Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 4. szám - A részvénytársaság semmissége

4 sz. Kereskedelmi Jog 69 Ezeknek a szempontoknak és kérdéseknek felvetésénél ki is merítettük a czikkünk elé tűzött feladatunkat. A végső konklúzió ebben a kérdésben is, épp ugy, mint a legtöbb fontos részvényjogi kérdésben, csak az lehet, hogy megnyugtató megoldást egyedül a törvényhozástól várhatunk; mert a biiói gyakorlat határozott szabályozást követelő kérdéseknek kielégítő módon való megoldására (különösen az ezerféle érdeket érintő részvényjogban) se nem hivatott, se nem képes. A Curia 62^/912. V. sz. határozata mindenesetre annak bÍ2onyságára szolgál, hogy a gyakorlati élet a részvénytársaság megsemmisítésének kérdését felvetette, annak megoldását töveteli. Most már a törvényhozásnak feladata, az egész részvényjog alapos reformjának keretében, szorgos megfontolás és körültekintő óvatosság mellett hozzányúlni ehez a kérdéshez is; mert abban talán senki sem kételkedik, hogy a jogrend ellenére keletkezett és a köz kárára működő részvénytársaságoktól meg kell tisztítani a tisztességes kereskedelmi forgalmat. KÜLÖNFÉLÉK. A részvények 30vo-a befizetésének iga. zolása — amint arról a legutóbb kipattant alapitási botrány frappáns bizonyságot tett — egyáltalában nem jöhet komolyan számba a részvénytársaság reális alapításának biztositékaként. 50 K-ért megkapta egyik szédelgő azt a kcnyvkivonatof, amely igazolta 68 000 K-nak befizetését és lehetővé tette a társaság bejegyzését. Nézetünk szerint ez a 30°/o igazolása — akármilyen kautélákkal is álljon elő a törvényhozás — egymagában sohasem lesz alkalmas arra, hogy az irreális, szédelgő részvénytársaságok alapítását lehetetlenné tegye, avagy csak lényegesen is megnehezítse; és egyáltalában elhibázott dolog ennek az „igazolásnak" de lege ferenda is olyan nagy jelentőséget tulajdonítani, mint aminőre, — a mi szegérye3, hiányos törvényünk mellett — birói gyakorlatunk szemében emelkedett. Mert ha előírjuk, hogy csak bizonyos jóhiszemű bankok könyvkivonata, avagy a készpénzben való leolvasást tanúsító közjegyzői okirat, vagy éppen a czégbiróságnál való letétbehelyezés (olasz K. T. 133. §) igazolhatják a 30°/o befizetését, ezzel a kijátszást csak körülményesebbé, de nem lehetetlenné tesszük. A szédelgő ebben az esetben az igazoláshoz szükséges időre kölcsön fogja venni a megfelelő összeget, amit természetszerűen az igazolás meg_ történte után az ő részvénytársasága ismét vissza, kap, és igy semmi akadálya sem lesz annak, hogy a kölcsönadó rövidesen megkapja pénzét és a részvénytársaság alaptőkéjének biztositása ismét csak a papiroson maradjon. Hatályosabb mód volna az, amit Bubla Ferencz budapesti kir. Ítélőtáblai tanácselnök javasolt (Jogállam 1911. nov. szám), hogy a jóhiszemű pénzintézet, amely a könyvkivonatot kiállítja, vagyonilag is felelőssé tétessék azért, hogy a nála letett vagy felmutatott összeg valóban a részvényekre befizetett 30°/o. Ennek a kétségtelenül hatékony remediumnak azonban meg van az a hátránya, hogy sokszor lehetetlen meggyőződni arról, miképp a letett összeg az egyes részvényjegyzőktől folyt be az alakulás stádiumában levő társasághoz; más részről igazán szolid pénzintézet csakis nagyobb ellenérték és súlyos biztosítékok mellett hajlandó vagyoni felelősség terhével igazolni a befizetést, ami az alapitási költségeket tetemesen szaporítaná. Egyetlen sikerrel kecsegtető megoldás volna, magának az alapitásnak szigorú szabályozása; közelebbről: az alapítók, igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagok, továbbá a szakértő revizorok súlyos vagyoni és büntetőjogi felelősségének megállapítása arra az esetre, ha valótlannak bizonyulnak a bejegyzés alkalmával igazolt tények. Az iparszerüen „gründoló" szédelgőkkel szemben pedig igazán üdvös volna annak a Leouzon Le Duc által javasolt (La réforme des sociétés par actions. Páris. 1910. 16. és köv. L'J capitis deminutionak meghonosítása, hogy azok az egyének, akik a rtság alapítása körül és működése folyamán bizonyos, a törvényben felsorolandó, súlyos természetű vétségeket (par excellence hamis igazolást) követnek el, első ízben 5 évre, visszaesés esetében pedig örökre meyfosztandók attól a jogtól, hogy a részvény társaságoknál alapító!:, igazgatósági és fcliíyyeiő-bizottsági lagok, l ~"y revi-' zorokként m üködhessenek. A legutóbbi jogászgyülés télies egyértelműséggel sürgette a részvénytársaság alapításának szigorúbb szabályozását: véleményezők, előadó Ős a felszólalók számtalan értékes és megszívlelendő javaslatot tettek ebben az irányban; Riesser berlini professor a Jogász Egyletben tartott nagy értfkü előadása (1912. márczius 10-én) folyamán a mag\ ar K. T.-nek, különösen az alapítás szabályozása tekintetében észlelhető fogyatékosságaira mutatott élesen reá; ezek után igazán nem maradhat hátra egyéb, mint a törvényhozás sürgős beavatkozása, amely bölcs, megfontolt reformmal egyszer már véget vessen azoknak a rtságok alapítása körül elharapódzott szédelgéseknek, amelyek nemcsak a mi közgazdasági életünket károsítják, hanem igen alkalmasak arra is, hogy külföldi hitelünket alaposan megrendítsék. E. Ö. A hozomány a csődben. A Cs. T 28 §-ának 3. pontjában foglalt rendelkezés értelmében a csődhitelezőkkel szemben hatálytalan a hozománynak a csődnyitást közvetlenül megelőző két éven