Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 7. szám - A csődön kívüli kényszeregyezség kérdéséhez

Kereskedelmi Jog 139 i. sz. adósa felperesnek 1000 K-át készpénzben kifizetett, az ezt meghaladó további 1500 K-ról pedig neki egy, 1908. decz. 15-iki lejárattal ellátott fedezeti váltót adott s ekként a felperes a közadóstól összesen 8500 K értéket kapott; levonva ebből az összegből azt a 3500 K-át, amely a fennebb megjelölt szakértői vélemény szerint a gépek időközi avulása folytán beállott értékcsökkenés mérvének felel meg, az eredeti állapot visszaállítása céljából a felperes részéről visszatérítendő összeg 5000 K-át tesz ki, minthogy azonban ebből az összegből az az 1500 K, amely a felperes által az alsóbiroságoknak e részben jogerős Ítélete szerint az alperesnek visszaadandó váltóval fedeztetett, ennek a váltónak visszaadásával megtérítettnek tekintendő az az összeg, amelyet a felperes a gépek természetben való visszanyerése ellenében az alperesnek megtéríteni tartozik, 3500 K-ban volt megállapítandó s ehhez képest az alsóbiróságok Ítélete ebben a részben ily értelemben volt megváltoztatandó. Tőzsde. 107. Ha a kötlevel előlapján a tözsdebiróság illetősége ki is van kötve, de az annak hátlapján foglalt és a kötlevél szövege szerint kötelező határozmányokban s kereseti illetékesség máskép van szabályozva, hiányzik az a határozott alávetés, amely szükséges a tözsdebiróság illetékességének megállapításához. (M. kir. Curia 161/1910. — 1911. febr. 28.) A budapesti kir ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletét megsemmisíti, a jelen perben való eljárásra az elsőbiróságot illetéktelennek nyilvánítja. Indokok: Az A) alatti kötéslevél szerint az abban foglalt ügylet a kötéslevél hátán látható határozmányok elfogadása mellett jött létre, ez utóbbi határozmányok tehát azok külön aláírása nélkül is alkotó részei az aláirt kötéslevélben foglalt szerződésnek. Minthogy pedig magában a kötéslevél szövegében a budapesti áru- és értéktőzsde választott bíróságának illetősége van ugyan kikötve, ezzei szemben azonban a kötéslevél hátán levő határozmányok 2. pontjában minden korlátozás nélkül, tehát nemcsak arra az esetre, ha a felek másként nem állapodnak meg, a fizetés és perlés helyéül Nagytapolcsány köttetett ki, nyilvánvaló, hogy a kötéslevél szövegében és az annak hátán levő határozmányok egybevetése mellett kétséges, hogy a felek a tözsdebiróság vagy a nagytapolcsányi bíróság illetőségét akarték-e kikötni. Ennélfogva az elsőbiróság illetősége határozottan kikötöttnek tekinthető nem lévén, a kir. Ítélőtábla az elsőbiróságot Ítéletének megsemmisítése mellett a jelen perben való eljárásra illetéktelennek nyilvánította. (4217/910.) M. kir. Curia : A másodbiróság végzését indokai alapján helybenhagyja. Ipari baleset. 108. Habár az 1907 : XIX. t.-czikk 10. §-a egyes hivataloknak és vállalatoknak, igy különösen az állami vasutaknak is, azon alkalmazottait, akik üzemi baleset esetére a törvény VII. fejezetében megállapított kártérítésnek megfelelő nyugdijigénynyel bírnak, kivette a balesetbiztosítás kötelezettsége alól, — ez a kivétel nem azt jelenti, hogy az ilyen alkalmazottak munkaadóit baleset esetében súlyosabb felelősség terhelje, mint más munkaadókat; ezért az ilyen alkalmazottak sem követelhetik az általános magánjogi szabályok szerint járó teljes kártérítést, hanem csak a törvény Vll-ik fejezetének megfelelő kártalanítást; a teljes kártalanítást ők is csak a törvény 82. és 83. §-aiban megjelölt esetekben (büntetendő cselekmény stb.) igényelhetik. (M. kir. Curia 2391/1910. — 1901. decz. 15.) A m. kir. Curia: Kereseti előadása szerint a felperes . . . akkor szenvedett sérülést, amidőn az alperes műhelyében — még pedig az első sérüléskor, mint kazánkovács, a második sérüléskor pedig, mint géplakatos — dolgozott. Az 1874 : XVIII. t.-czikk „a vaspályák által okozott halál vagy testi sértés iránti felelősségről" intézkedvén, nyilvánvaló, hogy ez a törvény csakis a szorosabb értelemben vett vaspályaüzemnél, vagyis a vasúti forgalom lebonyolítása körül felmerült balesetekre alkalmazható, ellenben azokra a balesetekre, amelyeket a munkás — amint az a jelen esetben is történt — a vasúttal ugyan kapcsolatos, de ipari üzemnél szenvedett, az a törvény alkalmazást nem nyerhet; ennélfogva a felperes esetére az 1874. évi XVIII. t.-czikk rendelkezései az 1907 : XIX. t.-czikk hatályba lépte előtt sem lévén irányadók, a felperes sikerrel nem hivatkozhatik arra, hogy annak a törvénynek rendelkézései reá nézve az 1907 : XIX. t.-cz. 10. §-ának utolsó bekezdése szerint továbbra is érvényben maradtak. Kérdés most már, hogy az alperes vasút mühelyi üzemében alkalmazott felperes az ezen üzem körében őt ért baleset következtében minő jogszabályok szerint igényelhet kártalanítást. Az 1907 : XIX. t.-cz. 3. §-ának 15. pontjában foglalt törvényi rendelkezés szerint az összes vasutaknak mühelyi üzemeiben alkal-