Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1909 / 23. szám - A váltó utólagos telepítése a leszámítolási forgalomban. [1. r.]
KERESKEDELMI JOG k hiteitörvények (kereskedelmi, váltó-, csőd-, ipar-, szabadalmi Jog stk) minden ágára kiterjedi folyflrit SZERKESZTŐSÉG ÉS ÜADÖHIVATALr BUDAFEST, V, Arany Mmam *- •. **. FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS 8ZKRKRSZTŐ1 GRECSÁK KÁROLY Dr. BENDER BÉLA KHL OUBIAI BIBÖ. ftSTTKD. ELŐrconÉa ÍRI &«*sx *TT» . . . » S. >éMm VI KYTW ote . 1 K. T • I* f • • i iO~O* HATODIK ÉVFOLYAM. — 23. SZ. MEGJELEN MINDEN HO 1-EN ÉS 15-ÉN. BUDAPEST, 1909. DECZEMBER 1. A váltó utólagos telepítése a leszámítolási forgalomban. Irta : Dr. juhász Andor, kir. curiai kisegítő biró. I. Leszámítolással foglalkozó pénzintéze teinknek arra az eljárására, hogy a leszámító lás megtörténte után a váltón külön fizetési helyként saját székhelyüket, telepesként pedig önmagukat jelölik meg, vagyis a váltót utólagosan „önmagukhoz telepítik", az 1884 évi október hó 2i-én 906. sz. a. kelt curiai határozat1) mondotta ki először az anathemát. Azóta egy negyedszázad telt el anélkül, hogy ebben a kérdésben a forgalmi élet rendje hozzásimult volna a joggyakorlat szigorú formalizmusához. Hogy az ellentétes felfogások szívóssága folytán immár évtizedek óta tartó összeütközések közepette hány millió koronára menő, való sággal leszámolt váltókövetelés veszett el f leszámítoló hitelezőre nézve s hányszor diadal inaskodott a bizalom s a jóhiszeműség rovására B formákba kapaszkodó élelmesség, arról kimuta tások nem állanak rendelkezésünkre, azt azon ban tapasztalhatjuk,2] hogy az utólagos telepítés elleni kifogás ma is gyakori védekezési eszközt a váltó-adósoknak és hogy a közelmúltban b kisebb vidéki bankok által peresített nagyösszegii váltókövetelések ezen az alapon érvénytelenittet tek az összes visszkereseti adósokkal (kibocsátó, forgatók) szemben. Az elfogadó ellen épségben maradó egyenes váltójogi kereset az esetek nagy többségében értéket nem képvisel, mert a hitelező a giransok hitelképességére támasz kodva escomptálta a váltót. A súrlódási felület tehát nem csökkent é-mégis mintha csak a „sub pondere ereseit" i) Dtár. u. f 10 K. 237. 1. 2) V. ö. a Ker. Jog 1909. évf. 42., 71., 91., 105, 121., 122., 123., 141., 142., 143., 1G6., 170., 187., 211.. 212, 237., 24í„ 272., 273, 284, 313. és 314. sz. jogeseteket. esetével állanánk szemben, a leszámítolt váltók utólagos telepítése — a judikatura megcsontosodott ellentétes álláspontja ellenére — ma már általánosan követett országos szokás. Ez a megállapítás nem annyira magánértesülésen alapszik, mint inkább önként szűrődik le az ország minden részéből felkerülő váltóperekben folytonosan ismétlődő abból a tipikus felperesi érvelésből, hogy t. i. a leszámítolt váltók utólagos telepítése a mindenkori felperesnél állandóan követett üzleti gyakorlat és hogy ezt a gyakorlatot a telepítés jogtalanságával védekező alpereseknek is ösmerniök kellett. A váltójog alaki szabályainak föltétlen tiszteletet parancsoló judikaturánk nem volt képes a jelzett irányban átalakító hatást gyakorolni az életviszonyokra, a forgalmi élet hatalmas árja a birói torlaszok daczára s ezeken át halad tovább a saját maga vájta mederben. II. Az élet felfogásával ellentétben lévő joggyakorlatunk huszonötödik évfordulója önmagában véve is kellően indokolja, hogy judi kaluránknak az utólagos telepítés kérdésében elfoglalt álláspontja revisio tárgyává tétessék és hogy gondosan keressük a kulcsát annak, miképen volna ebben a kérdésben a törvénykezés iránya a forgalmi élet közmeggyőződésével pár huzamossá tehető. De indokolttá teszi a kérdés felszi re hozatalát, annak rendkívüli közgazdasági jelentősége is. Hogy a hihetetlen mérvben fejlődő leszámítolási üzlet mai arányait megítélhessük, vessünk egy futólagos pillantást a Mihók-féle Magyar Compass 1909/10. évi legújabb kötetébe, amely az 1908-ik év üzleti eredményeit ösmerteti. A discont-üzlet központjában köztudomás szerint az Osztrák-Magyar Bank áll. Ide futnak össze a leszámítolt és visszleszámitolt váltók