Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 22. szám - Bosnyák jogélet

22. sz. nagy gyűjteményt állítottak össze. A seriat-jog szabályait összefoglaló első nagy gyűjtemény, a multeka, a XVI. század elején készült. Es nem annyira törvény, mint inkább jogi kézikönyv. Anyagát nemrégiben tizenhat külön törvénybe foglalták és császári szentesítéssel látták el ; e törvények neve: megyelle stb. Az előadás többi része a jog egyéb — nem hiteljogi — területeire vonatkozik.^, Az alkalmazottnak egy másik vállalatnál való részesedése. Ezen viszonylatban a német Reichsgericht a közelmúltban azon álláspontot foglalta el, miszerint az alkalmazottnak egy másik vállalatnál való részesedése nem képez mellékfoglalkozást és ép ezért nem ad jogot a főnöknek a szerződésnek időelőtti felbontására. A kérdéses esetben felperes egy vállalathoz mint műszaki vezető szerződött. A szerződés szerint köteles volt minden erejét és összes tudását a vállalatnak szentelni, feladatát buzgalommal teljesíteni ós semminemű mellékfoglalkozást nem űzni. A szerződés 5 évre köttetett. Már az első óv folyamán a vállalat a szerződóst azonnal felbontotta azzal az indokolással, hogy felperes más vállalatnál is rósztvesz ós ott az üzletvezetői állást elfogadta. Felperes tényleg egy más vállalat üzletvezetője volt, bizonyos meghatározott összegű üzletrószszel. Az elbocsátó levél átvétele után felperes az ő üzletrészét egy másik tagnak eladta és az üzletvezetői állásáról lemondott. Ennekutána keresetet inditott folytatólagos fizetésének kifizetése, valamint a szerződós érvényességének megállapítása iránt. A berlini Landgericht felperes keresete értelmében hozott ítéletet. Alperesi vállalat felebbezóssel élt, melyben előadta, hogy egy üzletvezetői állás elfogadása a szerződés értelmében mellékfoglalkozásnak tekintendő. Ennek következtében felperes az alperesi vállalatnál elfoglalt állását is elhanyagolta. A berlini Karomersgericht mint felebbezési hiréság alperest felebbezésével elutasította. Az indokolás szerint az üzletvezetői állás elvállalása nem ütközik a szerződésbe, mert ez csak oly mellékfoglalkozástól tiltja el felperest, melynél ő munkaerejének egy részét más czólra fordítja és ezáltal szerződési kötelezettségének alperes vállalatánál eleget nem tesz. A jelen esetben nem nyert bizonyítást azon körülmény, hogy felperes a másik vállalatnál ténykedést fejtett volna ki, hanem csak az igazoltatott be, hogy ö hetenként egyszer ott időzött, az üzemet megnézte és egyszer az üzemvezetőt helyettesitette is. Ez azonban nem tekinthető mellékfoglalkozásnak. Az alperesi vállalat által ezen másodfokú határozat ellen beadott felülvizsgálati kórelmet a Reichsgericht elutasította. Sürgönyczim és törvényes névollalom. A német Reichsgericht a közelmúltban azon kérdésben döntött, vájjon a kereskedő sürgönyczime mennyiben élvezi a német polgári törvénykönyv I 473 12. §-ában szabályozott törvényes névoltalmat. Ezen szakasz ugyanis kimondja, hogy amennyiben a jogosítottnak valamely név használatához való joga valaki által megsértetik, különösen a jogosítottnak érdeke azáltal sértetik meg, hogy egy másik a hasonló nevet jogosulatlanul használja, ugy a jogosított a másiktól a károsításnak abbanhagyását követelheti. A tényállás a következő volt: Egy kereskedő vasüzletot folytatott s ennek folytatásához egy meghatározott sürgönyczimet használt. Később ezen üzlettel felhagyott s egy korlátolt felelősségű társaság egyedüli üzletvezetője lett s a távirdahivatalnál előbbi üzletének sürgönyczimét jegyeztette be. Bizonyos idő múlva ezen társaság vezetésétől visszalépett s ismét régebbi üzletét vette át ós folytatta. Erre a polgári törvénykönyv 12. §-a alapján pert inditott a korlátolt felelősségű társaság ellen ós azt követelte, hogy ez utóbbi az egyedül őt illető sürgönyczimet a távirdahivatalnál töröltesse vagy pedig reá vezettesse át. Felperes valamennyi fokon elutasittatott, de nem azért, mert a Reichsgericht egy kereskedő családnevét tartalmazó sürgönyczim oltalmát általában el nem ismerte volna, hanem azért, mert a kérdéses esetben a sürgönyczim birtokosa a megállapított tényállás szerint a sürgönyczim használatára való felhatalmazást egy meghatározott időre a korlátolt felelősségű társaságra ruházta át. A Reichsgericht Ítéletének indokolása szerint nem forog fenn kétség aziránt, hogy a sürgönyczimek a polgári törvénykönyv 12. §-ában szabályozott oltalomban részesülnek. A jelen esetben a felperes családi nevének egy a foglalkozása körébe eső tárgy megjelölésével való összekötéséről van szó, melyet felperes előbb saját üzlete körében, mint sürgönyczimet használt s ismertetőjelként a hozzáintézendő sürgönyökre nézve a táviróhivatallal is közölt. így lett ezen sürgönyczim felperesnek kereskedelmi körökben használt üzleti neve, melynek védelme más személyek általi jogosulatlan használatával szemben magában véve nem lett volna megtagadható. Német jogászkörök véleménye szerint az illetékes távirdahivatalban bejegyzett sürgönyczim védelme, melynek használata különös természetű kifogásokba, pl. más személyek jogos érdekeibe nem ütközik, még akkor is biztosítandó, ha a birtokos családneve a sürgönyczimben egyáltalán elő sem fordul. Mindenesetre kérdéses, vájjon a polgári törvénykönyv 12. §-ából, — mely valamely név használatának jogáról szól, — ily messze terjedő védelem következtethető-e. Megjegyzendő, hogy a Reichsgericht a művészi álnév védelmét is jogosnak ismerte el, amely pedig semmilyen törvényes értelemben vett nevet nem alkot. Biztosításból eredő igény elévülése. Ezen kérdésben a német Reichsgericht a legutóbb érdekesen döntött. Az eset — miként ezt a „Deutsche Juristen-Zeitung" közli — a következő Kereskedelmi Jog