Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 24. szám - A váltó utólagos telepítése a leszámítolási forgalomban. [2. r.]

520 Kereskedelmi Jog vénytársaság igazgatóját kárigényeinek sérelme nélkül bármikor elbocsáthatja ugyan, de ezeknek a kárigényeknek meg vagy meg nem állapitása azoktól a tárgyi okoktól függ, amelyek elbocsátását indokolhatják. Az utólagos telepítés kérdésében a Curiának két olyan ujabb határozatára hivjuk fel olvasóink figyelmét, amelyek alkalmasaknak látszanak azt a merev álláspontot enyhiteni, melyet a Curia ebben a kérdésben a pénzleszámitoló intézetek váltóforgalmának követelményeivel ellentétben elfoglalt volt. Az egyik ügyben a Curia azt mondotta ki, hogy az intózvényezett által adott felhatalmazás alapján a váltóba utólag irt külön fizetési helyiség jogellenességót a kibocsátó és a forgató sikeresen nem vitathatja, a másikban pedig arra a helyes álláspontra helyezkedett, hogy nem megállapodásellenes a váltónak a váltóbirtokos részéről magánál törtónt telepitése, ha az elfogadó oly felhatalmazást adott, amely szerint a váltóbirtokos a váltót vagy önmagánál, vagy tetszés szerint telepitheti. Biztosítási ügyben két igen fontos és érdekes határozatot hozott legutóbb a kir. Curia. Az egyik ügyben a biztositás hatályba lépte attól volt feltételezve, hogy az első évi dij kifizettetett légyen. A biztosított ezt az első dijat nem fizette ki, bekövetkezett halála után a kedvezményezett azonban azt vitatta, hogy mert a biztosító vállalat ezt az ekő évi dijat beperelte és a felek perenkivül abban egyeztek meg, hogy a biztosított az esedékes dij fizetésére megfelelő halasztást kapott, ez a dij fizetettnek tekintendő ós így a biztositás hatályba lépett. A Curia azonban azt mondta ki, hogy ez a perenkivüli egyezség nem tekinthető az első évi dij oly rendezésének, amely a fizetéssel egyenlő hatályú volna és igy a biztositás az első dij ki nem fizetése okából hatályba nem lépett. Egy másik esetben pedig nyereményrészesedéssel kapcsolatos életbiztosításnál az illető társaság a biztositás kezdetekor a biztosítottnak tudtára adta, hogy a biztositás lejártakor a nyereményrészesedés mennyi összeget fog kitenni, amely összeget azonban a bekövetkezett időben a biztosító társaság azért tagadta meg fizetni, mert állítása szerint a nyereményrészesedés a megváltozott üzleti konjunktúrák folytán sokkal kisebb összegben igényelhető csupán. A Curia ezzel szemben a biztosító társaságot az eredetileg kimutatott összegben marasztalta azon az alapon, hogy igaz ugyan, hogy a biztosított tartozik bizonyítani a reá eső nyereségjutalók összegét, de az eredetileg kimutatott öszszeggel szemben a biztosító társaság tartozott volna azokat a kellő adatokat szolgáltatni, amelyek alapján ez a nyereségjutalék kiszámítható. 24. sz. IRODALOM. I. Hazai irodalom. Magyar részvénytársasági jog. A kereskedelmi bíróságok hatáskörébe utalt vétségek eseteiben követendő eljárásról szóló i. m. rendelettel bővített kiadás. Irta dr. Kádár (Krausz) Gyula budapesti ügyvéd. Az 1875. évi XXXVII. t.-czikk, immár több mint három évtized óta van érvényben. Nálunk csak ugy, mint Ausztriát kivéve az összes kulturállamokban, a normatív szabályok rendszere van érvényben. Ez a rendszer megköveteli a részvénytársasági jog kimerítő tárgyalását ós a vonatkozó jogi szabályoknak a gyakorlati élethez való idomitását. Németországban a részvénytársaságok jogát az 1884. évben novelláris uton gyökeresen módosították, majd 1897-ben a reformált kereskedelmi törvény keretében egészen uj alapra fektették. A német kereskedelmi törvény vonatkozó része több mint kétakkora terjedelemre nézve, mint a mi kereskedelmi törvényünk X. cime, tartalomra nézve pedig összehasonlíthatatlanul kimerítőbb és szabatosabb. Francziaországban és Angolországban egész légió azoknak a novelláknak száma, amelyekkel az illető alaptörvényeket módosították. Eltekintve a kereskedelmi biróságok hatáskörébe utalt vétségekről szóló eljárástól, amelylyel e czimben emiitett munka előttünk fekvő kiadása bővítve lett, a magyar részvénytársasági jog irot.t jogforrása 33 év óta megmaradt merev változatlanságában. Természetes, hogy a szokásjog sok helyütt áttörte a tételes jogi szabályokat, valamint természetes az is, hogy a tételes szabályok hiányosságánál ós számos helytelen rendelkezésénél fogva a joggyakorlat nem egy kórdósben ingadozást mutat. Jogi Íróink csak az utóbbi években kezdik behatóan munkálni a jognak ezen területét és ily módon készítik elő a részvénytársasági jog gyökeres reformját, amely már másfél évtized óta van az igazságügyi kormány programján. Szükség van tehát a magyar részvénytársasági jogot rendszeresen feldolgozó monographiára, mely útbaigazít a részvénytársaságok jogi életének szövevényes kérdéseiben. E czólt szolgálja sikeresen dr. Krausz munkája. Dr. Kunz Ödön : A felmentósadás a részvényjogban. Különlenyomat a Kereskedelmi Jog 1909. évi 17—21. számaiból. II. Külföldi irodalom. Vossen, Dr. C. v. Kommentár und System als öffentlichen und privátén deutschen Reichsvereinigungsrechts. Lex. 8°. XX, 332, S. Berlin 1909. (Dr. W. Rotschild) 6 M. Meili, Dr. F. Lehrbuch des internationalen Konkursrechts. Lex. 8°. XVI, 292. S. Zürich 1909 (Art. Inst. 0. Füssli) 7-50 M.