Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 2. szám - Büntetőjogi szankczió alatti adás-vételek

28 Kereskedelmi Jog <A. sz. hatván, a társaság fennállásának minden perczében el lehet mondani, hogy a társasági időtartam lejárata határozott. Semmi tekintetben nem kifogásolható tehát az idézett czikk konklúziója, de nézetünk szerint, ha az alapszabályok a fenti módon intézkednek, a közgyűlés a társaság tartamát uj alakulás nélkül meghosszabbíthatja. Természetesen szükséges ilyenkor, hogy a tartam meghosszabbítása a czégjegyzékbe bevezettessék. Ennek azonban nincs oly konstituczió hatálya, hogy annak megtörténtéig a társaság megszűntnek, illetve nem létezőnek volna tekinthető. Uj részvények kiállítására sincs szükség, mert a részvények továbbra is a társasági vagyonhoz való részesedést jelentik s a részvényeken lejárat nincs is megjelölve, nincs megváltoztatva. Ez az utóbbi körülmény adja meg a helyes fonalat a kérdés illetékügyi részének eldöntéséhez is. A közigazgatási biróság nem is régen, 863/905. P. sz. a. határozatában a fent közölt Ítélettel részben ellentétes álláspontot foglalt el. Az eset az volt, hogy a Palánkai járási takarékpénztár működési tartama 1903. június 20 án lejárván, ugyanazon év február 1-én tartott közgyűlésében az alapszabályok 89. § ában foglalt idevonatkozó fentartás alapján működését további 31 évre meghosszabbította. A zombori kir. pénzügyigazgatóság az előirt illeték törlésére vonatkozó kérelmet elutasította azzal az indokolással, hogy az ,111. szabályok 51. §-a szerint az idő lejártával megszűnő szerződések minden meghosszabbítása bélyegilleték tekintetében uj ügylet feletti okiratnak tekintendő, mely után a jogügylet természetéhez képest az III. díjjegyzékben megállapított illeték újból is megfizetendő, kétségtelen, hogy a felebbező takarékpénztár részvényesei által a társasági szerződésnek 1903. febr. 1-én tartott közgyűlésén történt meghosszabbítása után a társasági szerződéstől az 111. díjjegyzék 89. tételének I. B) 2. pontja értelmében járó illeték jogosan követeltetik." E határozatban két körülmény minden esetre figyelmen kivül maradt A hivatolt 51. §. , megszűnő szerződésről" szól, holott itt a felek a részükre alapszabályilag fentartott jog alapján épen azt határozták el, hogy a szerződés nem szűnik meg. Az 111. díjjegyzék 89. tétele pedig okirati illetékről szól, holott meghosszabbítás esetében uj okirat (részvény) nem állíttatik ki. Ezen az alapon áll a fentebb idézett s a mult számban közölt közigazgatási bírósági határozat is, megtoldva az indokolást azzal, hogy az 111. törvények és szabályok hivatalos összeállításának 1. §-a A) 5. pontja szerint a társasági szerződés után készpénzben fizetendő illeték akkor is levonandó, ha erről okirat nem állíttatott ki. Ez azonban téves, mert a törvényhely azon jogügyletet vonja illeték alá, mely a polgári törvények szerint „jogokat alapit, átruház, erősbit, megváltoztat, vagy megszüntet." Itt azonban, miként fentebb megjegyeztük, még csak megváltoztatásról sincs szó, mert a részvényeken nincs lejárat, nincs változtatás. Ezzel szemben továbbá a 89. tétel 1. B) a) pontja határozottan mondja, hogy „közkereseti társulatok részvényei, ha ezek meghatározott névre, vagy czégre állíttatnak ki, II, fok ; ha pedig előmutatóra szólnak III. fok szerinti illeték alá esnek." Helyesebb volt tehát a közigazgatási bíróságnak 813/905. P. sz. a. határozata, melyben kimondta, hogy a követelt illeték nem jár, a következő indokolással: „az alapszabályok 89. §-ából kitünőleg a részvénytársaság tar amát csak egyelőre állapította meg 30 esztendőben, egyben azt is fentartotta magának, hogy működését ezentúl is folytathatja, az illeték követelésének feltételét ugy a hivatkozott díjtétel mint az ennek alapjául szolgáló 1869 : XIV. t. cz. 7. §-ának kifejezett rendelkezése szerint a részvény kiállítása képezvén, az okirati illeték jellegével biró ezt az illetéket fentartani nem lehetett". , -Büntetőjogi szankezió alatti adás-vételek. Irta: dr. Bernhard Miksa budapesti ügyvéd. Kereskedelmi forgalmunk a hitelre van alapítva. A hitelezés pedig feltételezi az adósban a fizetési képességet és a fizetési készséget. A fizetési képesség és a fizetési készség az a bizalom, melyre a hitelező kereskedő hitét alapítja. Csakhogy a fogyasztók nagy része kiszorulna a kereskedelmi forgalomból, ha a hitelezni vágyó és a hitelre alapított kereskedelem csakis a fizetésre kész és képes adósokkal tartaná fenn az üzleti összeköttetést, eszközt kell tehát keresnie, hogy a piaezot megmenthesse magának. Ilyen eszköznek kínálkozik a büntetőjogi szankezió s a hitelezők adósaik fizetési készségét és képességét büntetőjogi kényszerrel kivívják.