Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 2. szám - A nagyhangú reklám - tisztességtelen verseny!

42 Kereskedelmi Jog 2. sz. zólag azt, hogy a felhasznált 2250 drb. naptár­példányt illetőleg árleszállítást igényel és hogy a többi 200 darabot felperesnek rendelkezésére bocsátja, csupán 1904 január 2-án irta meg felperesnek: mégis ezt a lépését elkésettnek tekinteni nem lehet. Ugyanis a 2250 példányt illetőleg, mint­hogy oly esetben, ha a vevő az áru megtar­tása mellett árleszállítást igényel, a K. T. 346. §-ának az azonnali értesítésre vonatkozó ren­delkezése alkalmazást nem nyerhet s minthogy ily esetben a vevő csupán arra köteles, hogy az eladót az áru sorsa iránt sokáig kétségben ne hagyja s okadatolatlan hosszabb hallgatás nélkül értesítse, aminek az alperes eleget tett, késedelem az alperest nem terheli; de nem lehet elkésettnek tekinteni a 200 darabra vonat­kozó rendelkezésre bocsátást sem, mert alperes alkalmazottjai már 1903. deczember 28-án kö­zölték felperessel, hogy alperesnek hazulról távolléte miatt az áru megvizsgálása halasztást szenved s mert leszámítva a közbejött ünnepet, újév napját, az alperes az áru megvizsgálására nem vett több időt igénybe, mint a deczember 29-étől 31-éig terjedő három napot, ezt az időt pedig — a megvizsgálandó naptárak darab­számát tekintve — túlságos hosszúnak minősí­teni nem lehet. Alperes tehát a felperes által felhozott abból az okból, h^gy a levél megírásával elké­sett, nem marasztalható. Azonban minthogy az általa felhasznált 2250 darab naptárból csupán hármat mutatott fel megvizsgálás végett; s minthogy a szakértők véleménye szerint az általuk megvizsgált három darab példány minőségi hiányosságából arra, hogy a többi felhasznált 2247 darab is minő­ségi hiányban szenvedett, következtetést vonni nem lehet s igy alperesnek bizonyítania nem sikerült, hogy ez a 2247 darab is hiányos volt, azt a nem vitás vételárat, mely a kereseti ösz­szegből rájuk esik, t. i. 1011 kor. 15 fillért a felperesnek megfizetni köteles. M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét indokolása alapján helybenhagyja. 22. A nyitott mustra azonosságát a vevő lévén köteles igazolni' a törvényes kellékekkel biró áru szerződésellenségét is ö köteles kimutatni. (M. kir. Curia 88/1908. sz. — 1908. okt. 27.) A szabadkai kir. törvényszék: Felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes keresetét arra alapította, hogy az alperes által küldött, tőle mustra sze­rint vásárolt 10.000 kg. száraz körte a mustrá­nak nem felel meg. Alperes beismerte, hogy a vétel mustra szerint történt, tehát a jelen per eldöntése azon fordul meg, hogy a szállí­tott áru mustraszerü-e vagy nem. A szakértői szemle alkalmával felperes által felmutatott nyitott mustrának az általa küldött mustrával való azonosságát, alperes tagadta. Minthogy pedig a nyitott mustra, a szállított áru minő­sége megbirálásának alapjául csak ugy szol­gálhat, ha annak az adott mustrával való azonosságát mindkét fél elismeri, vagy tagadás esetén az azonosság bizonyítást nyer, mint­hogy továbbá alperes tagadásával szemben fel­perest, mint akinek a nyitott mustra birtokában volt, terhelte a bizonyítási kötelezettség, a tekintetben, hogy az általa felmutatott mustra azonos azzal, amelyet alperestől kapott, mint­hogy azonban felperesnek ezt bizonyítani nem sikerült, mert a kihallgatott W. J., F. L. és F. M. tanuknak az ugyanazonosságról nincs tudo­másuk, egyéb bizonyítékot pedig felperes a mustra azonosságára fel nem ajánlott, bár ez még az észrevételezési tárgyaláson is módjá­ban állott s minthogy ekként az alperes által küldött áru a K. T. 363 §-a értelmében mustra­szerűnek vélelmezendő, ennélfogva az alperes által az észrevételekben ajánlott további bizo­nyítás felvételének mellőzésével felperest kere­setével el kellett utasítani. (13.515/907.) A szegedi kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az alperes azt az állítását, hogy a felperes a Bosnia-Herczegovinai orsz. bank dolnja-tuzlai fiókját a második waggon körte minőségi átvételével megbízta volna, a felperes tagadásával szemben nem bizonyította, mert B. M. és Sz. M. tanuknak erre vonatkozó előadása, mint pusztán magánvélemény s nem az adatok kétségtelen ismeretén alapuló, figyelembe nem vehető. De a felek csatolt levelezéséből és abból a körülményből, hogy a mustra sem az első, sem a második waggon körte átvételénél nem állott a dolnja-tuzlai bankfiók rendel­kezése alatt megállapítható, hogy a felek szán­déka szerint a körteáru minőségi átvételének nem Dolnja —Tuzlán, hanem Szabadkán, a fel­peres telepén kellett történnie, miből követ­kezik, hogy a felperesnek joga volt a más helyről küldött árut Szabadkára megérkezése után megvizsgálni, kifogásolni és az eladó ren­delkezésére bocsátani (K. T. 346., 347. §-ai.). A kellő időben történt hiányértesitéssel és ren­delkezésre bocsátással szemben az eladó al­perest terhelte annak a bizonyítása, hogy az általa küldött körteáru a szerződés feltételei­nek megfelelt; a fenforgó esetben azonban az alperes H. A., H. J., B. M. és Sz. M. tanuk egybehangzó vallomásával bizonyította, hogy az általa küldött körteáru száraz, egészséges és 1905. évi termésű, vagyis a szerződési kikötés­nek megfelelő minőségű volt. Ezzel a bizonyí­tott ténynyel szemben azt, hogy az áru a mustrának nem felelt meg, a felperes tartozott bizonyítani, ezt azonban nem bizonyította, mert az általa hivatkozott tanuk a bizonyítandó tény­ről közvetlen tudomással nem bírván, nem igazolták az I. a. csomagban csatolt körtének az

Next

/
Oldalképek
Tartalom