Kereskedelmi jog, 1912 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 2. szám - Védjegyjogi Döntvénytár. [Könyvismertetés]

2. 81. Kereskedelmi Jog 29 KÜLÖNFÉLÉK. Á vevő kifogásolási kötelezettségének időpontja. A K. T. szerint a vevő tartozik a más helyről küldött árut, amennyiben ez a rendes üzleti kezelés szerint lehetséges, haladéktalanul megvizsgálni és esetleges hiányairól az eladót azonnal értesíteni. Általános szokássá vált, hogy a kereskedők számlájukban e kifogások megtételére bizonyos határidőt szabnak, mely időn tul emelt kifogásokat tekintetbe nem vesznek. Sok vevő azon hitben van, hogy a számlán feltüntetett határidőn belül kifogásait bármikor megteheti. E nézetnek tévességét mondták ki a német biróságok mind a három fokon egy adott esetből kifolyóan. A vevő bizonyos mennyiségű ujezüst és nickelsodronyt rendelt eladónál. Az áru átvételétől számított 3. napon kifogásokat emelt és az árut az eladónak rendelkezésére bocsátotta azzal, hogy ő kétféle minőségű sodronyt rendelt, s igy a rendelésnek megfelelően e két minőséget külön kellett volna csomagolni, vagy ha az már meg nem történt, legalább minőség szerint kellett volna megjelölni. Minthogy eladó egyiket sem tette meg, hanem azokat összekeverve szállította ugy, hogy megkülönböztetésük és szótválasztásuk lehetetlen, az árut nem használhatja. Az eladó a kifogásolást, mint elkésettet nem vette tekintetbe, hanem a vételárra keresetet indított. A Reichsgericht harmadfokban is marasztalta az alperest, kimondván, hogy alperesnek, minthogy az áru hiányairól még a szállítás napján értesült, kifogásait még aznap, de legkésőbb másnap reggel kellett volna megtennie. A felperes számlájának azon kitétele, hogy a kifogásolás csak az áru átvételétől számított 8 napon belül vétetik figyelembe, nem jelenti azt, hogy alperes ez időn belül kifogásait bármikor közölhetné. E kitétel világosan csak az eladó jogi helyzetének javítását czélozza, ami a vevőnek sem kerülhette el a figyelmét. Alperesnek tehát a törvény világos értelme szerint kifogásait haladéktalanul kellett volna megtennie. Felmondás nélküli elbocsátás Elbocsátható-e az alkalmazott felmondás nélkül, ha az üzlet szállítójától, kinek ellenőrzésével meg van bizva, a maga részére kölcsönt kér. E kérdést döntötte el tagadólag nemrég a berlini kereskedelmi bíróság, a következő esetből kifolyólag. Egy berlini czégnél bizalmas állásban levő alkalmazott egy nyomda vezetőjéhez — mely nyomda czégének nagymennyiségű nyomtatványt szállított, melyek pontos szállításának ellenőrzésével ő volt megbízva — a czég levélpapírján irt levelében 250 márka kölcsönt kórt. Levelében hivatkozik a czégnél elfoglalt bizalmi állására és kijelenti, hogy e kölcsönt mindenképen meg fogja hálálni. Mindez pedig tudomására jutott főnökének, ki ezen alkalmazottját felmondás nélkül elbocsátotta. Az alkalmazott felmondási időre járó fizetés miatt keresetet indított volt főnöke ellen. Alperes előadta, hogy ő a bizalommal való visszaélést és üzlete érdekeinek veszélyeztetését, tekintettel a felperes által nála betöltött bizalmi állásra, abban látja, hogy felperes egy oly czégtől, mely neki nagy mennyiségű nyomtatvány szállít, mely nyomtatványok megvizsgálása és a szállítás helyességének ellenőrzése a felperes működési körébe tartozott — kölcsönt kér azzal, hogy e szívességet mindenképen meg fogja hálálni. Feltehető tehát, hogy felperes a szállított áruk esetleges hiányai felett is szemet fog hunyni, miáltal neki nagy károkat okozhat. A bíróság azonban marasztalta alperest a kereseti kérelemnek megfelelően, kimondván, hogy bár a felperes eljárása megrovandó és helytelen, még sem forog fenn semmi olyan fontos ok, mely alapul szolgálhatna a felmondás nélküli elbocsátásra. IRODALOM. Dr. Szász János: „Védjegyjogi Döntvénytár." \ (Az Athaeneum irod. ós nyomdai r.-t. kiadása.) Irta : Dr. Bányász Jenő, a budapesti kereskedelmi és iparkamara áruvédjegy- és mintalajstromozója. A védjegybitorlás tényálladékát tárgyazó törvényes redelkezés szövegezése olyan, hogy azt csakis az a bíróság hajthatná a kereskedői és ipari közérdeknek ! megfelelően jól végre, amely e tekintetben régi 1 tradicziókra tekinthet vissza és alapos iskolázottj sággal bir. A gyakorlatban kitűnt, hogy számos törvényszék van, amely alkalomadtán először foglalkozott védj egy ügy gyei. Szőrszálhasogató pedan tériával, a védjegytörvény merev értelmezésével kívánja és véli az anyagi igazságot szolgáltatni. Az eredmény mi is lehetne más, mint a törvény betűje között bujkáló bitorlók felmentése? A védjegyoltalom intézménye az egyéniséget és az általa kifejtett munkát megillető jogok respektálásán épül fel. A vállalat tulajdonosa, sőt gyakran a vállalat tulajdonosainak egész generácziója által kifejtett szorgalom megérdemlett jutalmát van hivatva biztosítani. Hogy azonban egy védjegy általánosan ismert legyen és az általa megjelölt áru közkedveltségnek örvendjen, a védjegytulajdonos kitartó kereskedelmi tevékenysége és a reklámra fordított nagyfokú költekezése szükséges. Ily fáradtaággal és áldozatok árán bevezetett védjegy idővel a termelő, iparos vagy kereskedő személyesitőjévé válik, az árut előállító, illetve forgalomba hozó neve helyett áll és garancziát nyújt az iránt, hogy a vásárló pusztán az illető árunóv („Diana," „Purgó," „Hunyadi" stb.) megnevezése által az útjába eső bármely üzletben az általa állandóan fogyasztott, illetve a neki ajánlott árut kapja kézhez. A „Diana," „Unicum," „Margit-krém," „Aspirin," „Lysoform" s számos más szóvédjegy ma már oly közismert szavak, hogy bármilyen névvel (a bitorló nevével és telephelyével, vagy más kiegészítő „valódi," .javított," „á la" toldatokkal) kap-