Kereskedelmi jog, 1912 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám - A külföldi részvénytársaságok belföldi fiókintézetei és a magyar kereskedelmi törvény. [1. r.]

16 Kereskedelmi Jog 1. SÍ. kereseti váltó alapját képező jogügylet a KT. 151. § ának értelmében semmis, a váltóösz­szeg sem követelhető, alaptalannak találtatott. (18.302/910) A szegedi kir. ítélőtábla : Az elsőbiróság ítéle­tét indokaiból helybenhagyja. (204/911.) M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét felhívott indokaiból helybenhagyja. Vétel. 10. Az áru átvétele és előzetes megvizsgálása nélkül emelt mi­nőségi kifogás figyelembe nem vehető. (M. kir. Curia 233/911. — 1911. november 3.) A budipesti hir. ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja indokai alapján és azért, mert a megrendelésnél alperes részéről eljárt s ekként érdekelt 0 F. tanúnak vallomása, ha a megrendelés kérdésében alperesnek P. K. és W. G. tanúnak vallomásaival ellentétes előadá sát meg is erősítené, a megrendelés tartal­mára nézve a most emiitett három érdektelen tanú vallomásaival szemben akkor sem volna elfogadható, ha vallomását esküvel is megerő­sítené ; mert ha alperes az első szállítmány át­vétele után közölte volna felperessel, hogy a második szállítmányt ne küldje, mert azt át nem veszi, alperes ettől nyilván elállott akkor, amidőn utóbb 1907. szeptember 2. napján B. alatti levelével felhívta felperest, hogy az árut minél előbb küldje el; mert alperes ebbeli fel­hívásának felperes haladéktalanul eleget is tett, amennyiben a megrendelt árut M. F. L. tanú vallomásaiból kitűnően 1907. évi szeptember hó 4. napján alperes czimére elküldötte, már pedig a vevő szállítási késedelem miatt akkor nem állhat el az ügylettől, ha a szállítási ha­táridő után is sürgeti az áru elküldését, az el­adó pedig további késedelmeskedés nélkül el­küldi az árut; mert ha alperes az első szállít mány átvétele után azon alapon, hogy ez a mintáknak meg nem felelt, a még el nem kül­dött második szállítmány ellen minőségi kifo­gást emelt volna is, azon feltevés alapján, hogy a második szállítmány sem fog megfelelni a mintáknak és ha ezen az alapon vissza is vonta volna a második megrendelést — a B. a. leve­lével, melylyel az áru megküldését kérte, elál­lott az alperes ugy a kifogástól, mint a meg­rendelés visszavonásától — minőségi kifogás tehát annál kevésbbé jöhet tekintetbe, mert azt maga sem állítja, hogy a második szállítmányt megtekintette, a feltételezett minőségi kifogás valóságáról bármiképpen meggyőződött és e miatt a kifogás közlése mellett újból rendelke­zésére bocsátotta volna a második szállítmányt felperesnek, mert alperes nem is állította, hogy felperes mennyiségileg több árut küldött volna, mint amennyit a tanuk vallomásai szerint alpe­res megrendelt, alperes tehát amiatt sem állha­tott el az ügylettől, hogy felperes a megrendelt­nél több árut küldött részére és ennek követ­heztében nagyobb összegű vámot kellett voloa fizetnie, mint a mily összegű vám a megren­delt áruk után járt. (3882/1910.) M. kir. Curia: Annak a megjegyzésével, hogy az alperes által csakis a felebbezésben felhozott az a ténykörülmény, hogy a B. a. le­vél nem a per tárgyát képező, hanem egy más szállítmányra vonatkozik, az 1881: LIX. t.-cz. 29. § a alapján e helyütt már tekintetbe nem vehető, a másodbiróság ítéletét indokolása alap­ján helybenhagyja. 11. Az áru minőségi hiányára alapított kereseti jognak a keres i, törv. 319. § ában megállapított elévülési határideje az áru tényleges átvétele napjától (számítandó. (M. kir Curia 325/911. — 1911. november 7.) A iudapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletének azt a rendelkezését, a mely szerint felpereseket keresetüknek 4310 K 20 f. tőkét és kamatát meghaladó részéve] elutasította, helybenhagyja, ugyanazon ítéletnek alperest ma­rasztaló felebbezett többi rendelkezését pedig megváltoztatja, felpereseket keresetüknek 431Ö K 20 f. tőkére és kamatára vonatkozó részével is, tehát egészen elutasítja. Indokok: A keresk. törvény 349. §-ának második bekezdése szerint a vevőnek az áru hiányaira alapított kereseti joga az eladó ellen az átvételtől számított hat hó alatt elévül. A most idézett törvényhelyben használt .átvétel" kifejezése nem értelmezhető akként, hogy az csak akkor következik be, ha a vevő az árut megfelelőnek találja és mint sajátját veszi bir­tokába. A keresk. törvénynek a vételről szóló rendelkezései az „átvétel" kifejezést nyilván kétféle értelemben használják. A K. T. 345. § ában azt az időpontot jelenti, a mikor a vevő abba a helyzetbe jut, hogy a más helyről kül­dött áru felett ténylegesen rendelkezhetik és a fenjelzett törvényhelyekben meghatározott jog­fentartó lépéseket megteheti. A szóbanforgó esetben a P) alatt csatolt, nem kifogásolt fuvarlevél tanúsága szerint al­peres mint eladó, a vétel tárgyát képezett szi­tákat 1907. évi augusztus hó 1. napján adta fel vasútra felperesek czimére és felperesek az árut a vasútról 1907. évi augusztus hó 5-ik napján vették át és szállították lakóhelyükre és így, tekintettel arra, hogy a felek az A) alatt csatolt okirat nem vitás tartalma szerint meg­állapodtak abban, hogy a küldött sziták ki­próbálásának legkésőbb 1907. évi szeptember hó 30-ik napjáig kell megtörténni, kétségtelen, hogy 1907. szeptember hó 30. napján felpere­sekre beállott a K. T. 347: §-ában meghatáro­zott kifogásolási kötelesség, ahhoz pedig nem férhet kétség, hogy ugyanabban az időpontban kezdetét vette a hiányokra alapitolt hathónapi

Next

/
Oldalképek
Tartalom