Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1909 / 4. szám - A sztrájkkérdés az uj ipartörvény tervezetében
Kereskedelmi jog 4. sz. egy nekik nem kellemes munkavezetőnek, vagy felügyelőnek az elbocsátását kikényszerítsék. Ámde, hogy ezeket a dolgokat, a melyek rendszeresen előfordulnak a munkások és munkaadók közt való vis^álykodásokban, a törvény eltilthassa, az attól függ, hogy vájjon az ilyen tilalmak megvalósítása kellő energiával lehetsé^es-e és hogy a hatóságok a büntetések végrehajtásában elég erőt fognak-e kifejteni. Más országok mozgalmainak a története érinek az ellenkezőjét bizonyítja. Nem akarjuk kifogásolni a sztrájkok és munkáskizárások bizonyos czéljainak megtiltását, rá kell mutatnunk azonban arra, hogy ilyen rendszabályoknak csak akkor van tényleges hatásuk, ha gyorsan és erélyesen végrehajtják őket. Ha az ilyen összeütközéseknek gyorsan végét akarjuk vetni, gyorsan kell cselekedni is. Eddig az volt a hiba, hogy ugy az eddigi ipartörvény rendelkezéseit, a melyek szintén nyújtottak bizonyos módokat a sztrájk enyhítésére, valamint a büntetőtörvény rendelkezéseit rendszerint oly későn alkalmazták, hogy az elintézés idején már sem a károsultakat, sem a közvéleményt nem érdekelte a megtorlás és igy a hatósági beavatkozás teljesen haszontalannak tünt fel. Az az észrevételünk továbbá, hogy a javaslat szövege az emiitett tilalmakat mindig az egyezményekre és megállapodásokra alkalmazza, a melyek a tiltott cselekményre irányulnak. Ez pedig lehetővé teszi a törvény megkerülését, mert az illető tiltott cselekmény minden megegyezés nélkül is elkövethető. Például az úgynevezett fekete listák arra valók, hogy a munkaadók kölcsönösen értesítsék egymást azokról a munkásokról, a kik, az illető munkaadó véleménye szerint, azért bocsáttattak el e munkából, mert bármiféle oknál fogva nem „jó" munkások. A javaslat értelmében tilos volna az olyan megjegyzés, mely arra vonatkozik, hogy ilyen munkásokat nem alkalmaznak. E lenben az ilyen listáknak egyszerű kölcsönös közlése, az alkalmazás mellőzésének kötelezettsége nélkül, de mégis azzal a tényleges eredménynyel, hogy az illető munkások a munkából kizáratnak, a javaslat értelmében nem volna kihágás. Ma a bojkottnak meglehetősen egyszerű formája az, hogy egy munkásujság figyelmezteti a munkásokat, hogy valamely vállalatot kerüljenek, mert ez bojkott alatt áll és tisztességes munkás ott nem vállalhat munkát. Ez nem egyezmény, nem megállapodás és nem is sztrájkra való felhívás; ez az eljárás tehát a javaslat értelmében nem tilos. Ha tehát a javaslat az illető cselekedeteket csakugyan el akarja tiltani, akkor egészen más rendelkezések volnának felveendők. Még azokban az esetekben is, a melyekben a javaslat a sztrájkot, vagy a munkáskizárast nem tiltja, tilos a munkát a felmondási idő betartása nélkül oly alkalmazottakkal abbahagyatni, illetve oly alkalmazottakat kizárni, a kiknek munkaviszonya szerződés szerint nyolca napnál nem hosszabb felmondási idővel és egyszerre megszüntethető, vagy nyolez napnál nem hosszabb idő alatt felmondás nélkül is megszűnik. (542. §.) Ez a rendelkezés főleg a napszámosokra vonatkozik és elsősorban a hajók és raktárak ki- és berakómunkáit érinti. Hogy azonban éppen ezeknél a gyülevész és erőszakosságra hajlandó munkásoknál hatása lesz a tilalomnak, ez legalább is nagyon kétséges. Végül megtiltja a javaslat (544. §.) a munkabeszüntetésnek vagy kizárásnak a szerződés megszegésével való foganatosítását, ha az a) a szerződő félnek a másik szerződő fél kezelésére, megmunkálására, gondozására, vagy felelősségére bízott ingó, vagy ingatlan vagyonát megsemmisülésnek, vagy lényeges megrongálásnak, vagy b) szerződésszegésre való tekintet nélkül bárkinek életét, vagy testi épségét veszélyesnek teszi ki. Ezek a rendelkezések minden bizonynyal megokoltak, maguktól értetődők és az általános jogszabályok értelmében mindenütt érvényesek. Az igazságtalan erőszakoskodásokat, a melyek sztrájkoknál rendszerint előfordulnak, a javaslat részletesen felsorolja és mint kihágásokat 600 koronáig terjedhető pénzbirsággal és 2 hónapig terjedhető fogházzal bünteti. A javaslat megemlíti itt a sztrájkra való kényszerítést a) csalárd megtévesztés, b) erőszak, vagy tettleges bántalmazás, c) megkárosítás, vagy jogtalan hátrány okozása, d) nyilvános megbélyegzés, szó, irat, nyomtatvány, vagy képes ábrázolat utján, e) ezek valamelyikének, vagy bűntettnek, vagy vétségnek elkövetésével való fenyegetés utján. A büntetendő eseteknek ez a felsorolása egészíti ki a mostani törvény rendelkezéseit és a javaslat ebben az irányban helyes alapon nyugszik. Hasonlóképen jogosult az eltiltása az olyan csoportosulásokban való részvételnek, a melyek abból a czélból keletkeznek gyárak, munkahelyiségek előtt, vagy ott, a hol munkások vannak, vagy laknak, vagy dolgoz-