Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 1. szám - Szocziális szempontok a versenytilalomban

Kereskedelmi Jog 1. sz. csak erkölcsi intelmek hatását keltő általános irányú szabályokban mutatkozik. A lépcső legalsó fokán állanak azok a szabályok, amelyek a szolgálati szerződés keretében a főnök érdekeinek tiszteletét parancsolják és tiltják a bizalommal való visszaélést, azután következik az egyezségi versenytilalom, amelyet törvény és joggyakorlat jogérvényesnek ismer el, és végül a fejlődés legújabb stádiuma, amikor büntetőjogi védelem is jut a veszélyeztetett szellemi tőkének, t. i. az ipari titok megszegését tiltó és a tisztességtelen versenyről intézkedő legújabb törvényekben. Ha már most azt keressük, mik lesznek ennek a védelemnek irányadó szempontjai, akkor leghelyesebb, ha figyelembe vesszük a kérdés németországi fejlődésének tanulságait. A versenytilalom kérdésének fejlődése Németországban hovatovább bizonyságot fog tenni amellett, hogy e téren is csak aszocziális politika szempontja lehet irányadó. Ha Németországban, melynek joja legközelebb áll a modern felfogáshoz, a rend*zrres jogépitéshtz olyan hangok törnek maguknak utat, amelyek az alkalmazottak érdekében a szerződési szabadság megszorítását kívánják, akkor bizonyom, hogy rövid időn belül akár az önkéntes belátás, akár a szocziális propaganda következtében rövidesen nálunk is tért hódit majd a reform uj iránya. Berlinben legutóbb olyan törvényszéki eset fordult elő, amely az egész közvéleményt feltűnő hirtelenséggel irányította rá a versenytilalmi kikötés visszásságaira. A Wertheim-féle berlini áruház körülbelül 90 régi alkalmazottja ellen tömeges keresetet adott be a berlini kereskedői bíróságnál a versenytilalom áthágása miatt. Az első panasz ez volt: Egy 20 éves raktárnoknőről volt szó, aki 3 éve 80 márka fizetéssel lépett be, és a nyomtatott alkalmazási szerződéssel egyetemben a benne foglalt versenytilalmat is aláirta. Ez a tilalom kimondja, hogy az alkalmazott kötelezi magát, miszerint kilépésétől számítva egy éven belül sem Tietzhez, sem Jansdorthoz, sem más czéghez, ahol e két első érdekelve van, belépni nem fog. Megesett azonban, hojzy egy apróhirdetés utján uj alkalmazásba lépett a Kaufhaus dei Westens nevü áruházba nagyobb fizetéssel, mint legutóbbi állásában, anélkül, hogy tudta volna, hogy ezen vállalatnál a Jansdorfczég érdekelve van. A Wertheim-czég keresete arra irányult, hogy alperest a bíróság ítélje el a Kaufhaus des Westens javára való ténykedésének rögtöni megszüntetésére, ellenkező esetben a tilalom megszegésének minden napjára megfelelő fogházbüntetés kiszabását kérte. A fogházbüntetést azzal okolta meg, hogy esetleges pénzbüntetés alperest nem érné, mert tudvalevőleg a Jansdorf-czég fizeti az alkalmazottjaira kirótt pénzbüntetéseket. A kereskedelmi bíróság hosszas tanácskozás után a következő Ítéletet hozta: „A fogházbüntetésre vonatkozó kérésével a Wertheim-czég elutasittatik, ellenben alperes köteleztetik a Kaufhaus des Westens ben való ténykedésének rögtöni beszüntetésére. Ellenkező esetben alperes minden napért 10 márkát fizet.1' A német birodalmi szolgálati szerződés mai rendje szerint ezen Ítélet másképpen nem is volt elképzelhető. A nyomában alegszélesabbkörü nyilvános megbeszélés tárgyává teszik azt a visszaélést, amelyet manapság a nagy czégek a versenytilalom alkalmazásával űznek. A hozzászólók többsége szerint a versenytilalomnak czélja csak ez, hogy a ezégeket üzemi vagy üzleti titkoknak, beszerzési források vagy üzleti összeköttetések és előállítási módozatok, továbbá a vevőliszták elárulásától és ehhez hasonló károktól megóvja. Értelmük is tulajdonképen csak magasabb alkalmazottaknál van, akik az üzletben oly bizalmi állást foglalnak el, hogy esetleg vers-nyző ténykedésekkel a régi üzletnek árihatnak. A bepanaszolt leány esetében tulajdonkép oly egyénről van szó, aki tisztán fizikai munkát végez, oly raktárnoknőről és elárusitónőről, aki — kivéve személyes képességét — nehezen van oly helyzetben, hogy a konkurráló üzletnek a régi üzlet költségén és annak kárára használhasson. A jelenlegi tőkeközpontositási nizust szem előtt tartva és figyelemmel a nagy üzletek azon törekvéseire, hogy csendes érdekeltséggel sok vállalatban részesek legyenek, kétségbe kell vonni, hogy az alsóbbrendű alkalmazottnak egyáltalában módjában volna megtudni, vájjon egyik vagy másik czég érdekelve van e egy másiknál. Németország nagyobb városaiban már ma is valósággal uralkodik 5—6 czég, amelyek nagyobbrészt nőket alkalmaznak. A versenytilalomnak ily formájában tehát más czélja nem lesz, minthogy kölcsönösen lekösse az alkalmazottat s ezáltal a munkabért csökkentse. A versenytilalomnak