Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 3. szám - A védjegyről. [2. r.]

50 A Curia azért maga is arra az álláspontra helyezkedett ugyan, hogy a vasútnak minden egyes határozmányt tartalmazó valamely közleménye csak akkor tekinthető joghatályosnak, ha az azoknak a különös kellékeknek minden tekintetben megfelel, amelyeket az e részben fennálló szabályok kötelezőleg előírnak, de ezen az állásponton is elutasitandónak találta az ezon állomási illeték visszafizetése iránti keresetet, mert ugy találta, hogy ez az illeték az üzletszabályzat 60. szakaszának megfelelően kiállított és a vonatkozó szabályrendeletben előirt módon közzétett hirdetménynyel lett életbeléptetve. A Curiának ez az Ítélete előreláthatólag elejét fogja venni annak, hogy ezen a czimen továbbra is nagyszámú perek indíttassanak az államvasutak ellen, mert feltehető, hogy a Curiának ebben az ítéletében elfoglalt jogi álláspontját a netalán utolsó fokban Ítélkező elsőbíróságok is magukévá fogják tenni. A részvénytársaság és szövetkezet időtartama meghosszabbításának kérdésében a Curia már egy 1898. évben hozott határozatában arra az álláspontra helyezkedett, hogy a meghatározott időtartamra megalakult részvénytársaság nem határozhatja el időtartamának meghosszabbitását, mig abban az esetben, ha ez az időtartam eredetileg határozatlan időre, például igy „egyelőre 25 évre" állapíttatott meg, akkor a közgyűlés jogositva van ezt az időtartamot a tervezettől eltérőleg ugy megállapítani, hogy a részvénytársaság további fennállását határozza el. A részvénytársaság időtartamának meghosszabbitását megtiltó ez az álláspont magyarázatát találja a keresk. törv. 179. szakasz utolsó pontjában foglalt abban a rendelkezésében, amely szerint azokat az alapszabályi intézkedéseket, amelyek a tervezetből vétettek át, közgyűlési határozattal nem lehet módositani. A szövetkezetekre a kereskedelmi törvénynek ez a most idézett rendelkezése nem nyerhet ugyan alkalmazást, amennyiben a szövetkezetek megalakulásához tervezet kibocsátása nem szükséges, ennek daczára azonban a kir. Curia egy adott esetben még 1906. évben a szövetkezetekre nézve is kimondotta, hogy annak időtartama meg nem hosszabitható, abból indulván ki, hogy a szövetkezeteknél az aláírási ivnek van ugyanez a hatálya, mint a tervezetnek és az abban foglalt időtartamon tul senki sem lévén kötelezhető a szövetkezet kötelékében maradni, az ezen időtartam után kiváló tagnak feltótlen joga van a szövetkezet összes vagyonábani részesedéshez, amelyben pedig csak feloszlás esetében részesedhetik, mert a szövetkezet fennállása alatt kivált tag a keresk. törvény 237. szakasza értelmében a szövetkezet alaptőkéjére ós más vagyonára igényt nem tarthat, hanem csakis a kiválás évéről szóló zárszámadás szerint reája eső üzletrészhez van igénye. Most a legutóbbi napokban pedig a kir. Curia egy adott esetben azért utasította el egy szövetkezeti tagnak a szövetkezet időtartamát meg3 BZ. hosszabbitó közgyűlési határozat megsemmisítése iránti keresetét, mert kitűnt, hogy ehhez a határozathoz a keresettel fellépő tag is hozzájárult. A biztosítási ügynök jutalékigénye. Érdekes ítéletet hozott nemrég a Berlini Kammergericht abban a kérdésben, hogy igényelhet-e a biztosítási ügynök jutalékot abban az esetben, ha az eredetileg általa ajánlott biztosítási ügylet később az ő közreműködése nélkül jött létre. Az ügy állása röviden a következő: Az ügynökség a biztosítótársaságnak ajánlatot tett tűzbiztosításra, melyet a társaság előjegyzésbe vett, azonban a biztosítás tárgyának megvizsgálása után az ügylettől elállott. Rövid időre ezután egy másik társaság, melynél a biztosítás eddig fennállott, ezen üzletben részesedést kínált fel a társaságnak, melyet ez, miután azon körülményekben, melyek őt az üzlet megkötésétől előbb visszatartották, időközben javulás állott be, elfogadott. Amint az ügynökség arról értesült, hogy a társaság az általa ajánlott biztosítási üzletet átvette, a provízió megfizetése iránt keresetet indított a Berlini I. törvényszék előtt a társaság ellen, azt állítván, hogy a fennálló kereskedelmi szokás értelmében a társaság egy később megkötött biztosítási ügylet közlése (ajánlása) esetén is köteles a provizót 'megfizetni. Alperes tagadta, hogy olyan kereskedelmi szokás fennáilana ós azt állítva, hogy ő lényegileg más rizikó viselésére kötelezte magát, mint amilyent a felperes ajánlott, kérte a kereset elutasítását. A törvényszék alperes érvelését fogadta el és felperest keresetével elutasította, mely ítéletet felperes felebbezósóre a következő indokolással a Kammergericht is helybenhagyta. Felperesnek a provízióra nem lehet igénye, mert a kérdéses üzletet ő csak ajánlotta és nem közvetítette, a kereskedelmi kamara véleménye szerint pedig províziót a kereskedelmi szokások szerint a biztosítási ügynököknek csak az üzlet ajánlása ós a biztosítási szerződés létrehozása esetén köteles a társaság fizetni. Ezzel a vélemónynyel a felperes által állított kereskedelmi szokás is megczáfolást nyert. IRODALOM. Obst, Dr. G., Bankgesetz und Münzgesetz. Textausgabe mit Erlüuterungen und Sachregister, 8o. VII., 181 S. Leipzig 1910. (C. E. Pooschel.) Kötve 2.50 M. Kaufmann, E., Haudelsrechtliche Rechtsprechung X. Bd. (Rechtsprechung und Literatur des Jahres 1909.) KI. 8«. VIII. 688. S. Hannover 1910. (Helwingsche Verlagsh.) Kötve 7 M. Cohn, Th., Das Handels- und Genossenschafts Register. 3. Aufl. Gr. 8°. XXIV. 860 S. Berlin 1910. (C. Heymann) 10 M. Kereskedelmi Jog