Kereskedelmi jog, 1905 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 1. szám

1. sz. „Sch. és G " feladói aláírás nem is valódi, olyannak kell tekinten'', mint aki utólag beleegyezett abba, hogy a vasút őt a fuvarlevelek feladójának tekintse. Minthogy e szerint a feladó kötelezettségei felperessel szemben alperest terhelik és alperes nem tagadta, hogy a küldeményekre vonatkozólag a keresetben felszámított fuvardíj és egyéb költség merült fel és nem tagadta azt sem, hogy a küldemények értéktelenek voltak, enné fogva alperest a követelt tőke fizetésére kellett kötelezni. (23789/1903.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletét a benne felsorolt indokok alapján helybenhagyja. (2113/1903.) M. Jcir. Curia: Mindkét alsó bíróság ítélete meg változta ttatik akként, hogy abban az esetben, ha alperes czég, ugy lédeczi Sch. R., valamint G. T. személyében leteszi a főesküt arra, „hogy a B. P. alatti fuvarleveleken látható „Sch. és G." névaláírást sem maga nem vezette a fuvarlevelekre, sem annak alárásával mást meg nem bizott és hogy a fuvarlevelekben foglalt szénszállítmányoknak a vasútra a czég nevében feladásával senkit meg nem bizott" — felperes keresetével elutasittatik. Ellenkező esetben köteles felperesnek 3216 kor. 87 f. tőkét stb. megfizetni. Indokolt: A fuvardíj és az azzal egy tekintet alá eső kocsiállás-pénz és fekbérért az alperes czég csak ugy felelős, ha ő a felperes vasút által fuvarozott szénküldemények feladójának tekintendő. A felperes enr.ek a döntő körülménynek a bizonyítására hivatkozik a B. P. alatt becsatolt fuvarlevelek és az S. alatt alperestől származó levél tartalmára. Minthogy azonban az alperes czég a bemutatott fuvarleveleken látható „Sch. és G." névaláírásának tőle származását és valódiságát megtagadta ; minthogy továbbá a felperes által kihallgattatni kért Sch. B. és P.-nek a kérdőpontok szerint abban az irányban teendő vallomása, hogy ezeket a fuvarleveleket P. F. küldte meg a Kazinczi kőszénbánya részvénytársaságnak és hogy P. F. az alperes czég megbízásából irta-e alá az alperes czég nevét ezekre a fuvarlevelekre és a L/2, alatti levélen látható rendelkezésre (Disposition), részint nem bizonyítaná azt a döntő körülményt, hogy alperes czég voll-e az illető szénküldemény feladója, részint pedig aggályt és semmivel sem támogatott, oly bizonyítási adatot szolgáltatna a megtagadott névaláírás valódiságnak bizonyítására, amely magában véve e részben alkalmas bizonyítéknak el nem fogadható és minthogy abból a körülményből, hogy az alperes czég az S. alatti levél kíséretében visszaküldött rendelkezési lapokat anélkül küldötte be az .illető vasúti állomásnak, hogy felperest arról is értesitette volna, miszerint ő nem tartja magát feladónak, ha ezzel az alperes vétett is a rendes kereskedő gondossága ellen, még nem következik, hogy ő a feladó kötelességeit magára vállalta volna, minthogy anélkül az alperes czég a féladó kötelezettségibe nem lépett, hanem legfeljebb a felperest az ezzel a mulasztásával okozati összefüggésbe hozható kár tekintetében kártalanítani köteles, — és minthogy a felperes keresete nem ilyen kár, hanem az alperest mint feladót terhelő fuvardíj s költség megtérítésére irányul, — mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával az alperesnek mindkét czégtagja által leteendő főesküt kellett arra a döntő körülményre megítélni, hogy a B. P. alatti fuvarleveleken látható névaláírás tőle származik-e és ha nem, hogy az illető szénküldeménynek az ő nevében leendő feladásával mást megbizott-e, mert csak ebben az esetben lesz az alperes oly feladónak tekinthető vagy sem, aki a fuvarozó vasu'nak a felmerült fuvardíj és költségekért felelős, illetve nem felelős. Biztosítás. 16. Az igényperben hozott Ítélet a biztosítottnak az általa saját tulajdonaként biztosított tárgyakhoz való érdekét nem érintvén, az a körülmény, hogy a tűzkár elleni biztosításnál biztosítottként szereplő és mint tulajdonos kártérítést igénylő személy valamely, általa előbb megindított igényperben keresetével elutasittatott, nem állapítja meg a biztositásnak a biztosítási érdek hiányára alapított megszűnését. (M. kir. Curia. 1698/1903. — 1Ü04. nov. 29.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék, mint kereskedelmi bíróság : Kötelezi alperest slb. Indokok : Felperes mint a C'/. alatti közokirat szerint P. É engedményese követeli azt a kárléritési összeget illetőleg, az harmadik személyek javára végrehajtásilag letiltatván, annak a kártérítési összegnek birói letétbe való helyezését, amely P. É.-t a D/. alatti biztosítási kötvény alapján az ezen kötvényben 1—19. tétel alatt felsorolt ingóknak elégése folytán megillette volna. Alperes ugyan tagadta, hogy a DV. alatti kötvény szerint biztosított ingók P. É. tulajdonát képezték, tehát, hogy a biztositolt részéről lenforcgna az a vagyoni érdek, mely a kárbiztositási ügylet érvényének egyik lényeges feltétele: minthogy azonban P. É.-nak G. P. és társai ellen a nagybereznai kir. járásbíróság előtt lefolytatott tulajdoni igényperére vonatkozó s ezen perhez csatolt iratok közt fekvő vagyonátruházási okirat bizonysága szerint a D'A alatti kötvényben felsorolt ingóknak megfelelő ingók a felperesre még 1899. október 5 én, tehát a D7. alatti biztosítási szerződés létrejöttét megelőző időben tulajdonjogilag álruháztattak, alperesnek az említett vagyoni érdek hiányára alapított kilogása figyelembe nem jöhetett. Mi befolyással sincs erre az a körülmény, hogy P. E. a biztosított ingókra nézve, amelyek az ingók előbbi tulajdonosa F. B. elleni végrehajtásokban harmadik személyek javára lefoglaltattak, tulajdoni igénypert tett folyamatba s azzal a G7. alatti Ítélet szerint elutasittatott.