Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 1. szám - A csődön kivül köthető kényszeregyezség

14 Kereskedelmi Jog !• szhasználatát pedig a K. T.-nek a kereskedelmi társaságokra is megfelelően alkalmazandó 11. §-a megengedi. Alkalmi egyesület. 7. Az alkalmi egyesületben volt felek nem léphetnek fel egymás ellen csupán egy kiragadott üzlet eredménye alapján, hanem csupán egész üzleti együttműködésük eredményének feltárásával. (M. kir. Curia 476/1909. — 1909. október 29.) A zombori kir. törvényszék: Felpereseket keresetükkel elutasítja. Indokolás: Nem vitás a felek között, hogy a felperesek az 1905. év szeptember hó 15-től kezdődően három évi időtartamra az A. a. üzleti szerződésnek megfelelő módozatok mellett az alperessel alkalmi egyesületet alakítottak. Ennek az alkalmi egyesületnek a működéséhez szükséges forgalmi tőkét a felperesek voltak kötelesek összeadni, míg az alperes mint üzletvezető díjazás nélkül tartozott az alkalmi egyesület üzleteihez tartozó összes munkálatokat végezni. A szerződés szerint az üzletvezetőnek kötelességében állott a behajtott összegekből a folyó kiadásokat elszámolni, a készpénzt pedig a pénztárnok kezeihez átszolgáltatni. Nem vitás az sem, hogy a felperesek az alkalmi egyesület működését az 1907. évi január hó 1-ével beszüntették; és pedig kereseti előadásuk szerint azért, mert az alperes az 1906. évi október és november havában behajtott összegekkel nem számolt el. Minthogy pedig az alperesnek kötelességében állott a behajtott pénzösszegekkel elszámolni s a folyó kiadások fedezése után fenmaradó összeget a pénztárnoknak átszolgáltatni: keresetükben arra kérték kötelezni az alperest, hogy az általa be hajtott 1300 K-ból a folyó kiadások fedezésére szükséges 100 K levonása után fenmaradó 1200 K-t, annak 1906. deczember 1-től járó 5% kamatait sb. részükre megfizesse. Ezzel szemben az alperesnek az az álláspontja, hogy miután a felperesek az alkalmi egyesület működését a szerződési idő eltelte előtt önké nyesen beszüntették, a behajtott összegeknek a felperesek részére átszolgáltatásáról addig szó sem lehet, amig az üzleti könyvek átvizsgálása mellett meg nem állapittatik. hogy az alkalmi egyesület működése nyereséggel vagy veszteséggel járt e ? Különben tagadta az alperes, hogy a kereseti összeget beszedte és kerté a felpereseket keresetükkel elutasítani. Esetleges marasztalása esetére az alkalmi egyesült t megszüntetése miatt beszámítási kifogással is élt. Az alkalmi egyesület jogi természetéből folyik, hogy annak a tagjai a nyereségben egyformán osztozkodnak, de közösen viselik az esetleges veszteségeket is. Ebből tehát önként következik, hogy annak az eldöntése czéljából, miszerint az alperes tartozik e és mennyit az alkulmi egyesület többi tagjainak, a felpereseknek megtéríteni : szükséges annak a megállapítása, hogy az alkalmi egyesület nyereséggel vagy veszteséggel zárta e le a működéséi ? Amennyiben ugyanis az alkalmi egyesület működése nyereséggel végződött, abban az esetben a nyereség egy hányada az alperest is megilletvén, az egész kereseti összeget a felpereseknek kiadni nem tartozik. A peres feleknek, mint az alkalmi egyesület tagjainak egymás közötti jogviszonyai tehát csak abban az esetben nyerhetnek alapos elbírálást, ha és amennyiben az alkalmi egyesület működéséről, összes üzleteiről, a bevételek és kiadásokról, valamint az összes tagok befektetéseiről olyan kimutatás terjesztetik elő, amely mindezen körülmények hü képét tárja fel. Ezek a körülmények pedig alperes előadása szerint is csak ugy és akkor állapithatók meg alaposan, hogy ha az alkalmi egyesület könyvei ily szempontból átvizsgáltathatnak. Ezek tisztázása czéljából a kir. törvényszék ismételten elrendelte a tárgyalás kiegészítését, azonban ennek daczára az üzleti könyvek felmutatása meg nem történt, nem pedig azért, mert a felperesek azt vitatták, hogy az üzleti könyvek alperes birtokában voltak s az üzlet megszüntetése után is ottmaradtak és jelenleg is azok az alperesnél vannak, mig az alperes azt állította, hogy az üzleti könyveket a felperesek tartják birtokukban, mert amint elleniratában előadja, a felperesek az alkalmi egyesület önkényes, megszüntetése után s az alperes beleegyezése nélhül lakásából minden előzetes felmérés és megszámlálás nélkül elhurczolták az összes kenderárut, szerszámokat és üzleti könyveket. Hogy az alperes a kereseti összeget behajtotta és hogy az csupán a felpereseket illeti s ekként azt az alperes neki ki is tartozik adni: az alperes e részbeni tagadásával szemben a felperesek tartoztak bizonyítani ; s minthogy a kereset eme jogalapjának a bizonyítása az adott esetben a már előadottakból folyóan is csak az alkalmi egyesület könyveinek a felmutatásával lett volna eszközölhető: az üzleti könyveket is felperesek tartoztak volna felmutatni s ebből folyóan a felpereseket terhelte annak bizonyítása, hogy az üzleti könyveket nekik felmutatni módjukban azért nem áll, mert azok az alperes birtokában vannak. A per adatai szerint igaz ugyan, hogy az alkalmi egyesület üzleti könyvei a dolog természete, de az alperes e részbeni beismerése szerint is ennek, mint üzletvezetőnek a birtokában voltak, ámde az alperesnek az elleniratbeli fenti azt az előadását, hogy a felperesek az egyesület egyéb felszereléseivel együtt az üzleti könyveket is felvitték: a periratváltások során nem, hanem csak a póttárgyalások során tagadták, ellenben azt, hogy az alperes házából az összes berendezéseket és árukat elvitték: kifejezetten is elismerték. Alperes viszonvála-