Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 9. szám - A kereskedelmi üzlet átvevőjének felelőssége. [1. r.]

166 Kereskedelmi Jog E szakasz kiterjesztő értelmezésével az alá nemcsak valamely személy egész vagyonának, hanem az annak tulajdonát képező különvagyonnak (quasi czélvagyon) átvevője is subsummálandó. E felfogást azonban a német és osztrák doktrína túlnyomó részben magáévá nem tette, főleg azon oknál fogva, mert az egyes kereskedő üzleti vagyona szerinte nem tekinthető jogilag elismert és körülhatárolt különvagyonnak (Sondervermögen), mert arra nem szolgál az bizonyos hitelezők igényeinek sem bizonyos hitelezők szorítva nincsenek, sem kielégítésére. A XV. Jogászgyülés többsége is ellene nyilatkozott a keresk. üzlet átvevője részéről fennálló felelősség megállapításának. A helyzet tehát az, hogy egyrészt a német és osztrák praxis csak az esetben állapítja meg az átvevő felelősségét az üzletátruházó hitelezőivel szemben, ha az utóbbival szemben e tartozásokat magára vállalja, másrészt a német keresk. törvény 25. §-a alapján megállapíttatik e felelősség még abban az egy esetben is, ha valamely átvett kereskedelmi üzlet változatlan czég mellett tovább folytattatik. E felelősség azonban kizárható a felek által, ha e kizárás kellőleg közzététetik. Mindkét esetben a doktrína e felelősséget logikai konstrukcziókkal is igyekszik megindokolni és azt a felek, habár nem kifejezett, de ex factis concludentibus kitűnő jogügyleti akaratára visszavezetni. Abból ugyanis, hogy az üzletátvevő annak átruházójával szemben kinyilvánítja abbeli szándékát, miszerint annak üzleti tartozásait saját fizetésébe átvállalja, egymagában még nem küvetkezik az átvevő felelőssége a hitelezőkkel szemben, miután ő a cziviljog szerint mindaddig, míg ugyanily nyilatkozatot nem tesz az egyes hitelezőkkel szemben és ezek el nem fogadták — nem felelős. A doktrína már most a felelősség megállapithatása végett az inter partes létrejött nyilatkozatot, ha az nyilvánosan közzététetik in incertam personam tett ajánlatnak tekinti, amelynek elfogadására szükség nincs és mely ily elfogadás nélkül is hatályos. Találkozunk oly felfogással is, amely szerint a hitelező ez ajánlatot az által fogadja el, hogy az üzlet átvevője ellen a keresetet megindítja, valamint olyannal is, hogy az üzlet átruházója között létrejött megállapodás har9. BZ. madik személy javára kötött szerződésnek is tekinthető. Az esetben pedig, ha az üzlet átvevője az üzletet a régi czég mellett tovább folytatja, felelősségét a régi czég megtartásában nyilvánuló abbeli (állítólagos) szándékára vezetik vissza, hogy az előbbi tulajdonos üzleti összeköttetéseibe belépni kiván. E jogi konstrukcziók elég labilis alapon nyugszanak és ugyanily módon a magyar törvényben megállapított felelősség is vissza volna vezethető a felek jogügylet, akaratára. Azt mondhatnók ugyanis, hogy a tényben, amelylyel valaki egy kereskedelmi üzletet átvesz, — tekintettel arra, hogy ennek átvételéhez a törvény az átvevő felelősségét fűzi — abbeli akarata nyilvánul meg, hogy a törvény által e tényhez fűzött következmények, vagyis az ő felelőssége az üzleti passzívákért bekövetkezzék. A doktrína uralkodó felfogása szerint azonban valamely üzlet aktiváinak jogügyleti akarat folytán történt megszerzése és az átvevőnek felelőssége a passivákért nem subsummálhatók egy közös magasabb jogi fogalom alá. (Juristischer Oberbegriff.) Mindezek a meggondolások végre is csak azt bizonyítják, hogy valamely jogszabály alkotásánál egyedül annak gyakorlati hasznavehetősége legyen irányadó és megalkotásának akadályát nem képezheti az a körülmény, hogy az a bizonyos fejlődési fokon hatályban levő jogszabályokból abstrahált jogi fogalmakból alkotott logikai rendszerrel esetleg összhangzásba nem hozható. Találóan jegyzi meg e tekintetben Ihering: „Dass die Begriffe so und so gestaltet sind, hat seinen Grund eben darin, dass sie nur in dieser Gestalt den Bedürfnissen des Lebens genügen und sehr háufig ist aus dieser Rücksicht die freie logische Entwicklung der selben unterbrochen oder gehemmt. Ohne solche Eingriffe würde oft der logische Kunstwert des Rechts ein höherer, die praktische Brauchbarkeit desselben aber eine geringere sein." (Geist des Röm. Rechts I. k. 49. 1.) Helyes nyomokon halad tehát az 1908. LXII. törv.-czikk indokolása, midőn kimondja : „ Azoknak a visszaéléseknek, amelyek az üzletátruházások körül nálunk napirenden vannak, csak ugy lehet gátat vetni, ha az átvevőnek az átvett üzlet tartozásaiért való felelőssége független lesz attól, el akarja-e ő vállalni e felelősséget, vagy sem, ha e törvény a fele-