Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 23. szám - A szabadalmi törvényjavaslat megvitatása

512 Kereskedelmi Jog 23. sz. tót 5478/908. P. sz. végzésével, az ugyanazon t.-cz 79. § a értelmében nyilvánította semmisnek. Minthogy azonban abban az esetben, ha az tűnik ki, hogy a megsemmisíttetni kivánt váltóból a váltótörv. 3. §-ának 1—8. pontja alatt felsorolt lényeges kellékek valamelyike hiányzik a megsemmisítési, eljárás folyamatba tételére a Aábóbiróság nem illetékes, aminek okszerű következménye az, hogy az az ily váltó tekintetében a váltótörvény 77. és következő § aiban szabályozott eljárás meg sem inditható, minthogy továbbá a peres felek előadásából és a beszerzett iratokból minden kétséget kizáró módon megállapítható az, hogy a kérdéses váhó elveszése idején csupán az összeggel és a felperes elfogadványával volt ellátva, abból tehát a lényeges kellékek legtöbbje hiányzott, ugyanezért ez a váltó az 1868. évi LIV. t.-cz. 527. s következő §-ai alapján lett volna megsemmisítendő, következésképen a váltónak nem a váltóbiróság által ugyan, de a váltótörvény 77. s következő §-aiban szabályozott eljárás szerint tör tént megsemmisítése, miután ez az eltárás szabálytalan, a váltónak semmisségét nem vonja maga után, annál kevésbbé, mert az elveszelt váltót se-nmisnek kimondó végzés váltóeljá'ás alapjául csak az esetben szolgálhat, ha ennek a végzésnek a tartalma szerint váltó, vagyis a váltónak minden kellékével ellátva volt okirat nyilváníttatott semmisnek. Tekintettel már most arra, hogy az előadottak szerint a kérdésben forgó váltó megsemmisítve a birói eljárás daczára nincs, tekintettel arra, hogy bár alperes előadásából és a beszerzett iratokból megállapíthatóan a kére-eti váltó elveszvén, az nincs az alperes birtokában, nem zárja ki a^t, hogy ő annak kiadására köteleztessék, tekintettel végül arra, hogy alperes saját beismerése szerint is a váltót felperesnek kiadni tartozik, minde?eknél fogva a keresetnek helyt kellett adni. (9938/1908.) A debreczeni Jíir. itelötábli: A kir. törvényszék ítéletének a per főtárgy ra vonatkozó részét azzal a kiegészítéssel, hogy a letétbe helyezendő 2500 K csak az állítólag elveszett és felperes által aláirt 2000 K-ás kitöltetlen váltó törvényszerű megsemmisítéséig szolgál biztosítékul s hogy a jelzett okirat törvényszerű megsemmisítése és a megsemmisítést kimondó jogerős határozatnak felperes részére történt kézbesítése után a biztosíték az ezt letevő alperes részére visszautalvanyozandó lesz, helybenhagyja. Indokok : A kir. törvényszék ítéletének a per főtárgyára vonatkozó része a rendelkező részben foglalt vátoztatás, illetve kiegészité>sel felhozott vonatkozó indokolásnál íogva volt helybenhagyandó. Eyyidejuleg azonban ki kellett azt is mondani, hogy a letétösszeg csak a szabályszerű megsemmisitési eljárás befejezté:g fog biztositékul szolgálni és ennek befejezte után a betét vissza fog utaltatni, mert a hozandó megsemmisítő határozat folytán felperes biztosítására szükség nem leend ; következőleg a biztosíték letétben tartása sem volna indokolt. (30/1909. P.) M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja. 343. A váltókötelem önálló természetéből folyik, hogy a kezes által teljesített fizetés által a közadós elfogadó tartozása a fizetett összeg erejéig megszűntnek nem tekinthető. (M. kir. Curia 413/1909. — 1909. okt. 5.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Jogszabály ugyan az, hogy a hitelező az egyetemlegesen kötelezettek közül arra, aki a fizetést teljesítette, az ennek fizetése által megszűnt követelését át nem ruházhatja oly joghatálylyal, hogy követelése a többi adóstárs irányában, ezeknek eredeti kötelmi jogviszonya alapján tekintessék fennállónak — ez a jogszabály azonban csak oly esetben nyerhet alkalmazást, ha az egyetemlegesen kötelezettek egyike által teljesített fizetés a hitelező követeléseinek a megszüntetését eredményezte. Ilyen hatályú fizetésnek azonban a L. J. által a felperes kezéhez teljesített fizetés nem tekinthető. A nevezett L. J. mint készfizető kezes egyetemleges kötelezettségben állott ugyan az egyenes adós L. & Sohn vagyonbukott czéggel, mindazonáltal kötelettségének ezen kezesi jogi természetéből folyik, hogy az általa a hitelező kzéhez teljesített fizetés csak ugy és akkor szolgálhat az egyenes adós tartozásának törlesztésére, ha ez a fizetés az egyenes adós helyett történt, vagy ha a hitelező azt az egyenes adós javára irta. Minthogy pedig az alsóbiróságok Ítéletei indokolásának helyes megállapítása szerint L. J. a kérdéses fizetést az alperes kezéhez csupán biztositékképen azzal a megállapodással teljesítette, hogy a lefizetett összeg csak oly arányban és mérvben szolgáljon a nevezett fizető kezesi kötelezettségének a megszüntetésére, mint amely arányban és mérvben az alperesi (váltó) követelés a felperes csődtömege ellen kielégítést nem nyer — és minthogy ez a fizetés egyáltalán nem minősíthető oly joghatályunak, amely az egyenes adós tartozásának a megszüntetését eredményezhetné, a kir. Curia a másodbiróság ítéletét az itt felhozott és benne foglalt megfelelő indokolása alapján helybenhagyandónak találta.