Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 2. szám - A váltójog egységesítése. Észrevételek a váltójog egységesítése tárgyában a hágai nemzetközi államértekezlet által megállapított egyezménytervezetre és törvénytervezetre. 2. [r.]

2. BZ. tési eljárás a törvény tervezet elfogadása esetén is fentartható, a 80. czikk ellen észrevétel nem tehető. A 82. ezikkhez: Általánosságban helyeselendő az, hogy a 82. czikk a visszkeresetileg kötelezettek elleni igények elévülési idejét, a különböző távolságokra való tekintet nélkül, egységesen 6 hónapban állapította meg, mert ez a mai fejlettebb közlekedési viszonyoknak teljesen megfelel. A 82. czikk 3. bekezdésének a magyar szövegben akként kifejezett rendelkezése azonban, amely szerint a forgatók visszkereseti igényeinek elévülése a forgató elleni Jceresetinditás' napjától számittatik és a magyar szöveg 5. bekezdésének az a rendelkezése, mely az értesitési kötelezettséget a visszkereset indításától feltételezi, az eljárási szabályainkban uralkodó elvek figyelembevétele mellett nem tekinthető helyesnek. Kereset-inditás alatt, hazai jogunkban, a keresetlevélnek a bíróság iktató hivatalába való beadását értik. Tekintve azt, hogy a kereset beadásáról az alperes csak a kereset kézbesítésekor értesül, a kereset kézbesítése pedig gyakran, — pl. ha a kézbesítés akadályozva van — csak huzamosabb idő múlva történik: igazságtalanságra vezetne, ha a törvény a forgató elleni elévülés kezdő időpontjául és az 5. bekezdésben emiitett értesitési kötelezettség feltételéül a kereset-indítást jelölné meg. Ezért a 82. czikk 3. és 5. bekezdése akként volna szövegezendő, hogy nem a kereset indításának, hanem a kereset kézbesítésének napja szolgál irányadóul. A 82. czikkel kapcsolatosan ki kell terjeszkedni az „Egyezmény-tervezet' 14. czikkének bírálatára is. A 14. czikk 1. mondatához meg kell jegyezni, hogy az abban, a magyar szövegben, használt s az eredeti franczia szövegben előforduló : „mise en demeure"8) kitételnek különben sem megfelelő „perbehivás" szó a nálunk uralkodó eljárási szabályok figyelembe vételével a perbejelentés fogalmával* helyettesítendő mert a 14. czikk jelenlegi szövegezése mellett ez a 9perbehivás" könnyen összetéveszthető 3) „Mise en demeure" a franczia jogi miinyelv szerint, — ha jól tudom, — tulajdonképpen birói uton fizetésre való felhívást (bíróság részéről való megintést) jelent; tehát nem arra való felhívást, hogy a felhívott egy már megindított perbe belépjen. 23 a perrendtartásban ismeretes és egészen más természetű perbehivás fogalmával. Helyesnek tartom a 14. czikk 2. bekezdésének azt a rendelkezését, amely az elévülést felfüggesztő és megszakító okoknak megállapítását a szerződő államok külön törvényhozásának tartja fenn, mert ennek szabályozása az egyes államok különböző magánjogi szabályaira való tekintettel különböző lehet. A 83. czikkhez: A 83. czikknek az a rendelkezése, amely szerint a szenvedő váltóképesség a váltókötelezett hazájának törvényei szerint Ítélendő meg, amint ezt már jelen észrevételeim bevezető soraiban is megemlítettem, feltétlenül helyes, mert lehetővé teszi, hogy az egyes államok, szocziális érdekeket tartva szem előtt, megvonják a váltóképességet azoktól a polgáraiktól, akik a váltókötelezettség elvállalásának jelentőségét és következményeit felfogni nem képesek, akik közé feltétlenül sorozom az irni és olvasni nem tudókat is. Czélszerü volna azonban a magyar váltótörvény 104. §-a 2. bekezdéséhez hasonló olyan rendelkezésnek a felvétele, amely szerint: azok, akik nevüket valamely testi fogyatkozás miatt nem írhatják alá, de különben hazájuk törvényei szerint váltóképesek, érvényesen csakis ugy kötelezhetik le magukat, ha a váltói kötelezettség elvállalására irányuló akaratukat közjegyző vagy bíróság előtt kijelentik és a váltóra vezetett kézjegyük ugyancsak közjegyzőileg vagy bíróilag hitelesíttetik. Kifejezetten ki kellene terjeszteni ezt a rendelkezést a vakokra is, ami nem is szorul bővebb megokolásra. Megjegyzem itt még azt is, hogy kifejezetten kellene rendelkezni vagy a szerződő államok részére a külön törvényeikben való rendelkezés jogát fentartani arra nézve, hogy az írni és olvasni nem tudók egyáltalán nem vállalhatnak váltókötelezettséget, mert a birói gyakorlatból ismeretes, hogy minő visszaélésekre, sőt éppen a törvény megkerülésére vezet az, hogy mig a mi törvényünk a keresztvonással vagy más kézjegygyei tett váltónyilatkozatot — a testi fogyatkozás esetét kivéve — általában érvénytelennek mondja ki, mégis érvényesnek kell tekinteni az irni és olvasni nem tudónak váltónyilatkozatát is, ha azt meghatalmazott utján tette, vagy kezét a névaláírásnál valaki vezette ; és az előbb említett esetben, a mai jogállapot Kereskedelmi Jog