befizetések visszatérítése csak egyéni érdek. A külön nyugdíjalap n^m az összesség, nem »z alkalmazottak érdeke. Az alkalmazottak érdeke az, hogy nyugdijat biztosítsanak maguknak. 1 de erre az ilyen kis magánnyugdijintezet nem is alkalmas. Érdeke az alkalmazottaknak, hogy még akkor is legyen nyugdijuk, ha a szerződés szabadságától folyó állásváltoztatási jogukkal élve, nem egy, hanem több munkaadónál tengetik le mun| kás életüket. Ezt pedig a magánnyugdijintézetek egyenesen megakadályozzák, nemcsak a befizetések visszatartásával, de azzal is, hogy a kilépő alkalmazott eddigi nyugdíjévéit is elveszti és az uj főnöknél a nyugdijbiztosisást elölről kezdheti. A küiön magánnyugdijintézet nem az alkalmazottak, hanem a főnök érdeke, mert leköti, szabad prédának szolgáltatja ki az alkalmazottat. És különösen nem érdeke az úgynevezett összességnek a főnök szolgálatából kilépő alkalmazott befizetéseinek visszatartása, mert ebből a többieknek semmi haszna, sem további beI fizetéseik nem csökkennek általa, sem az elérhető nyugdij nem emelkedik vele. Az az érvelés pedig, hogy a visszatartás nélkül esetleg a tagok nyugdíjigénye csökkenhet, sehogy sem áll meg, mert joggyakorlatunk szerint az ígért nyugdijakért a befizetéseket az alkalmazott járandóságából levonó főnök felel. (Curia 221/911.)