Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 23. szám - A szabadalmi törvényjavaslat megvitatása

23. sz. felperesnek már a kereset beadásakor joga nyílt ahhoz, hogy a K. T. 352. §-a értelmében a szerződés teljesítését, vagyis a vételár megfizetését alperestől követelje, noha alperes a szerződés rendes lebonyolítása esetén a megrendelt árut átvenni még akkor nem is volt köteles, másfelől, ha alperes B. H.-nak az ajánlattételre megbízást nem adott, kétségtelen, hogy a B. H. által felpereshez juttatott ajánlat alperest nem kötelezi és ebben az esetben a vételi ügyletet a K. T. 320. §-a értelmében a felperes által vitatott azon az alapon sem lehetne létrejöttnek tekinteni, hogy alperes G. a. levelében nem válaszolt a Z. a. sürgöny azon részére, melyben B. H. őt arról értesítette, hogy felperes a „waggon rézgáliczot előjegyezte." Mert ha ez az értesítés felperes részéről uj ajánlatnak vétetnék, akkor is, minthogy az ügy sürgős természetű egyáltalán nem volt és a sürgönyre válasz nem is kéretett: alperes a távirati ajánlatra hasonló módon vá aszolni nem tartozott, hanem jogában állott bevárni, mig felperes távirati uj ajánlatát a kereskedelmi forgalomban szokásos levélbeli értesítéssel megerősíti ; ily tartalmú levelet azonban alperes felperestől nem is kapott, mert a D. a. sürgöny megerősítéséül nem arra, mint uj ajánlatra vonatkozó levelet kapott B. H.-tól, hanem a nevezett 1907. július 10 én kelt 3. a. levelében a 2. a. sürgönyt, mint az alperes július 9-iki ajánlatának felperes részéről történt elfogadását erősiti meg, amit pedig alperes nem is mellőzött hallgatásával, mert 1907. július 11-én, tehát a 3. a. levél kézhez vételének napján kelt 5. a. levelében visszautasította az egy waggon rézgálicz rendelésére vonatkozóan hozzá küldött kötlevelet és emellett későbbi leveleiben is megmaradt. Tekintve tehát, hogy a D. a. ajánlattételre vonatkozó megbízás kérdésében B. H vallomását, az elsőbiróság ítéletében helyesen kiemelt aggályosságra figyelemmel bizonyítékul elfogadni nem lehetett, ebben a döntő kérdésben a felperes által alperesnek kínált és ez utóbbi által elfogadott főesküvel való bizonyítást kellett egyéb bizonyítékok hiányában alkalmazásba venni és a per kimenetelét ennek le vagy le nem tételétől kellett függővé tenni. (527/1909.) M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. Vétel. 337. A pontos teljesítés elmaradása esetére kötelezett elmaradt hasznot a vevő nem követelheti, aki a teljesítésre megállapított lá nap alatti szállítást az áru lehívására rendelt idő letelte után követelte. (M. kir. Curia 217/1909. — 1909. szeptember 29.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszél: Alperest részben marasztalja. Indokok: A valódinak elismert A. alatti, eredetben T. a. csatolt szerződés értelmében alperes 1902. aug. 21-én felperesnél 250,000 drb. hatszínű nyomással ellátott, háromféle mintájú (rajzú) papirtányért rendelt, ezrét 21 K-ért, összesen tehát 5250 K árban. Felperes a szerződés értelmében az azokra alperes által eszközlendő czégnyomások végett előbb a színes lapos papirlemezeket tartozott az alperes által megjelölendő nyomdába szállítani, honnan a papirlemezek szövegnyomással ellátva préselés végett felpereshez voltak visszaküldendők. Felperes azokat tányérformára préselni és a szerződés értelmében naponta 5—6 ezer darab préselt — tehát egészen kész — tányért volt köteles alperesnek szállítani. 1902. szeptember hó 30-ig felperes 50,000 lapos papirlemezt volt köteles szövegnyomások eszközlésére szállítani. A későbbiekben felperes alperes mindenkori felszólítására 14 napon belül további 50,000 drb. lapos papirlemezt tartozott átadni és miután a szövegnyomással ellátva alperestől visszakapta, préselni és naponként 5—6 ezer préselt tányért alperes raktárába szállítani. Alperes legkésőbb 1903. évi márczius hó végéig az egész mennyiség felett tartozott rendelkezni. Ha nem rendelkeznék, a szerződés szavai szerint felperesnek jogában áll az esetleg még raktáiában levő mennyiségét 1903. április hó elején alpereshez szállítani, ki azokat átvenni tartozik stb. A szerződés értelmében az alperes köteles volt a tányérokat préseletlenül 1903. márczius hó 30-ig lehívni. Erre az időre tehát felperesnek a le nem hivott tányérokat készen kellett tartania. Amennyiben alperes most mar a szövegnyomáshoz nem ragaszkodott, a préselést csak oly időközökben követelhette, amint az a szövegnyomással ellátott lemezekre volt érvényben. Ezekből felperes a szerződés értelmében naponként 5—6000 drb. préselését követelhette, ő azonban a szövegnyomás nélküli tányérok kipréselésjre — tekintve, hogy 14—14 naponként 50,000 drb. préselt tányér szállítását követelte — felperesnek a szerződésszerűnél 4 nappal többet engedélyezett, szerződésszerű jogát tehát tul nem lépte. A felperesi számításból kiindulva ugy alakul a dolog, hogy a papirlemezek szövegnyomása és felpereshez való visszaszállításának ideje — tekintve, hogy a nyomás köztudomásúlag gyorsan történik — 2 napra tehető. Felperes szerződés szerint köteles lévén naponta 5—6000 darabot préselni, 50—60,000 darab 10 nap alatt volt préselve szállítandó. Ehhez a szövegnyomás és visszaszállításra való 2 napos időt hozzászámítva, 50-60,000 darabot 12 nap alatt volt köteles felperes szállítani. Felperesnek az alperesi szerződésszerű rendelkezés folytán 1903. április hava folyamán 100 000 papirtányért kellett volna szállítania. Ö 1903. április hó 16 ig 50,000 drb. helyett (április 10-én) csak 17.347 darabot szállított, tehát késedelembe esett. Pon-