Kereskedelmi jog, 1905 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 2. szám

2. sz. Kereskedelmi Jog 4.'! szerint ez nemcsak teljesítési helyeket állapit meg, hanem megállapítja vevőnek kötelezettségét is. az árukat [az eladó által igy kijelölt állomásokon átvenni. Marosvásárhely fuvarparitása mellett tehát kötelezi a vevőt az árukat Deésen, Marosvásárhelyen és Brassóban átvenni! Eladó tetszésétől függne igy 10 waggon átvételét 10 különböző állomáson követelni és ha éppen akarja, az átvételt a vevőre nézve egyenesen lehetetleniteni. Látható ebből, hogy a Curiának álláspontja egyszerűen tarthatatlan. A tárgyaltakkal kapcsolatban azonban felmerül az a kérdés, hogy paritásos állomás kikötése esetén, hol van tulajdonképen a teljesítési hely ? Abból kell kiindulnunk, hogy a szerződésben nem minden, az eladó által választott állomás lett teljesítési helyül kikötve. Ilyen, a kereskedelmi forgalomban nem szokásos kikötés esetén természetesen nem forog fenn megoldásra váró kérdés. A szerződés egyszerűen „paritás Marosvásárhelyre" szól. Megállapodás létezik, ennyi bizonyos és igy a teljesítés a kötelezettnek telepére vagy lakására a K. T. 322. §-ának 2-ik bekezdése értelmében át nem tolható. Hogy ilyen esetben Deés vagy Brassó szintén nem lehet teljesítési hely, ezt kimutattuk^és az interpretációnak logikus alkalmazása mellett bizony nem lehet ahhoz az eredményhez jutni, hogy ez a feleknek „a körülményekből, különösen az ügylet természetéből vagy czéljából kivehető megállapodása" (K. T. 322. §. első bekezdése) volna. „Paritás Marosvásárhely" esetén a teljesítési hely Marosvásárhelyen van. csakhogy az eladó jogot nyer, ezen szerződést más állomásról elküldött áruval teljesíteni. A helyzet analóg azzal, amikor az eladó „vasúton", „útban levő" vagy „uszó árut" ad el. mely esetekben a korábban szerepelt feladási állomások ép oly kevéssé lesznek mérvadók, mint ahogy paritás esetén nem mérvadók a később választott feladási állomások. Megjegyezzük mellesleg, hogy amennyiben a szerződés kifejezetten nem intézkedik a teljesítési hely tekintetében, nézetünk szerint „vasúton", „útban levő" vagy „úszó áruk" eladása esetén a teljesítési hely jogilag a kötelezettnek kereskedelmi telepén vagy lakásán lesz. Fontos ez például a K. T. 326. §-a értelmében, mely szerint kétség esetében „azon mérték, suly, pénzláb, pénznem, idő és távolságszámítás tekintetik szerződésszerűnek, mely a teljesítési helyen divatozik." Ha ezen következményekre figyelünk, ugy a paritás teljesítési helyének tarthatatlan volta még rikítóbb színekben jelenik meg. Az eladó választhat paritásos állomást és ez egyúttal a teljesítési hely is volna ! Tohát választhatná a mértékét, súlyt, pénzlábat, pénznemet, idő — és távolság — számítást is. Hátra van még a veszély kérdése. Ez a K. T. 344. §-a értelmében, a teljesítési helylyel csak akkor függ össze, ha a hely, ahova a fuvarozásnak történni kell, az eladóra nézve teljesítési hely. Minden más esetben a veszély átszállása teljesen független a teljesítési helytől. A törvény nem azt mondja, hogy az árunak a teljesítési helyről való elküldésével megy át a veszély a vevőre, hanem olyképen intézkedik, hogy az az időpont mérvadó .midőn az áru a szállítmányozónak vagy fuvarozónak vagy a fuvarozásra egyébként kijelölt személynek átadatott." Ha tehát a vevő paritás mellett vesz és igy belegyezik abba. hogy az eladó más állomásról is feladhassa az árut, — veszély azon időponttól fogja terhelni, midőn az áru a fuvarozónak átadatott. Kétségtelen, hogy ez a veszély fokozását is jelentheti, de ez a szerződésnek folyománya. A veszélynek átszállása a vevőre tehát itt sem jelenti azt, hogy az eladó által választott paritásos állomás teljesítési helyet képezne. Ugy látszik, hogy a kérdéses ügyben a bíróságokat a veszély momentuma csalta tévútra. Kellő megfontolás után nem lesz nehéz helyes útra térni. A tőzsdei választott bíróság reformja. Irta : Dr. Lamberger József budapesti ügyvéd. A tőzsdei választott bíróság reformja a küszöbön áll. Nem lesz tehát érdektelen, ha mi is elmondjuk felőle nézetünket. Sokan azt vélik, hogy a reformnak abban kell megnyilvánulnia, hogy a tőzsdei választott bíróság hatásköre megszorittatik. Ugy gondolkoznak, hogy ha bizonyos ügyek elvonatnak a tőzsdei választott bíróságtól, mindjárt orvosolva lesznek azok a fogyatkozások, amelyek szüntelen panaszok tárgyát képezik. Ez a felfogás nyilván téves. Bizonyos ugyan, hogy ha a tőzsdei választott bíróság bizonyos ügyekben el nem járhat, ezekben az ügyekben hibát el nem követhet, de viszont nem szenved kétséget, hogy azokban az ügyekben, amelyek megmaradnak hatáskörében, hiba előfordulhat. Pedig a jó ítélkezésnek oda kell törekednie, hogy a hibát lehetőleg mindenünnen távoltartsa. Már ez a megfontolás is meggyőz arról,