Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 17. szám - Az uj védjegy-törvénytervezet

354 Kereskedelmi Jog 17. sz. Hasonló álláspontot foglal el a német birói gyakorlat is, amely szerint „a szerződésből eredő s a szerződő felek által nem engedményezhetőknek nyilvánított jogok kielégítési végrehajtási uton lefoglalhatok s átruházhatók." (Scherer i. m. 333. 1.) A német törvény indokolása és a birói gyakorlat tehát igen egyszerűen hárítják el a vélt akadályt. Kissé nehézkesebb a magyar polgári tvk. tervezetének indokolása, amely szerint „az engedményezés szerződési kizárása ellen az az aggály merül fel, hogy miután engedménynyel át nem ruházható követelés végrehajtási uton sem lesz átruházható, a hitelező az engedményezés kizárása által vagyonának egy részét a saját hitelezői részére hozzáférhetetlenné tehetné, s mintegy extra commercium helyezhetné, ámde ezen a végrehajtási törvényben lehet segíteni oly rendelkezés felvételével, mely lehetővé tesz', hogy a végrehajtató szerződési kikötésnél fogva átruházhatatlan követelésekből is azoknak ügygondnok általi érvényesítése által kielégítést szerezzen." Végeredményben tehát a Tervezet indokolása is oda jut, ahova a német törvény indokolása és a német gyakorlat, hogy t. i. az ily követelésekből is végrehajtási uton kielégítést szerezhetnek a biztosított hitelezői. A Tervezet indokolása azonban ugy látszik az „átruházhatatlanság" elvének (?) megóvása végett egyszerű közvetlen átruházás helyett ügygondnok általi érvényesítést tart szükségesnek. Ez azonban felesleges vargabetű, ami a dolog érdemén mit sem változtat. )CAZ uj védjegy-törvénytervezet. A kereskedelemügyi miniszter legutóbb küldte szét az uj védjegytörvény előadói tervezetét ugyanazon a nagyon is helyeslésre méltó módon, ahogy ujabban több törvénytervezetet tett közzé, nevezetesen, hogy az ily nagyjelentőségű gazdasági érdekű joganyagot nem mint kész törvényjavaslatot adja közkézre, hanem mint a kodifikálással megbízott előadó egyéni javaslatát, amelyre az érdekeltség szabadon és minden erkölcsi kényszerérzettöl menten teheti meg észrevételeit és javaslatait. A védjegy-törvénytervezetet Neumann Károly dr. miniszteri osztálytanácsos kodifikálta. A tervezet, amely a fönnálló joganyagot az 1907. évben Ausztriával kötött szerződésünk által megnyilt téren és kiszélesedett keretek között gazdasági specziális érdekeink tekintetbe vételével átgyúrta és pótolta, s amely a külföldi joganyag és gyakorlat alapos ismerete alapján anélkül, hogy a külföldi törvényeket átültetné, jól bevált elveket akar meghonosítani a magyar joggyakorlatban és szabadalmi adminisztráczióban, megérdemli a részletekben való megvitatást, amelyet az érdekelt körök bizonyára nem fognak elmulasztani. Mi most a tervezet megjelenésekor a nélkül, hogy a további bírálatainknak elébe akarnánk vágni, csak a tervezet jelentőségére akarunk röviden rámutatni. Az 1907. október 8-án Ausztriával létrejött szerződésünknek egyik jelentős vívmánya a XVII. czikk, amely védj egy ügyi törvényhozásunkat Ausztriával szemben teljesen függetleníti. Ez uj állapot folyománya a most közzétett védjegy-törvénytervezet, amely a néhány hónap előtt kiadott uj szabadalmi és mintaoltalmi törvénytervezet kiegészítő része. Az 1907. évi szerződési állapotot megelőző vámszövetségi állapot éppen a védj egy gyakorlat és ítélkezés terén a magyar termelőkre és föltalálókra nézve rendkívül káros és sokszor panaszolt viszonyokat teremtett. A tisztességtelen verseny ós a védjegyekkel való visszaélés éppen az osztrák termelők részéről fenyegette hazai termelőinket, nekünk pedig a régi vámszövetség alapján nem volt módunkban törülni az olyan védjegyeket, amelyeket az osztrák hacóságok belajstromoztak, még ha minden kétségen felül állott is, hogy azok a magyar fogyasztó megtévesztésére szolgáltak. Ez a nyilván káros állapot megkötötte védjegyhivatalunkat, a mely hiába igyekezett teljes oltalmat nyújtó külön törvény hijján az Ausztriából fenyegető tisztességtelen üzleti reklám és tisztességtelen verseny káros hatásának elejét venni. Hogy a régi állaput mily mértékben károsította érdekeltjeinket, legjobban mutatja, hogy az uj szerződéses állapot óta tömegesen indultak meg és vannak folyamatban az olyan perek, amelyek osztrák eredetű, valamint ausztriai prioritású külföldi védjegyeknek Magyarország területére való törlését czélozzák. Kétségtelen, hogy a védjegyoltalom és a tisztességtelen verseny ellen való törvényes intézkedések Magyarország termelőinek körében is sok visszaélést fognak meggátolni, amely visszaéléseket talán a magyar piacznak magyar áruval ellátása szempontjából — miután a magyar fogyasztó sok czikkben úgyszólván megkívánja az idegen védjegygyei való megtévesztést — mi pia frausnak tekinthetnénk. De végre is az államhatalomnak még egynémely, csaknem jogosultnak tekinthető visszaélés rovására is őrködnie kell a tisztességes verseny fölött, s a mióta a nemzetközi Unióba mint önálló állam beléptünk, s a magyar védjegyhatóság az Unió berni nemzetközi irodájával közvetlen és ön-