Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 22. szám - Bosnyák jogélet

2. sz Kereskedelmi Jog 481 tudatta, de a vételár meghatározására kikötött három szakértő közül az egyiknek a megválasztását megtagadta és az ennek következtében felperes részéről foganatosított birói becslés után a becsértéket meg nem fizette ; tekintve továbbá, hogy az alperes részéről átvenni megtagadott nagymennyiségű holt felszerelés és állatok hosszabb időn át eltartása veszélylyel és arányban nem álló költséggel járt volna, amire felperes kötelezve nem volt, ennélfogva nem sértett a felebbviteli biróság jogszabályt azzal sem, hogy a felperest a saját és az alperes érdekének megóvása czéljából, az általános jogszabályoknak megfelelően és az 1875. XXXVII. t.-cz. 347., 351. és 352. §-ai, valamint az 1881: LX. t.-cz. 104. §-a esetének hasonszerüségénél fogva a holt felszerelésnek és az állatoknak az alperes veszélyére közhitelességü személy közbenjöttével szabályszerű módon való elárvereltetésére feljogosítottnak tekintette. 325. A vevő a más helyről küldött áru számlájának kézhez vétele előtt nem köteles az árut megvizsgálni. (M. kir. Curia 441/909. — 1909. október 12.) M. Jcir. Curia: Mindkét alsóbiróság Ítéletét az alperest marasztaló felebbezett részében megváltoztatja és kimondja, hogy az alperes által a kereseti árukra nézve eszközölt rendelkezésre bocsátás el nem késett és ebből folyóan utasítja az elsőbiróságot, hogy az alperes egyéb kifogásaira való figyelemmel, hozzon a kereset felett további határozatot. Indokok : Az alsóbiróságok Ítéleteinek indokolásában foglalt peradatok szerint a kérdéses deszkaszállitmány 1906. évi szeptember hó 19 én érkezett meg vasúton az alperes telephelyének helységébe, az alperes az áru megérkeztéről pedig ugyanaznap délutáni óráiban értesíttetett. A kérdéses deszkaszállitmányról szóló felperesi számla pedig ugyancsak 1906. évi szeptember hó 19-éről keltezve, ugyanaznap adatott postára és alperesnek szeptember hó 21-én kézbesittetett. Tekintve már most, hogy alperes a dolog természete szerint nem volt köteles a más helyről érkezett árut megvizsgálni, mintsem az arról szóló számla neki kézhez jutott; tekintve, hogy eszerint alperes a legjobb esetben szeptember hó 22 én volt abban a helyzetben, hogy a kérdéses deszkaszállitmányt megvizsgálhassa és tekintve, hogy a kérdéses deszkaszállitmány nagyobb mennyiségére való tekintettel ő nem volt kötelezhető arra, hogy azt egy nap alatt befejezze, tekintve továbbá, hogy 1906. évi szeptember 23-a vasárnapra esett és igy az áruk megvizsgálását még a legközelebbi határnapon, vagyis 1906. évi szeptember hó 24-én folytathatta, a kir. Curia a kérdéses deszkaszállitmánynak 1906. évi szeptember hó 24-én eszközölt megvizsgálását és az észlelt minőségi hiányokról mindjárt másnap, azaz szeptember hó 25-én történt értesítést és rendelkezésre bocsátást elkésettnek el nem fogadhatta, miért is tekintettel arra, hogy az alsóbiróságok az alperest csupán azon az alapon marasztalták, mert ezzel az értesítéssel és a rendelkezésre bocsátással elkésett és igy az áru minősége ellen emelt kifogásait csak ebből az okból nem vette figyelembe, — mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróságot arra kellett utasítani, hogy a felperes keresete felett az alperes többi kifogásai figyelembe vételével hozzon további határozatot. Biztosítás. 326. Ha a biztosítási kötvény tartalma szerint a vadászati baleset kizártnak mutatkozik is, bizonyítható, hogy ez is biztosítva volt és az ajánlatnak ellenkező tartalma az ajánlati ivet kitöltő ügynök tévedésére vagy rosszhiszeműségére vezetendő vissza. (M. kir. Curia 425/1909. — 1909. okt. 21) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék : Ha felperes pótesküt tesz arra, hogy „a 2. pont alatti ajánlat kiállítását megelőzött szóbeli megbeszélés alkalmából közölte alper esnek üzletszerző ügynökével R. G.-vel, hogy vadászni szokott és előtte kijelentette, hogy a biztosítási ügyletet abból a czélból és akkép kívánja megkötni, hogy az vadástati balesetekre is kiterjedő érvénynyel bírjon", arra az esetre a kir. törvényszék kötelezi, hogy felperesnek 5000 K tőkét, ezután 1906. szept. 21-től járó 5% kamatot stb. megfizessen. Indokok: Alperes nem tagadta elleniratában azt a kereseti előadást, hogy 190S. évi szeptember 16 án felperes jobb szemébe vadászás közben egyik vad ásztársának valamely kemény tárgyhoz ütődött s eredeti irányából félrerepült golyója véletlenségből behatolt s ez által olyan sérülést okozott, mely miatt felperes jobb szemét üregéből el kellett távolítania s ekkép felperes egyik szemét elvesztette. Ezt a tényállást tehát, mely a kötvényre irt általános biztosítási feltételek 1. §-ában irt meghatározás szerint a baleset fogalmát kimeríti, az 1868. LIV. t.-cz. 159. §-a értelmében valóul kellett elfogadni és figyelmen kívül kellett hagyni a viszonválaszban elkésve felhozott és felperes által ez alapon mellőzni kért azt az alperesi kifogást, hogy felperesnek szemhéja nem lövés okozta rr. egsérülésnek, hanem természetesen fejlődött betegségnek következménye volt. Alperes ugyanis semmiféle adatot fel nem hozott annak igazolására, hogy ezt a kifogást előbb felhozni módjában nem volt, de utólagosan felhozott állítását bizonyítani meg sem kísérelte. Ezek szerint bizonyítva van, hogy felperes balesetből folyólag oly testi sérülést szenvedett, melynek esetére alperes az A 2. pont a. kötvénybe irt ált. biztosítási feltételek 12. § ának II. a) pontja értelmében a rokkantság esetére biztosított 20000 K összeg 25°/o-ának vagyis a kereseti összegnek fizetése iránt vállalt felperes irányában kötelezettséget.