Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 2. szám - Védjegyjogunk reformjáról [1. r.]

2. BZ. Kereskedelmi Jop 31 §-aiban foglalkozik e kérdéssel és mindenesetre nagyon bőbeszédűen, ami a törvénynek csak árthat, mert a sok körülírás inkább rendeleti útra és a bírói gyakorlatra tartozik. Fontos a 3. §., mely több jelzést kizár a védjegyjog köréből. így a magyar szent koronát, az ország czimerét védelem alá helyezi, egyrészt kimondván, hogy azokat önmagukban senki védjegyül nem használhatja, másrészt pedig, hogy egy védjegy alkotórészeképen is csak magyar állampolgár használhatja. Erről különben már az 1908-ban Németországgal kötött kereskedelmi szerződés is intézkedik. Meg kell azonban itt jegyezoi, hogy nemcsak a hazai czimert kellett volna kivenni, hanem más országok czimerét is és pedig annál is inkább, mivel az 1908. évi L1I. t.-cz.-ben foglalt ipari tulajdonjogi Unio'egyezmény zárjegyzőkönyvének 4. pont 2. bek. szerint megegyezés jött létre az iránt, hogy a nyilvános czimerek és a kitüntetési jelvények használata közrendbe ütközőnek tekintetik. Emiitettem, hogy a védjegynek distinktiv képességűnek kell lenni. A Javaslat 4. §-a tehát kizárja az erre alkalmatlan jelzéseket a védelemből. Ilyenek az általánosan szokásos árumegjelölések, az u. n. szabadjelzések (Freizeichen), továbbá az áru rendeltetésének, tartalmának, alakjának, alkotórészeinek vagy öszszetételének megjelölése (4-ik pont). Ez az. a mit Kohler akkép fejez ki: „Die Marké darf für die Ware nur eine distinktive, unterscheidende, sie darf für dieselbe keine technische, funktionelle Bedeutung habén." (Id. m. 159. old.) A védjegynek tehát nem szabad deskriptívnek s magára az árura appellálónak lenni, mert csak ha az árutól elvonatkoztatható a megjelölés, akkor alkalmas az áru individuális eredetét jellemezni. Ezen elv a legtöbb állam judikaturájának próbatüzét már kiáltotta. Ilyen szavak pl. Linóleum, Phosphoguano, hygienisch, peppermint, piano stb. Annál inkább kell csodálnunk, hogy a javaslat ezen kijegeczesedett elv alól kivételt tett az esetre, ha ezen megjelölések egy vállalkozó bizonyos áruinak a közforgalomban döntő s azt más vállalkozó áruitól megkülönböztető ismérvét képezik. A javaslat ezzel a „Purgó", „aspirin" s hasonló szavakat akarja védeni. De hisz aspirin nem is deskriptív szó, hanem a deskriptív tőnek fantasztikus szóvá való átváltoztatása. Másrészt pedig a gyakorlat kis eltéréseknél már engedményeket tesz a fenti elv alól. Csak még rámutatok itt arra is, hogy az áru előállítási helye, mint árumegjelölés szintén deskriptív természetű, s igy a 4. §-ba fel lett volna veendő. A javaslat, csak ugy, mint a mai törvény, a lajstromozási rendszer alapján áll. A 7. §. kimondja, hogy a vállalkozó a védjegyoltalmat az által szerezheti meg, ha azt belajstromoztatja. Bár a védjegy fogalmához a belajstromozás nem tartozik, a törvény a teljes oltalmat mindenütt a belajstromozott védjegynek adja meg. Ez azonban nem jelenti, hogy a lajstromozás nélkül használt védjegy védelemben nem részesülne. Az ily védjegy is részesül oltalomban, amennyiben elsőbbség illeti meg a belajstromozásnál más vállalkozóval szemben, felszólalásnál elperelési keresettel élhet. De kizárólagossági joga nincs. Itt is volna egy megjegyzésünk. A 8. §. ut. bek. szerint az előző használónak bizonyítani kellene, hogy az árumegjelölés mint vállalata áruinak ismertető jele a hazai forgalmi körökben általában korábban volt ismeretes, mint a konkurrensé. Ezen intézkedés azonban nem számol a védjegy internaczionális természetével. Vannak oly védjegyek, melyeket a vállalkozó csak külföldön használ, pl. Saxlehner, vagy Törley, vagy Brázay más védjegyet használ az exportban, mint a belföldi forgalomban, azért azonban belajstromozatlan védjegyeit az elsőbbségtől megfosztani nem lehet. Kibővitendő tehát e rendelkezés azzal, hogy az elsőbbség akkor is megilleti e védjegyet, ha azt a vállalkozó belföldről külföldre, tehát export által ismertté tette. Ugyancsak a védjegy nemzetközi vonatkozásainál fogva nem fogadhatjuk el a 10. §.'azon intézkedését, hogy a szóvédjegy csak a belajstromozott nyelven használható. A védjegyjog egyik legérdekesebb és legfontosabb kérdése, a homonymia kérdése. Érdekes azért, mert bár a leggyakrabban és legszívesebben tárgyalt kérdések közé tartozik, tulajdonképen nem is a védjegytörvény, hanem a tisztességtelen verseny elleni törvény keretébe tartozik. A kérdés ugyanis, hogy a belajstromozott név, czég mint védjegy megakadályozhat-e valakit abban, hogy a saját nevét árumegjelölésképen hazználja ? Pl. „Törley József és Társa" czég, mint védjegy megakadályozhatja-e, hogy egy Törlei nevü egyén valakivel társulva szintén fenti czég megjelölése mellett gyártson és hozzon pezsgőt forgalomba? Mindjárt előrebo-