Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 24. szám - A váltó utólagos telepítése a leszámítolási forgalomban. [2. r.]

Kereskedelmi JÍog 517 24. sz. helye lehet, minthogy továbbá a telephelynek és a telepesnek határozottan megjelöltnek kell lennie, már pedig akkor, ha akár több telephely és telepes jelöltetik meg, akár a telep általánosságban jeleztetik és a váltóbirtokos tetszésére bizatik a telepet határozottan megjelölni, határozott telephely megjelölésének esete fenn nem forog és minthogy az a kikötés, hogy a hitelező a váltót bármely, tetszése szerinti helyre telepíthesse, ha a hitelező azzal él, lehetetlenné teszi a váltóadósnak, aki a telep helyét nem tudhatja, a fedezetnek a telep helyére küldéséről gondoskodni; ez a kikötés a váltó természetével merően ellenkezik és ennek a kikötésnek joghatályt tulajdonítani nem lehet." A 493/v. 1905. számú határozatot, nyomban megjelenése után dr. König Vilmos vette beható bírálat alá23) s — az indokolás téves voltát kimutatandó — egyebek között arra is utalt, hogy a váltóadós nemcsak az óvást, de a bemutatást is egészen elengedheti. A magunk részéről ebben a kérdésben a következő megjegyzésre szorítkozunk: A váltói kellékek kitöltésére nézve a váltóhitelező és a váltóadósok között létrejött köztörvényi jellegű előzetes megállapodásra — a jogrendszerek határvonalainak eltolása nélkül — nem alkalmazhatók azok a különleges váltójogi szabályok, amelyek a váltólevél alaki kellékeit szabályozzák. Kétségtelen, hogy magában a váltó szövegében a fizetés helyének és a telepesnek határozottan meg kell jelöltetnie24) ez a különleges váltójogi követelmény azonban nem érinti annak a köztörvényi jellegű előzetes megállapodásnak az érvényességét, amely szerint a váltókötelezettek a váltó birtokosát a fizetési helynek és a telepesnek tetszés szerinti megválasztására s a váltónak ezen az alapon való utólagos kitöltésére feljogosítják. Az ilyen megállapodás semmisségére vagy megtámadhatóságára az ebben a kérdésben egyedül irányadó általános magánjog elveiből sem vonható következtetés. Nagyobb veszély pedig ebből az engedélyből semmiképpen sem háramlik a váltókötelezettekre, mint a váltó egyéb kellékeinek, pl. a fizetés 23) Jogt. Közlöny. 1906. évf. 206 l Ujabban Nagy Ferencz is e gyakorlat ellen nyilatkozott. L. id. m. 164. lap. 38. j. 24) Ámbár még több fizetési helynek a kitüntetése sem teszi érvénytelenné a váltót, hanem ilyenkor fizetési helynek az első tekintetik. V. T. 3. §. 7. p. idejének, vagy a fizetendő pénzösszegnek a hitelezőre bizható utólagos kitöltéséből, következésképen nincs elfogadható alapja annak, hogy a felek szerződési szabadsága a jelzett irányban korlátoztassék. Dogmatikai szempontból tehát teljesen igazolatlan joggyakorlatunknak ez a legújabb iránya. Ami pedig az idézett határozatokban kifejezett azt a gyakorlati irányú aggályt illeti, hogy a tetszés szerinti telepítés megengedésével lehetetlenné válnék a váltókötelezettekre nézve a telep helyének a megtudása s a fedezetnek a telep helyére való küldése, erre nézve talán elegendő volna ugyancsak a gyakorlati életből merített arra a tapasztalatra hivatkozni, hogy a hitelező nem szokott a fizetni szándékozó adós elől elrejtőzni, sőt pénzintézeteink leszámítolási üzletágában (amint arra már utaltunk) igen pontos értesítési rendszer fejlődött ki, — de rá kell mutatnunk arra a körülményre is, hogy a hitelező a bianco-váltó törvényesítése folytán más — megtámadhatlan módon is ugyanilyen helyzetbe hozhatja a kibocsátót és a forgatókat.25) Ha ugyanis a leszámítoló hitelező kiköti, mikép a váltókötelezettek csakis kibocsátói és forgatói minőségben irják alá a váltót (elfogadás nem lényeges kellók), az intézvényezett nevét pedig hagyják kitöltetlenül, akkor teljesen a váltóbirtokos tetszésétől fcg függni, hogy közvetlenül a lejárat előtt kit jelöl meg a váltón intézvényezettül vagyis azon személy gyanánt, akinél a váltó fizetés végett bemutatandó. Ezek szerint kerülő uton elérheti azt a czélt, amelyet a tetszés szerinti telepítéshez való engedély megszerzése esetén egyenes uton kíván elérni. Rá kell mutatnunk különben arra is, hogy bírói gyakorlatunk [a leszámítoló pézintézetet abban az esetben, ha a leszámítolt váltókat állandóan önmagához telepiti s ha erről a leszámitoltató váltóadós tudott — a váltónak önmagához való teljesítésére feljogositottnak tekinti. Tehát csak feljogositottnak és nem egyszersmind kötelezettnek. Mi következik ebből? Nyilván az, hogy a hitelező az utolsó perczben is telepitheti a váltót, de az telepitetlenül is hagyhatja. Az intézvényezett tehát ebben — a judikaturánk által elismert — helyzetben senn fogja külön 25) Azért mondjuk, hogy a kibocsátót és a forgatókat, mert az elfogadó az utólagos jogtalan telepítésre alapított kifogással ugy sem érhet czélt, legfölebb az óvási és váltódij, valamint a perindításig járó kamattartozás alól mentesül.