Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1909 / 1. szám - Az ipartörvény a Magyar Jogászegyletben
22 Kereskedelmi Jog 1. sz beállott baj elkerülése végett kötelessége volt a munkának ama helyen való folytatását abban hagyni, illetve alperes szolgálatából kilépni. Ezt felperesnek módjában is állott megtenni, mert mint munkás ember, máshol is találhatott foglalkozást, minthogy azonban felperes, daczára, hogy tudta, miszerint alperes gyárában egészségét fenyegető helyen kell dolgoznia és minthogy saját állítása szerint is alperes őt Ígéretei daczára sem helyezte át más helyre és ennek daczára alperes szolgálatában maradt, a maga részéről a köteles gondosságot elmulasztotta és igy kártérítésre jogos igényt nem tarthat. Miért is keresetével ez okból elutasítandó volt. (21.327. 1907.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Felperes állítólagos munkaképtelenségét eredményező baja, illetőleg betegsége saját előadása szerint nem valamely balesetnek a következménye, hanem oly módon támadt, hogy az alperes gyárában teljesített munkakörben oly helyen kellett állania, ahol állandó léghuzam volt, amely éghuzamból származó veszedelem elhárítására, bár ez iránt többször fölszólalt és az megfelelő óvórendszabályok alkalmazásával elhárítható lett volna, alperes mit sem tett. Felperes kereseti állítása szerint alperesnél az 1904. évi április hó 15-től 1905. évi február hó 5-ig és igy hosszabb ideig állott ugyan alkalmazásban, de mint napszámos, tehát oly minőségben, hogy amennyiben az önként vállalt és folytatott foglalkozást egészségére nézve hátrányosnak találta és amiatt tett felszólalásának eredménye nem lett, azt bármikor abban hagyhatta és ez által egészségének veszélyeztetését elkerülhette volna. Az ilyen, a megbetegedett egyén által megfelelő elővigyázat mellett elhárítható baj következményeiért a munkadó felelősségre vonható nem lévén, az elsőbiróság felperest kát tántési keresetével helyesen utasította el, miért is Ítéletét ezen és az abban kifejtett indokoknál fogva, mindazonáltal a csontszú keletkezésének okaira vonatkozó, tisztán szakkérdést képező és igy e helyütt felesleges fejtegetés mellőzésével helybenhagyni kellett. (8759/1907.) H. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét indokai alapján hélybenhagyja. Automobil-baleset. 14. Az automobil használata a balesetekért való felelősség szempontjából a veszélyes ipar üzésével egy szempont alá esik. (M. kir. Curia 3295/1908. — 1908. decz. 2.) M. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja, az alperes kártérítési kötelezettségét a felperessel szemben megállapítja. Indokok: Nem szenvedhet kétséget, hogy aki közutakon olyan jármüvei közlekedik, a melynél a vontatás czéljaira az általános szokástól eltérően nem állati erő, hanem géperő (pl. gőz-, villany-, gázerő) alkalmaztatik, az az ezzel egybekötött veszélyes következményeket viselni tartozik. Köztudomású, hogy a gépkocsi (automobil) használata az azzal járó nagyobb sebesség, zaj és riasztó hatás folytán a közutakon a rendes fuvarozási eszközökkel közlekedő közönségre és a gyalogjárókra állandó és különös veszélylyel jár. Az ilyen veszélyes jármű használata tehát a balesetekért való felelősség szempontjából a veszélyes iparüzem tulajdonosának a felelősségét meghatározó jogszabályok a gépkocsi használata által a közutakon okozott balesetek elbírálásánál megfelelően alkalmazandók. Az alperes felelőssége ezek szerint már az általa igénybe vett jármű veszélyességéből folyván, közömbös az, hogy az alperest a baleset előidézése körül ezenfelül még gondatlanság vagy mulasztás is terhelte-e ; vagyis felesleges annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy az alperes a felperes szekerén ülök integetésére gépkocsijával megállott-e, avagy sem. A kihallgatott báró Sch. J.-né, K. J né, Sz. I. és K. 1. tanú vallomása alapján megállapítható, hogy a baleset akként következett be, hogy a felperes szekere elé fogott lovak az alperes gépkocsijának a zajától megbokrosodtak és a szekeret az árokba dönt tték, miközben a felperes megsérült; vagyis a gépkocsi használata és a baleset között az oki összefüggés megállapítható. Ezzel szemben az alperesnek nem sikerült bizonyítani, hogy a felperest a baleset körül az alperes felelősségét kizáró gondatlanság vagy mulasztás terhelné. Az az alperesi védekezés ugyanis, hogy a felperes beteges asszony létére maga hajtotta a lovakat, ahelyett, hogy azokat ahhoz értő férfira bizta volna, megezáfoltatott, amennyiben a kihallgatott tanuk megegyeznek abban, hogy a lovakat férfi kocsis (K. 1) hajtotta. Az a körülmény pedig, hogy ez a kocsis a megbokrosodott lovakat megfékezni képes nem volt, hololt saját vallomása szerint is már 18 éve áll mint kocsis a felperes szolgálatában és az egyik ló nyolcz év, a másik öt év óta van a keze alatt, éppen a gépkocsi riasztó hatását bizonyítja. Gazdasági üzemi baleset. 15. A gazdasági munkást ért baleset következményeiért a munkaadó nem felelős, ha a munkást az 1900 : XVI. t.-cz. rendelkezéseinek megfelelően a segélypénztár tagjául felvétette. (M. kir. Curia 1664/808. sz. — 1908. nov. 10.)