Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 6. szám - A bajor királyi munkásmuzeum szervezete

134 Kereskedelmi Jog 6. sz. károsodott-e s mily "mérvben, helyesen döntött akként, hogy felperesnek az óvadék visszaadása iránt előterjesztett kereseti kérelme 1910. feb­ruár hó vége előtt idő előtti. Ezek szerint fel­peresnek felülvizsgálati panasza minden irányban alaptalan lévén: őt azzal elutasitani s a siker­telen felülvizsgálati kérelemmel az ellenfélnek okozott költségben S. E. T 168. és 204. §-ai értelmében elmarasztalni kellett. Részvénytársaság és szövetkezet. 113. Az igazgatósági határozattal tisztétől megfosztott igazgató első sorban ugyan a részvénytársaság közgyűlésénél keres­het orvoslást, de nincs elzárva vélt sérelmeinek orvoslását per utján is szorgalmazni, ebbeli igényei azonban nem ter­jedhetnek állásába leendő visszahelyezésére, mert a K. T. 183. §-a szerint a társaság az igazgatót esetleges kárté­rítési igényeinek sérelme nélkül mindig elmozdíthatja. (M. kir. Cuna 980/906. 1907. jan. 10.) A szombathelyi kir. törvényszék, mint ke­reskedelmi biróság: Felperest keresetével el­utasítja. Indokok : Alperes szövetkezet igazgatósága 1905. évi január Í2-én alperes nevében a kir. törvényszék, mint kereskedelmi bíróságnál be­jelentette felperesnek igazgatósági tagságáról való lemondását, nevezettnek ezen minősége és czégjegyzési jogosultsága a 372/1905. sz. vég­zéssel a czégjegyzékben törültetett. Felperes azon az alapon, hogy ő tisztéről és czégjegyzési jo­gosultságáról le nem mondott és a bejelentés téves, kérte keresetében annak kimondását, hogy a bejelentés és az annak alapján eszkö­zölt bejegyzés hatálytalan és felperes jogosítva van a bejegyzés törlését s az előbbi állapot helyreállítását a kereskedelmi biróságnál kiesz­közölni. Alperes kérte a kereset elutasítását. Felperes kereseti álláspontja elfogadható nem volt. A szövetkezet igazgatósági tagja a szövetkezetnek törvényben meghatározott és általánosan elfogadott szervezeti jellegénél fogva szükségképeni meghatalmazottja, ezen megha­talmazási viszony ugy a társaság, mint az igaz­gatósági tag részéről bármikor felbontható és az erre szolgáló kijelentés, illetve akaratnyilvá­nítás érvényességére nézve a kereskedelmi tör­vény semmiféle alakszerűséget nem ír elő. A társaságot önkormányzatában megillető szabad rendelkezéséből folyik, hogy a társaság azon joga, miszerint az igazgatóság tagjának adott törvényben meghatározott meghatalmazását bármikor visszavonhatja, egyáltalán nem korlá­tozható s igy a törvény szerint nem lehet oly keresetnek helye, mely a társaság ily meghatal­mazás megvonására irányuló akaratkijelentés és az ennek folytán eszközölt czégbejegyzés érvénytelenítését czélozza. Mivel pedig nem vitás a felek között, hogy a felperes által meg­támadott bejelentés és az annak alapján esz­közölt czégbejegyzés a társaság törvényes kép­viseleti közegre, az igazgatóság intézkedése alapján történt, a társaság ügyeit pedig a ke­reskedelmi törvény 182. § ából kifolyólag kifelé, mint annak állandó vezető szerve az igazgató­ság intézi, mivel akként a társaság részéről azon akarat kijelentés, hogy a felperesnek adott igazgatósági tagsági felhatalmazást megszűntnek tekinti, érvényesen megtörtént, függetlenül at­tól, hogy felperes ezen viszonyt továbbra is fentartani kívánja, és a megtámadott czég­bejegyzésnek jogi hatálya csak az, hogy az ennek alapul szolgáló nyilatkozat megtörténtét bizonyítja s igy az helyesen is jött létre, fel­peres sem igazgató tagsági viszonyának meg­szüntetését, sem pedig annak a czégjegyzésben való kitüntetését per utján jogszerüleg meg nem támadhatja. Amennyiben ugyanis a társa­ság igazgatósága önkényesen jár el, illetve a közgyűlés jogkörét érinti, az igazgatóság a köz­gyűlésnek, vagyis a részvényesek összességének tartozik felelősséggel és az intézkedési jog a közgyűlést illeti meg, de a társaság által igaz­gatósági intézkedéssel elbocsátott közeg ily ala­pon sem támadhatja meg sikerrel az elbocsá­tás jogérvényét. Amenyiben azonban az elbo­csátás tényével a társasági közeg a társasággal kötött magánjogi jellegű szolgálati szerződés­ben biztosított anyagi előnyeire nézve kárt szen­vedett, a törvény értelmében a megtérítést kö­vetelheti, ha az elbocsátás a szerződés meg­szegésével történt. Felperes keresete azonban nem bir jogos a'appal azért sem, mert azon előadása, hogy a lemondás bejelentése nem való tényre volna alapítva, a per adataival meg van czáfolva. K. B tanú hit alatti vallomásával s ugyanazon tanúnak a IX. v. szám alatt foglalt kereske­delmi perenkivüli ügyben tett vallomása szerint, melyet nevezett tanú jelen perben egész terje­delmében fentartott, és tanúnak szavahihető­sége ellen aggály nem merült fel, bizonyítva van, hogy felperes neki, mint a szövetkezet igazga­tósága vezetésével akkor megbízott alelnöknek határozottan bejelentette, hogy az igazgatósági tagságáról lemond. Ezzel szemben felperes azon kifogása, hogy kijelentése nem az igazgatósági alelnök hivatalos helyiségében, hanem kávéház­ban történt, és csak magánbeszélgetés jellegével bírt, K. B. tanú azon vallomásával szemben, hogy neki akkor hivatalos helyisége nem is volt és hogy épen felperes is őt a kávéházban kereste fel, hogy szándékát vele közölje, kellő alappal nem bir. (1910/p. 1906. sz.) A győri kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok : Nem vitás a peres felek között hogy felperes az alperesi szövetkezet igazgató­ságának tagja volt és hogy az igazgatóság tag­jainak sorából az 1904. évi november hó 26-án megtartott igazgatósági gyűlésnek a K. B. al­elnök szóbeli jelentése folytán hozott határozata

Next

/
Oldalképek
Tartalom