Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 3. szám - A közös bérszabályszerzödés jogi természetéről

Indokok: A felperes maga sem állítja, hogy az alperest a magyar szénsavipartársaságba felvették hanem csak azt állítja, hogy a felvétel az alperes részére biztosítva volt. Ebből, valamint dr. M. H. és M. H tanuk vallomásából kétségtelenül megállapítható, hogy az alperest ebbe a társaságba tagnak tényleg fel nem vették, vagyis megállapítható, hogy a felperes által közvetítendő ügvlet tényleg nem létesült. Minthogy pedig a közvetítési díj más megállapodás hiányában csak akkor követelhető, ha a közvetítendő ügylet létrejött, felperesnek a 2000 kor. közvetítési díj iránti kereseti igénye jogszerű alapDal nem bir. Ez a jogszerű alap annál is inkább hiányzik, mivel a fent megnevezett tanuk és N. S tanú vallomásai szerint a magyar szénsavipartársaságba való felvételnek feltételét az képezte, hogy az alperes a R. és B.-féle szénsavgvárat előzetesen vegye meg. Az pedig, hogy a vételi ügylet, daczára annak, hogy az alperes az eladó czéggel ismételten tárgyalt, nem jött létre, a feltétel tehát be nem következett, felek között nem vitás. De nem követelheti a felperes az 1500 koronát sem. Az erre vonatkozó igényét ugyanis a felperes elmaradt haszon czimén, tehát kártérítési alapon érvényesiti. Ez az igény azonban megállható alappal csak akkor birna, ha az alperes a felperesnek valamely jogát vétkesen és jogellenesen megsértette volna. Ilvennek azonban nem minősíthető az, hogy alperes a R. és B.-féle gyárat nem vette meg, minélfogva a társaságba való felvétele is elmaradt, mert e gyárnak meg vagy meg nem vétele egészen az alperes tetszésétől függött és az alperesnek cselekvési és szerződéskötési szabadságát nem korlátozhatta az, hogy a felperes egy províziótól az ügylet létre nem jötte esetén elesik. Üe különben a felperes csak arra ajánlott bizonyítékot, hogy az alperes tudott arról, hogy a magyar szénsavipartársaság a felperesnek 1500 kor. províziót igért, de arra nézve, hogy a társaság felperesnek ily dijat kötelezőleg igért is, a felperes semmi bizonyítékot fel nem hozott. Végül az alperps érdekében történt fáradozás jogczimén támasztott követelést a felperes sikeresen azért npm érvénvesitheti, mivel az ügynök a létesítendő ügylet nem sikerülte esetén a fáradozásért nem követelhet semmit, mivel az az ilynemű ügylet koczkázati költségének jellegével bir. Kiadói ügylet. 40. Ha két fél szerződésre lépett valamely lap közös kiadására és az egyik fél a kötelezett hozzájárulást megtagadja, akkor a másik fél jogosítva van a laokiadást folytatni és a hozzájárulást a másiktól a kiadásokhoz követelni. (M. kir. Curia 150/1908. szám. — 1908. deczember 16. M. kir. Curia: Mindkét alscbiróság ítéletét megváltoztatja akként, hogy az alperes kártérítési kötelezettségét megállapítja és az elsőbiróságot u asitja. hogy hozzon a kárösszegére, továbbá a 2 első lappéldány állítólag visszatartott 90 K jövedelmére nézve uj Ítélete1. Indokok: A kihallgatott tanuk valló fásának és a per egyéb adatainak a S. E. 64. §-a alapján való mérlegelésivel a kir. Cu?ia bebizonyitottnak találja felperesnek azt a kereseti állítását, hogy 1902. évi június közepén alperessel szerződést kötött az iránt, hogy a felperes tulajdonát tevő, „Mesemondó" czimü újságot mint társtulajdonosok közösen fogják kiadni, hogy ennek a szerződésnek értelmében alperes köteles volt a lap összes költségeit 1000 K erejéig olykép fedezni, hogy mindaddig mi? alperes a lapba ennek hozzá befolyandó jövedelmein felül 1000 K-t a saját vagyonából be nem fektetett, a lap kiadásától vissza nem léphet és a társas viszonyt fel nem bonthatja. Minthogy pedig alperes 2 szám kiadása után a lap kiadásával jogtalanul felhagyott, köteles mindazt a kárt 1000 K erejéig megtéríteni, mely felperesre, a lap kiadásának általa történt folytatásából addig az időpontig származott, midőn felperes K. M. és társa czéggel ugyanannak a lapnak közös kiadása iránt utóbb szerződött, még pedig az említett időpontig azért, mert a nevezett czéggel a lap közös "kiadása iránt létrejött szerződés következtében, a peres felek közt a lap közös kiadása iránt előbb kötött szerződés a dolog természeténél fogva hatályát vesztette. A felhozó't okokból alperesnek kártérítési kötelezettségét meg kellett állapítani és az elsőbiróságot a kár összegére nézve, továbbá a két első lappéldány állítólag visszatartott 90 K jövedelmére uj ítélet hozatalára utasítani kellett. Szerzői jog. 41. Valamely festmény jogosulatlan utánképzésének az üzlet kirakatában való tartás? és áruba bocsátása is megállapítja a szerzői jog bitorlásának fenforgását. A képzőművészet alkotásainál a jogosulatlan áruba bocsátás az is, ha az nemcsak szándékosan, hanem gondatlanságból is történt. (M. kir. Curia 3066/1903. — 1908. decz. 23.) A budapesti kir. törvényszék: Megállapítja, hogy alperes azáltal, hogy G. I. festőművész „Vendéglátás" és „Játszótársak" czimü festményeinek a sokszorosításukra, közzétételükre és forgalombahelyezésükre kizárólag feljogosiíott felperestől különböző személy által készített utánképzéseit nyilt üzletének kirakatában tartotta és eladásra kínálta, a felperes kizárólagos jogát sértő s az 1834: XVI. t.-cz. 60. §-ába ütköző cselekményt követett el s ezért a fenti czimü két festményt elkobozni és megsemmisíteni rendeli, alperest a jogosulatlan utánképzéstől, közzétételtől és a forgalombahelyezéstől eltiltja; felperest alperes megbüntetése iránti kereseti kérelmével elutasítja.