Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 5. szám - Az amerikai biztosító-társaságok reformja

5. BZ. Kereskedelmi Jog 115 közlik, alperes felperes tagadásával szemben nem bizonyított a társulatok között fennálló oly megegyezést vagy gyakorlatot, hogy a tárgyalás alatt álló és érdemben még elintézést nem nyert biztosítási ajánlatoknak adatait a társulatok egymással közölnék, ilyen egyezmény vagy gyakorlat fennállásának bizonyítása nélkül pedig alperes egyáltalán tudomást sem szerezhetett a biztosítás elvállalására befolyással bíró körülményről, felperes jogelőde tehát a közlési kötelezettséget még abban az esetben sem sértette volna meg, ha az 5 a orvosi jelentésnek felperes által tagadott az a tartalma, hogy a vizsgáló orvos véleménye szerint felperes jogelőde szívbajos volt, bizonyítottnak vétetnék is. Ezekből pedig nyilvánvaló, hogy felperesnek jogelőde akkor, annikor a 2. a. ajánlat megtétele alkalmával elhallgatta azt, hogy az első magy. ált. bizt. lársaságnál előzőleg ajánlatot tett, mely ekkor még elintézést nem nyert, illetve az elintézés eredményéről még értesítve nem volt, a közlési kötelezettséget egyáltalán meg nem sértette és nyilvánvaló az. hogy ennek a körülménynek elhallgatása még abban az esetben sem szolgálhatna alapul a biztosítási szerződés megtámadására, ha felperes jogelőde világosan és kifejezetten arra kérdeztetett volna is meg, hogy előzőleg más társulatnál tett e oly ajánlatot, mely még elintézést nem nyert és fel peres jogelőde az ily ajánlatnak megtételét elhallgatta volna. Mindezeknél fogva a másodbiróság Ítéleté nek megváltoztatása mellett az elsőbiró-ág Ítélete ezekből és a benne foglalt indokokból volt helybenhagyandó. 103. Ha a biztosítási kötvény két évi fennállás után megtámadhatlannak jelentetett ki, a megtámadhatlanság esete, a két évi dij előzetes lefizetése daczára a két év eltelte előtt be nem állott. (M. kir. Curia 1227/905. — 1906. decz. 20.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvérvényszék mint kereskedelmi hiróság . Felperest keresetével elutasítja. Indokok : Nem vitás, hogy néhai R. J. a D) a. kötvény alapján alperessel 1899. évi nov. hó 23-án életbiztosítási szerződést kötött s hogy 1901. évi szeptember hó 21-én elhalt. Alperes a K. T. 474. és 475. §-ai alapján megtámadta a szerződés érvényességét, a közlési kötelezettség megsértése miatt. Felperes azt vitatta, hogy a biztosítás a D) a. kötvény első lapjára vezetett és 1900. évi február hó 20-án kelt záradék alapján megtámadhatlanná vált, mert a biztosítási dij az E) alatti nyugta szerint két éve ki fizettetett. Ez az álláspont helytelen, mert a felhívott záradék nem arra az esetre teszi a biztosítást megtámadhatatlanná, ha a biztosítási dij két esztendőre kifizettetett, hanem arra az esetre, ha a biztosított halála oly időben áll be, midőn a kötvény két teljes évig már hatályban volt és erre az esetre a megtámadhatatlanság további feltételéül azt köti ki. hogy a dijak szerződésszerüleg fizettettek legyenek. Maga a záradék világos szövege is mutatja, hogy a felek a kötvény 2 évi hatályban léte esetére kötötték ki annak megtámadhatatlanságát. A dijaknak két évre való lefizetése pedig nem azonos a kötvénynek két évig való hatályban létével, mert az életbiztosítási szerződés a dijaknak pontos befizetése esetén is hatályát vesztheti a K. T. 505. § ának 1., 2. és 4. pontjaiban foglalt okokból. Minthogy pedig a D /. a. szerződés 1899. évi november 23-án köttetett, a biztosított pedig 1901. évi szept. 21-én halt meg, minthogy ekként a biztosítás a biztosított halálának bekövetkeztéig két teljes évig hatályban nem állott, ennélfogva a kötvény megtámadhatatlanná nem vált, s alperes nincs elzárva attól a jogától, hogy a biztosítás érvényességét megtámadja. (81055/1904 ) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiióság ítéletét helybenhagyja. M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helyben hagyja. Váltó. 104. Ha a két váltókötelezett ugy egye7ett meg a váltóbirtokossal, hogy mindaketten elfogadói minőségben felelősek és a váltóbirtokos ennek daczára az egyiket kibocsátónak tünteti fel a váltón, alakilag van ugy a váltón kibocsátó, de lényegileg nincs és igy a váltóbirtokos ebből az eszerint kellékhiányos váltóból kereseti jogot egyik váltókötelezett ellen sem érvényesíthet. (M. kir. Curia 480/1906. 1907. jan. 9.) A kassai kir. törvényszék, mint váltóbiróság : A sommás végzés hatályának fentartása mellett tartoznak alperesek, mint elfogadó és kibocsátó a kereseti 838 kor. 79 f. váltóösszeget, ennek 1905. évi márczius hó 14-ik napjatói járó 6% kamatát, 7 kor 76 f. óvási, 73% váltódijat és perköltséget három nap alatt, végrehajtás terhével megfizetni. Indokok: Kifogásaikban és a per során azt vitatják az alperesek, hogy a kereseti váltót nem a felperesnek, hanem a kassaujfalusi fogyasztási szövetkezetnek, mint ezen szövetkezet volt üzletvezetői azon hiányok biztosítására adták, amely hiányok ellenök netalán felmerülnének s megállapítást nyernének, felperessel azonban jogviszonyban nem állván, felperes keresetével már ez okból, de azért is elutasítandó, mert a kereseti váltót megállapodás ellenesen töltötte ki, s telepitette, mert L. J. a váltót elfogadóként írván alá, felperesnek nem állott jogában ezt az alperest kibocsátóként feltüntetni és nem állott jogában a Kassa-Ujfaluban lakó alperesek lakhelyéül Kassát megjelölni és a váltót Kassára telepiteni. Tekintettel azonban arra, hogy a felperes válasziratában tett kijelentése szerint a kereseti váltót a kassaujfalusi fogyasztási szövetkezet részére, mint annak ügyvezető igazgatója érvényesiti, ami az alpere-