Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 3. szám - A szabadalmi törvény tervezetéről

részvénytársaság életében ily intenzív vezetés illetvén meg, ezen állásához igényt csak addig tarthatott, mig a részvénytársaságot képező részvényesek bizalmát birhatta, ha oly tényeket követett el, melyek a részvényeseknek iránta való bizalmát szükségkép megsemmisítette. A közgyűlésben egyesült részvényeseket természetszerűen megillette azon jog, hogy felperessel szemben az egyébként bármikor érvényesíthető elmozditási jogát már most a tárgyi adatok alapján kártérítési igény fenmaradása nélkül gyakorolhassa. A kir. törvényszék felperesnek részben egyedül, részben a többi igazgatósági tagokkal vagy azok egyikével együtt, azonban az alapszabályok 26. •$-& értelmében mindig az ő elsősorbani felelőssége mellett elkövetett fentebb megjelölt tényeit olyanoknak tekinti, melyek az iránta való bizalom megszűnését eredményezhették, mely oknál fogva a közgyűlés kártérítési igények megszűnésével bocsáthatta el. Más szóval, felperes alperesnél viselt vezérigazgatói állásra addig volt alkalmas, amig a részvényesek bizalmát birta; előadott tényeivel a részvényesek bizalmát elveszítvén, ezen állásra legalább alperes részvénytársaságnál alkalmatlanná vált. Ez pedig az 1884. évi XVII. t.-cz. 94. §. e) pontja értelmében is vele mint a részvénytársaság kereskedelmi alkalmazottjával szemben, felmondás nélküli azonnali elbocsátási okot képez. A most hivatkozott törvényszakasz g) pontja értelmében a 2., 3., 5., 6., 7., 9. alatt megállapított tények felmondás nélküli azonnali elbocsátási okot képeznek felperessel szemben azért is, mert ezen tények, mint a részvénytársaság bizalmával való visszaélések, az üzlet érdekeit veszélyeztették. Felperes ugyan azzal védekezett, hogy a lenti tények nagyobb része 1906. február 2.-a előtt történt, amikor újból lett vezérigazgatónak megválasztva s így a választás előtti tények az uj szerződési viszonyra befolyással nem lehettek. Azonban alperesnek ezen védekezése alaptalan, mert nem bizonyittatván, hogy a megválasztáskor a részvénytársaság azon tényekről tudomással bírt, a tudomáshoz pedig nem elég a tényeknek a részvényesek kisebb-nagyobb része általi tudomás, hanem vagy az összes részvényesek általi tudás, vagy hogy a tényeknek valamelyik közgyűlés elé terjesztése, illetőleg a közgyűlés előtt való felhozása, ezen okból a megválasztáskor, azaz a szerződési viszony megújításakor a részvénytársaságot az előzetesen felmerült elmozditási okokra nézve tévedésben levőnek kell tekinteni, mely tévedés fenn nem forgása esetére azt kell véleményezni, hogy a szerződést nem újította volna meg. Azt is felhozza felperes, hogy az 1906. évi február hó 2-át megelőzőleg történt tényei azért sem szolgálhatnak az elmozdítás okául, mert ezen napon történt közgyűlésen, valamint az előző években is, az igazgatóság a közgyűléstől működésére felmentvényt kapott, mely felmentvény kiterjed az igazgatóság, illetőleg az igazgatósági tagok mindennemű előzőleg történt cselekvényeire; ezen előadása is alaptalan felperesnek, mert a közgyűlés által az igazgatóságnak évenként adni szokott felmentvény az igazgatóság, illetőleg igazgatósági tagok azon cselekvényeire vonatkozik csak, melyekről a közgyűlés a felmentvény megadásakor tudomással bírt, tehát mely tények a közgyűlés elé terjesztettek, ott felhozattak, esetleg, mely az összes részvényesekkel közöltetett. Ezt a tudomást a vonatkozó tényekre nézve felperesnek kellett volna bizonyítani, azonban nem tette. A 6. a. megállapított ténynyel szemben pedig azt hozza fel felperes, hogy az elmozdittatása után történvén, elmozdításának indoka nem lehetett; azonban mig egyrészt felperesnek ezen ténykedése az 1907. április 7-én történt elmozdításnál is figyelembe vehető oly szempontból, hogy ezen ténye felperesnek igazolta a pénz kezelése iránt támasztott bizalmatlanság alaposságát, másrészről ha 1907. április 7-én alapos ok nélkül, tehát kártérítési igénye fennmaradása mellett bocsáttatott volna el, ezen cselekvényének elkövetése által utólagosan követett el kártérítési igényét megszüntető cselekvényét és pedig elmozdittatása után közvetlenül 1907. ápr. 7-én. Az sem döntő, hogy a szerződési viszony megújítása, tehát 1906. febr. 2-a után alperes mikor jutott felperes cselekményeinek tudomására: vájjon az elmozdításakor tudta-e már, vagy csak gyanította azokat, több kevesebb biztossággal s határozottan csak az elmozdítás után állapította meg, mert azon tények tárgyi fenforgása magában megszüntette felperes kártérítési igényeit. Végül felperes még azzal is védekezett, hogy amennyiben tényleg felhaszhasználta volna is a biztosítási províziókat és illetményeket, joggal tehette, mert alperessel szemben követelései voltak és azokra nézve beszámítással élhetett. Eltekintve, hogy a vonatkozó tényeken kivüli egyéb megállapított tényei is megszüntették felperes kártérítési igényét, ezen védekezése alaptalan is felperesnek, mert egyrészt mivel sem bizonyította,, hogy felperessel szemben, kivált a vonatkozó tények idején, követelései voltak, másrészt a részvénytársaság ügykezelésében megkívánható rend érdekében sem állott jogában a kezéhez befolyt határozott rendeltetésű pénzeket állítólagos igényei kielégítésére csak saját elhatározásából, fordítani; különösen nem állott jogában ezen igények kielégítése végett a kezéhez befolyt pénzeket éveken át rendeltetésüktől elvonni. Egyébként felperes ezen védekezésének komolyságát lerontja azon körülmény is, hogy felperes a vonatkozó alperesi állítás tételekor mindent tagadott s csak az esetleges bebizonyitottság esetére kívánta beszámítási jogát érvényesíteni. Az 5., 6., 7. alatti tényekkel szemben még alaptalan felperesnek azon védekezése, hogy 1907. évi április 7-én erőszakkal távolit-