Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 23. szám - A szabadalmi törvényjavaslat megvitatása

510 23. sz. alperest az elsöbirósági Ítéletben meghatározott idő s jogkövetkezmények terhe alatt kötelezi, hogy K. K. felperesnek az elsöbirósági marasztaláson felül további 99 K 94 f. tőkét stb. megfizessen. Indokok: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét, amennyiben alperesnek a felperesség hiányára, a beavatkozás módjának szabálytalanságára, nemkülönben a közlési kötelesség megsértésére alapított kifogásait elvetette vonatkozó indokainál fogva s még azért is helybenhagyta, mert a perrendtartás 72. §-ában említett beavatkozásnak csak akkor van helye ha a beavatkozás joga felperes és a beavatkozó között vitás, e nélkül azonban a beavatkozás alkereset mellőzésével közös periraiban is helyet foglalhat s a beavatkozásnak törvényes perben állása alperes beleegyezésétől függetlenül, egyedül felperes beleegyezésétől volt függővé téve, mert továbbá alperes a tulajdonos személyének a valóságtól eltérő bejelentése miatt a K. T. 475. §-a alapján a biztosítási szerződés érvényességét ezúttal azért sem támadhatja meg, mert ugy a 6. alatti kárfelvételi jegyzőkönyv, valamint a kárbecslési bizottság alakítására nézve létrejött 4. alatti megállapodás tartalma szerint is, alperes a 67469. számú kötvény alapján létrejött biztosítási szerződésből kifolyóan ugy károsult, mint biztosított félnek magát K. K.-t jelölte meg és a kárösszeg megállapítására irányuló eljárást is nevezettel szabályozta a 4. alattiban létrejött egyezségi megállapodással. Ebből kétségtelenül megállapítható, hogy jóllehet a kötvényben Dr. K. A. van tulajdonosnak és biztosítottnak kitüntetve, alperes már a tüzeset bekövetkezte után, bár később megtudta, hogy a valóságban K. K. a szóbanforgó ingatlan tulajdonosa, amiatt akkor kifogást nem tett és igy ezt a biztosítás elvállalása szempontjából fontosnak maga sem tekintette. Ugyancsak vonatkozó indokainál fogva helyes az elsőbiróság ítéletének az a megállapítása is, hogy az A) a. kötvény a K. T. 479. § ának 2 ik bekezdése szerinti, úgynevezett taksált kötvénynek nem tekinthető, továbbá, hogy a tüzeset és igy a kár bekövetkezte után K. K. felperes és az alperes a 4. alatti szerint szerződésileg abban állapodván meg, hogy a kár mennyisége mindkét felet kötelező joghatálylyal, szakértő becsű utján állapittassék meg, a kár megállapításának alapját csakis az 5. alatti szakértő bizottsági megállapítás képezheti s ehhez képest helyesen mellőztetett a kárösszeg más módon eszközlendő megállapithatása végett felajánlott bizonyítás, végre, hogy a szakbecsü szabályossága ellen a felperes által felhozott kifogások, kivéve az alább kifejtendőket, figyelembe nem jöhetnek. A kárösszeg megállapításánál az elsőbiróság szintén helyesen foglalta el azt az álláspontot, hogy a felek által választott szakértők ellentétes véleménye esetében a 4. alatti megállapodás értelmében a döntés a szakértők által közösen áálasztott elnököt illetvén, a kárösszeg megvllapitása az adott esetben az elnök döntő szakvéleménye alapián eszkö/lendő ugyan, azonban azzal a korlátozással, hogy az elnöknek a vitás kérdések és pontok felett, a kért szakértő becslése keretén belül kell döntő véleményt előterjesztenie ; tehát az elnök döntése a kárösszeg megállapításánál a bíróság által csakis a jelzett korlátok keretén belül vehető figyelembe. Ezt a helyes ál.áspontot foglalta el az elsőbiróság a leégett szénamennyiségének és a romlási %-nak megállapításánál, azonban az érték megállapításánál azt már figyelmen kivül hagyta. A felek szakértői ugyanis az 5. alatti becsüjegyzökönyv tanúsága szerint abban sem értettek egyet, hogy az elégett szénának egységára milyen összegben állapitható még. A felperes szakértője ugyanis a széna értékét métermázsánként 3 K 80 f.-re, mig az alperes szakértője 3 K ra becsülte. Az elnöki becslés az egységárat a széna minősége szerint két összegben állapította meg, oly képen, hogy 1052 mm. jó minőségű egységárát 3 K 80 f.-ben, 526 mm. alárendelt minőségűét pedig 2 K 80 f.-ben találta megállapíthatónak. Ez az elnöki döntés az első ármegállapításnál (3 K 80 f.) a szakértők becslésének keretén belül mozog, mert a felperes szakértőjének becslésével, a második ár megállapításánál (2 K 80 i.) azonban inára jelzett kereten kivül esik, mert ez a megállapítás az alperesi szakértő 3 koronás ármegállapításánál is métermázsánkint 20 fillérrel kevesebb. Az elnöki döntésnek idevonatkozó része is tehát a kár összegének megállapításánál csak oly korlátozással szolgálhat alapul, hogy az 526 mm. alárendelt minőségű széna értéke métermázsánként 3 K-val, tehát elnöki becsünél métermázsánként 20 f.-rel magasabb össszeggel vétessék számításba, ami 105 K 20 f.-rel az elnök által e czimen megállapított 5%, vagyis 5 K 26 f. Alperes tehát K. K. felperes részére az elsöbirósági Ítéletének e részben megváltoztatásával, az ott megállapított marasztaláson felül még további 99 K 94 f. tőkének és kamatának megfizetésére volt kötelezendő. (2560/1908.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét felhozott és felhívott indokainál fogva helybenhagyja. Váltó. 341. Ha a váltó az intézvényezett lakhelyére nézve nem volt kitöltve, a váltó utólagos telepítése nem meghamisítása a váltónak, hanem csupán jogellenes kitöltése, amelynek jogos voltát a váltóbirtokos a váltóadós kifogásával szemben bizonyítani tartozik. (M. kir. Curia 513/1909. — 1909. október 12.) A kolozsvári kir. törvényszék mint váltóbiróság: A sommás végzést II. r. alperessel szemben hatályában fentartja s kötelezi, hogy felperesnek