Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 2. szám - A védjegyről. [1. r.]

38 Kereskedelmi Jog 2. n. ha valószínűvé tétetik oly igény létezése, mely­nek a csődelrendelés esetén a vonatkozó jog­cselekmény megtámadása utján leendő érvé­nyesítésével a tömegbe vonható és a hitelezők kielégítésére szolgáló vagyon előállítható lesz; mégis, minthogy a panaszosok oly vagyont, amely a G. R és Tsa czég által ennek utó­dára átruháztatott, nemcsak ki nem mutattak, de egyáltalán meg sem jelöltek és akkép azt, hogy a csődnyitás folytán a hitelezők kielégí­tésére szolgáló vagyonérték előállítandó lesz, még csak nem is valószínűsítették, vagyon hiá­nyában pedig a csőd megnyitásának a Cs. T. 87. §-a értelmében helye nem lehet; ennél­fogva a panaszosok csődnyitás iránt előterjesz­tett kérelme elutasítandó, egyben pedig N. M., a czég vagyontalanságával védekező czégtag, a Cs. T. 87. § ának 2. bekezdésében meghatáro­zott eskü letételére kötelezendő volt. M. kir. Curia: A másodbiróság végzését helybenhagyja indokolása alapján és azért, mert tényleges csődvagyon hiányában s illetve csu­pán megtámadás utján érvényesíthető vagyon­jogi igény fenforgása esetén csődnyitásnak a Cs. T. 87. §-a szerint csak akkor van helye, ha a csődnyitást kérő hitelezők a csődeljárási költségek viselésére, minden korlátozás nélkül készeknek nyilatkoznak és ezenfelül a bíróság által erre a czélra megállapított összeget le­tétbe helyezik; a panaszosok közül azonban P. L. és R. E. czégek ebben az irányban egy­általán nem nyilatkoztak; az özv. H. J.-né ré­részéről tett az a kijelentés pedig, hogy „a csődeljárás költségeire 200 korona összeget le­tenni hajlandó", nélkülözi a Cs. T. 87. §-a szerint megkívánt föltétlenséget! 30. A haszonélvezeti jog is csődbe vonható lévén, az arra szer­zett zálogjog csödjogilag megtámadható. (M. kir. Curia 916/910. — 1910. decz. 19.) A debreczeni kir. Ítélőtábla : Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja. Indokok : Téves az elsőbiróságnak az a jogi álláspontja, amely szerint a hajdúböszörményi 12,830. számú betétben C. 1. alatt a közadós javára bekebelezett haszonélvezeti jog a csőd­tömegbe bevonható vagyont nem képezvén, a közadósnak az a jogcselekménye, amely szerint tűrte, hogy az alperes követelése erejéig a javára bekebelezett haszonélvezeti jogra elő­jegyzést, majd pedig végrehajtási zálogjogot nyerhessen, a Cs. T. 27. §. ó. p. alapján meg nem támadható. Való ugyan, hogy a haszonélvezet szemé­lyes jog, s hogy az ilyen jognak tulajdona a jogosított személyre van korlátozva, amelyet a jogosított személyétől elválasztani és végre­hajtás alá vonni nem lehet, ez azonban nem zárja ki azt, hogy maga a haszonélvezeti jog gyakorlása és az ennek gyakorlásából eredő jövedelem végrehajtás alá ne vonassék. Ennek a jogi álláspontnak felel meg az 1881: LX. t.-cz. 208—210. §-ainak az az intézkedése, amely szerint a végrehajtást szenvedőt ingatlan dolgon megillető haszonélvezet a hitelezők érdekében zár alá vehető s a haszonélvezetből házi keze­lés, vagy bérbeadás utján beíolyt jövedelem a hitelezők kielégítésére fordítható, magának a haszonélvezeti jognak átruházása (árverés alá bocsátása) ellenben helyt nem foghat, mind­ezekből pedig következik, hogy a haszonvétel gyakorlásából eredő jövedelem a csődtömegbe bevonható vagyont képez, s hogy ekként a köz­adósnak a haszonélvezeti jogra vonatkozó, s a Cs. T. Ill-ik fejezetében felsorolt jogcselek­ményei megtámadhatók. (1983/910. P.) M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja indokolása alapján és azért, mert habár a kir. Curia is helyesnek találja a másod­bíróságnak azt a jogi álláspontját, hogy a haszon­élvezetnek mint személyes szolgalomnak jogi természete csupán magának a jognak dologi hatályú átruházását zárja ki, a haszonélvezet gyakorlásának kötelmi hatályú átruházását azon­ban nem gátolja, még sem teljesíthette a kir. Curia a felperes kereseti kérelmét az elfogadott másodbirósági indokoknál fogva és azért, mert az alperes és a közadós között fennálló testvéri viszonyból, valamint a kihallgatott tanuk vallo­másából sem vonható következtetés az alperes váltókövetelésének színlelt voltára. 31. A közjegyzői okiratba foglalt elismerés az újított perben, az alapperben megállapított ellenkező tényállással nem bizo­nyítja a fizetésnek valósággal megtörténtét. (M. kir. Curia 670/910. — 1910. szeptember 21.) A gyulai kir. törvényszék: Alperes peruji­tási kérelmének helyt ad, azonban alperest újí­tott keresetével elutasítja. Indokok: Alperes perujitási kérelme az 1881 : LIX. t. cz. 69. §-ának 1. és 2. pontján nyugszik; amint ugyanis az a jelen perhez csa­tolt alapper iratainál fekvő 12.497/907. P. sz. kir. törvényszéki végzésből megállapítható, hogy perujító alperes képviselője a meghatalmazás daczára az alperesért az alapperbeli perfelvéte­len meg nem jelent egyfelől, másfelől pedig al­peres jelen ujitott perben olyan uj bizonyítékot hozván fel, melyet az alapperben nem használt, ugyanezért az alperes perujitási kérelmének hely volt adandó. Az ügy érdemében perujitó alperes előadta, hogy közte és vagyonbukott S. A. között 1906. november 21-én létrejött ügylet, mely szerint közadós a szarvasi 517. sz. a. volt üzletét, a benne volt árukat, beren­dezéseket és üzleti könyveiben kitüntetett köve­teléseit, melyek 11433 76 K leltári értéket kép­viseltek, 10202 K ért eladta perujitó alperesnek, nem volt színleges, és hogy ő, t. i. a perujitó alperes a közadósnak a hitelezők megkárosító-

Next

/
Oldalképek
Tartalom