Kereskedelmi jog, 1905 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 1. szám

1. sz. Kereskedelmi Jog 27 10. Az eladó a vevő által át nem vett áruról már az által mint sajátjával rendelkezvén, hogy az árut más vevőnek vételre ajánlotta, az eladó a vételtől elállottnak tekintendő még abban az esetben is, ha az utóbb szándékolt ezen ujabbi vétel nem is létesült. (M. kir. Curia. 854/1904. — 1904. nov. 17.) A kolozsvári m. kir. Ítélőtábla következően itélt: Az elsőbiróság Ítélete megváltoztattatik, alperes váltó-kifogásainak hely adatik Indokok : Felperes beismerte, hogy a kereseti váltó értéke fejében az IV. alatti levelében körülirt Singer-varrógépet volt köteles alperesnek átadni, ennélfogva a kereseti váltó érvényesítésének feltételét az alperes által felperesnél rendolt egy Singer varrógép átadása képezte, — minthogy azonban felperes beismerése szerint alperes a részére a b-i vasúti állomásra szállított varrógépet — mint nem kikötött minőségűt — nem fogadta el, hanem felperesnek rendelkezésére bocsátotta és minthogy a perben kihallgatott tanuk vallomásával bizonyítva van, hogy felperes megbízottja, kinél alperes j a varrógépet megrendelte, az alperes részére szállított varrógépet ezen tanúnak eladta és ezen eladáshoz maga felperes is hozzájárult, 1903. évi éprilis hó 23-án K. F. tanúhoz intézett 1. V. alatti levelében, melyben a megbízottja által a tanúval kötött varrógépvételi ügyletet köszönettel elfogadja, csak a havi vételár részletfizetések összege tekintetében tért el az ügynök és a tanú közt létrejött megállapodástól : nyilvánvaló, hogy felperes és ügynöke J. E. — a varrógépről, ennek alperes részéről történt rendelkezésükre bocsátása után — a varrógépnek mások részére történt eladóvá tétele által rendelkezett, következőleg alperes az ily körülmények között tényleg birtokába át nem vett varrógép vételárát képező váltóösszeg megfizetésére kötelezhető nem volt. (1482/1904. I.) M. kir. Curia: A másodbiróság ítélete indokai alapján és azért is helybenhagyatik, mert felperes az által, hogy alperes részére szállított, azonban át nem vett géppel utólag mint sajátjával rendelkezett, az alperessel kötött vételügylettől elállottnak tekintendő. 11. Azt, hogy mennyi árut bocsátott a vevő rendelkezésre és hogy ebből folyóan mennyit vett át kifogástalanul, abban az esetben, ha maga a rendelkezésre bocsátás ténye vitán ! kivül áll, az eladó köteles bizonyítani. (M. kir. Curia ! 52/1904 — 1904. nov. 15.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítéletének az alperest 168 kor. 60 fill. tőkén felüli j viszonkövetelésóvel elutasító, nem felebbezett része érintetlenül marad, — felebbezett többi része pedig helybenhagyatik. Indokok: Az alperes a 4. és 5. alatt becsatolt okiratokkal bizonyította, hogy ő felperesnek az ez által 19633 8/mo köbláb mennyiségben szállított faárukból körülbelül 4000 köblábat mint minőségileg meg nem felelőt rendelkezésre bocsátott. A felperes a rendelkezésre bocsátás tényét elösmeri ugyan, de azt állítja és a C7. alatti levéllel kívánja bizonyítani, hogy a kifogásolt famennyiség csak 1690 01/ioo köbtáblát tett ki, továbbá azt állítja, hogy ez a rendelkezésre bocsátás is hatályát vesztette, mert alperes a D. a. levél szerint a kérdéses faárut a felperes rendelkezése alól elvonta. Minthogy azonban felperesnek állott kötelességében a keresete jogalapjául szolgáló azt a ténykörülményt bizonyítani, hogy mennyit tett ki az a famennyiség, amelyet az alperes kifogástalanul átvett és ebből folyóan azt a ténykörülményt is, hogy az alperes által utóbb 2775 köblábban meghatározott, kifogásolt és a felperes rendelkezésére bocsátott faáruk nem 2775, hanem csupán 1690 ül/ioo köbláb mennyiséget tettek ki, minthogy felperes e körülményt nem bizonyította, mert az általa C. 7. a. csatolt levél 1897. szept. 16-iki kelettel lévén ellátva, míg a 4. és 5. alatti, a rendelkezésre bocsátást igazoló okiratok 1897. deczember 6.. illetve 1897. decz. 24-iki, tehát későbbi időben kelteztetvén, ennek a körülménynek bizonyítására nem fogadható el azért, mert az alperes utóbb nagyobb mennyiségű fát is kifogásolhatott, amint azt a kihallgatott tanú vallja is és minthogy felperes azt a körülményt, hogy az alperes a neki rendelkezésre bocsátott fát utóbb az ő rendelkezése alól elvonta, nemcsak hogy nem bizonyította, sőt tanú ebbeli állítását megezáfolja: mindezeknél fogva a másodbiróság a kifogásolt és rendelkezésre bocsátott fának mennyiségét helyesen állapította meg 2775 köblábban, amiért is ítéletének felebbezett részét a benne foglalt és egyéb ezekkel nem ellenkező indokokból helyben kellett hagyni. Az eladó kívánatra mindaddig köteles a vevőnek az utólagos teljesítésre megfelelő határidőt adni, míg a vevőt a szerző déstől való elállásáról nem értesítette ; előbb tehát az át nem vett árut a vevő terhére jogosan el sem adhatja. (M. kir. Curia. 1264/1903. — 1904. szept. 27.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Nem vitás, hogy alperesek a gabonát nem szállították, hanem azt saját elleniratbeli előadásuk szerint 1896. október havában a losonczi gőzmalomnak eladták, de ezen eljárásuk igazolására azt hozták fel, hogy az ügylet megkötésekor abban állapodtak meg felperessel, hogy a szállítás czéljaira felperes fog legkésőbb 1896. évi szeptember hó 22. napjáig zsákokat küldeni, felperes azonban zsákokat nemcsak a kikötött határnapig, de októberigsem küldött, alpereseknek tehát jogukban állott a gabonát másnak eladni. Alpereseknek ez a védekezése azonban alaptalan: mert egymagában az a körülmény, hogy felperes zsákokat nem küldött, nem jogosította fel alpereseket arra, hogy a szerződéstől egyszerűen elálljanak, hanem tartoztak volna a K. T. 354. §-a szerint