Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 22. szám - Bosnyák jogélet

22. sz. Kereskedelmi Jog 475 JOGGYAKORLAT. Általános. 318. Fizetésképtelenség állítása kereskedőről becsületsértést képez. Ilyen közlemény átvétele más lapból, szintén becsületsértés, melyet meg nem szüntet a helyreigazító közlemény későbbi felvétele. (M. kir. Curia 6078/909. —1909. szept. 7.) M. Tcir. Curia: . . . A többi semmiségi panasz pedig elutasittatik. Indokok: Az Ítélethirdetéskor bejelentett panaszok minden irányban alaptalanok. S. I. vádlottat illetően a panasz indoka az, hogy bűncselekmény tényálladéka azért nincsen, mert a vádlott egy más lapból vette át a hirt s igy meggyalázó szándéka nem is lehetett és mert amint a közleménye valótlanságáról meggyőződött, azt lapja legközelebbi számában helyreigazította. Ámde ennek az érvelésnek jogi értéke nincsen. A becsületsértés vétségének ugyanis nem tényálladéki eleme az, hogy a meggyalázó kifejezés az ezt használónak gondolatterméke legyen, hanem elegendő, hogy a használt kifejezés meggyalázást tartalmazzon; de sajtójogi szempontból is közömbös a felelősségre nézve, hogy a lapnak saját szellemi terméke tétetik-e közzé, vagy a közlemény egy más lapból vétetik át, mert a S. T. 33. §-ában kiemelt felelősség e czikkekre is kiterjed. Teljesen közömbös az is, hogy volt-e vádlottnak különös sértési szándéka vagy sem, mert a becsületsértésnél nem kívántatik különös sértési szándék, hanem a meggyalázó kifejezéseknek tudatos használata. A helyreigazító közlemény megtétele pedig, mint a cselekmény jóvátételének igyekezete, nem egyértelmű a bűncselekmény megszűnésével s igy az eset körülményei szerint legfeljebb mint enyhítő körülmény a büntetés kiszabásánál szerepelhet. K. J. főmagánvádló az Ítéletnek S. I. vádlottról rendelkező részét azért támadja meg, mert egy kereskedőről vagy iparosról annak valótlan állítása, hogy az fizetésképtelen, a rágalmazás vétségének a tényálladékát meríti ki. A fizetésképtelenség tényének állítása magában véve azonban még nem oly tényállítás, amelyből az következnék, hogy azt, akire ez vonatkozik, a büntető eljárás terhe alá vonná vagy a közmegvetésnek tenné ki, mert a fizetésképtelenség beállta nem szükségképpen bűncselekmény, hanem csak akkor, ha a B. T. K. vonatkozó szakaszaiban foglalt előfeltételek mellett állott be, de ezek hiányában a közmegvetést sem vonja maga után. Minthogy pedig a sajtóközlemény nem tartalmaz olyan kisérő szavakat, amelyek a fizetésképtelenség bűnös voltát volnának hivatva jellemezni, minthogy annak valótlanul híresztelése, hogy egy kereskedő vagy iparos fizetésképtelenné vált, csak a kereskedői jó hírnevet érinti s annak lealacsonyitására alkalmas ; a kir. Ítélőtábla jogi tévedés nélkül minősite'tte a vádlott cselekményét becsületsértés vétségének. 319. A nő czége alatt folytatott üzletben a férj ellen eszközölt végrehajtás esetén a czégtulajdonosnö csak az esetben léphet fel jogosan a zárfeloldási igénykeresettel, ha bizonyítja, hogy az ingókat a házasság megkötése előtt megvolt pénzén vette, vagy olyan tényeket igazol, a melyekből kimutatható, hogy bárha azokat a házasság tartama alatt szerezte, azokra, mint az ő külön vsgyonából és keresményéből származottakra a kezelő és rendelkező jog őt illeti. (M. kir. Curia. 1909. G-. 119. — 1909. okt. 8) M. kir. Curia mint felülvizsgálati biróság: Panaszolja felperes, hogy a felebbezési biróság eljárási és anyagi jogszabályt sértett meg, midőn annak ellenére, hogy a malomüzlet czége a felperes nevére volt bejegyezve, hogy a csatolt bizonyítékok szerint az üzlet egész vezetése a felperes nevén és nevében folyt, hogy a házasság alatt szerzett vagyon tekintetében ilyképen ő volt közszerző, a felebbezési biróság a cséplőgépet, a lóherefejtő gépet, a K.-féle követelési mégsem akarja az ő tulajdonának elismerni, holott a szolgáltatott bizonyítékokkal támasztott vélelemmel szemben az ellenkezőt az alperesek tartoztak volna bizonyítani. Ez a panasz sem állhat meg. Állandó joggyakorlatunk szerint ugyanis a kereskedő osztályhoz tartozó házastársaknak a házasság tartama alatt szerzett vagyonáról az a vélelem, hogy ez a vagyon közszerzemény, a melynek kezelő és rendelkező joga a férjet illeti meg. Ezzel a vélelemmel szemben az igénylő feleség tartozik bebizonyítani vagy azt. hogy az igényelt ingókat még a házasság megkötése előtt megvolt pénzén vásárolta és igy azok az ő külön vagyonát teszik, vagy pedig olyan tényeket, a melyekből kimutatható, hogy bárha azokat a házasság tartama alatt szerezték is, azokra, mint az ő külön vagyonából és külön keresményéből származottakra, a kezelő és rendelkező jog őt és nem a férjét illeti meg. Az ingóknak ilyen jogi minőségét nem lehet megállapítani abból a tényből, hogy azt az üzletet, a melynek vezetésében a férj mint általános meghatalmazott részt vett és a melyet csaknem kizáróan ő vezetett, a felperes nő czége alatt folytatják, hogy a könyvek az ingók