Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 4. szám - A részvénytársaság semmissége

* 8Z- Kereskedelmi Jog 77 kintendő — hogy felperes apja, néhai Z. F. biztosított 1906 deczember 4 én — akkor a midőn a dr. Ringer féle szanatórium egyik ab­lakból lezuhanva, a keresetben körülírt sérü­léseket szenvedte — „d mentia paranoiáéi­ben szenvedő, öntudatlan elmebeteg volt: ebből következik, hogy felperes, mint a biztosított örököse a biztosítási szerződésből folyóan al­perestől mit sem követelhet. A felmerült perköltséget az elsőbiróság Íté­letének e részben való megváltoztatásával a kir. ítélőtábla az 18G8. LIV. t.-cz. 251. §a alapján azért szüntette meg kölcsönösen a felek között, mert a ver eldöntése a kötvényfeltételek vitás értelmének b<rói meghatározásától fügyött. M. kir. Curia: Az alperes felebbezését, mennyiben ez a masodbirósig Ítélete indokainak egy része ellen irányul, visszautasítja, mert ezek az indokok határozat jellegével nem bírnak, mivel a másodbiróság elíog'ait jogi álláspontjánál fogva nem is teijeszkedett ki annak a megállapítására, hogy a szóban forgó sérülés mily körülmények köpött állott be. Ennélfogva a másodbiróság Ítélete a fel­peres felebbezésére. valamint az alperes feleb­bezésének a perbeli és felebbezési költségre vonatkozó része alapján vétetvén vizsj álat alá : a m. kir. Curia az ítéletnek ezen felebbezett részeit indokai alapján helybenhagyja és azért, mert a K. T. 502. §-ában foglalt rendelkezés hasonszerüsé°éből is következtethető, hogy a jelen per alapját képező biztosítási szerződés­nek az a rendelkezése, hogy a szerződésnek hatálya nem terjed ki azokra a balesetekre, amelyek a biztosítottnak a szerződés megkö­tése után bekövetkezett elmebeteg állapotában fordulnak elő : nem esik a K. T. 507. §-ának tiltó rendelkezései alá. Kártérítés. 51. "Minden ipar veszélyes, amelyben a munkás kellő gondos­sággal a ves. I nem háríthatja. Veszélyes ipar e szerint a kádári,. . (M. kir. Curia 4836 912. — 1913. január 7.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, az alperes kártérítési felelősségét megállapítja és utasítja az elsőbiró­ságot. hogy a jelen ítélet jogerőre emelkedése után hozzon a kár összege tekintetében a per­és felebbezési költségek viselésére is kiterjedő ujabb határozatot. Indokok: Nem vitás a felek között, hogy a felperes. — mint az alperesnél alkalmazott kádármunkás, — 1908. évi november 28 nap­ján egv régi hordó javítása közben, az abroncs szálkájában balkeze középső ujját megszúrta. Sv. J. tanú azt vallotta, hogy az alperes •gyárában régi, köztük piszkos, rozsdás abron­csokkal ellátott hordókat kellett javítani és hogy ; a felperes mindig régi hordót javított és némely­kor asztalos munkával bízták meg. N. P. tanú vallomása szerint a javítás alá kerü ő hordók régiek, piszkosak, rozsdásak, olajjal és savakkal telitettek voltak, sőt voltak olyanok is, amelyek mérges anyaggal jöttek érintkezésbe. Az orvosszakértők megállapították, hogy a felperes a szúrás következtében verdaganatot kapott, vagyis mérgezést szenvedett és ennek következtében teljesen elvesztette azt a képes­: séget, hogy a kádarmunkát folytassa. Összevetve a tanuk vallomását és az orvos­szakértők véleményét, a királyi Ítélőtábla ugy találta, hogy az alperes üzeme veszélyes, mert a nála alkalmazott kádármuokás a régi hor­dók javítása közben kezének megsértésével mérgezést szenvedhet akként, hogy elveszti egész munkaképességét. Ennek folytán és mivel veszélyes üzemnél a munkaadó felelős annak a balesetnek a következményeiért, amely az üzem veszélyessé­génél fogva a munkást éri: az alperesnek kel­lett volna bizonyítani azt. hogy a régi hordók javításánál minden óvóintézkedést megtett oly irányban, hogy a kádármur kások meg ne sérüljenek és hogy a felperes saját hibája okozta a sérülést. Minthogy azonban alperes mindezt nem is áUitotta: az elsőbiróság Ítéletének megváltozta­tása mellett az alperesnek kártérítési felelőssé­gét meg kellett állapítani. M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja a benne felhozott indokok alap­; ján és azért, mert a per adatai alapján a kir. Curia is megállapította szt, hogy az alperes üzeme az ott foglalkozó munkásra állandó veszélylyel jár és ennek megállapítására a további bizonyítást feleslegesnek tartja, továbbá, mert az ily üzemből folyó kár­térítési kötelezettség az Optk.*) 30-dik fejezeté­ben szabályozást nem nyervén, helyesen alkal­mazta a másodbiróság az általános jogszabályok által megállapított azt az elvet, hogy az ily veszélyes üzemnél felmerült sérülések következ­ményeiért a munkaadó felelős. Váltó. 52. A czég nevében megtehető kifogást a perbehivott czégtag saját személyében is megteheti. (M. kir. Curia 303 1912. — 1912. decz. 8.) A budapesti lir. keresk. és váltótörvényszék, mint váltóbiróság : Az 1910. évi június 80-án hozott sommás végzés D D. és neje. sz. K. A. alperesekkel szemben feltétlenül hatályban tar­tatik és ezek az alperesek a Budapesten 1910. *) Fiumei eset.

Next

/
Oldalképek
Tartalom