Kereskedelmi jog, 1905 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 1. szám

22 lyok által meghatározott aránya szerint bizonyos számú szavazatok felett rendelkeznek a közgyű­lésen. A részvényeseknek ezen joga természe­tesen első sorban egyéni érdekeket szolgál, mi­vel a részvényeseknek társasággá való egyesü­lése épen az egyéni czéloknak minél könnyeb­ben való megvalósítására irányul. Hogy aztán az egyéni czélok túlságos érvényre való jutása a közösség érdekeinek rovására ne szolgáljon, az alapszabályok rendelkezései hivatvák, hogy bi­zonyos korlátokat állítsanak fel ez irányban. Amint például számos esetben alapszabályilag ki van kötve, hogy a szavazati jog megállapítá­sához bizonyos száma a részvényeknek kíván­tatik meg, vagy pedig limitálva van a legtöbb szavazat, melynél többet bármennyi részvény tulajdonosa sem gyakorolhat. Hasonlóképen Teór­iátok állíthatók fel a közvetlen érdekeltség kizárá­sára is, és mindezen felsorolt vagy egyéb, az alapszabályokban körvonalozott szabályozások fenforgása esetén, az ezek mellőzésével, vagy az ezek ellenére hozott közgyűlési határozatok meg­támadhatók. Minthogy azonban a kérdezett eset­ben sem a törvény, sem az alapszabályok az érdekeltség ingerencziáját tiltó rendelkezést nem tartalmaznak, ezért a közgyűlési határozat az illető igazgatótanácsos érdekeltségi összeférhe­tetlenségének fenforgása daczára sem támad­ható meg sikerrel. A kérdésnek második, az előbbivel kapcso­latban álló részére, hogy t. i. van-e mód, amivel a társaság már előre védheti magát az ilyen, állítólag jogsérelmet képező közgyűlési határo­zat ellen indítható megtámadási perrel szemben, — igenlőleg válaszolok. Fontos ennek a kérdés­nek tisztázása, mivel joggyakorlatunk igen hosz­szu időt — 32 évet — szab meg időhatárul jelen esetben a per meghidithatására. Tehát a hozott határozat egy fél emberöltővel előbb foga­natosíttathatott, következményei talán már meg sem állapithatók s még mindig tartania kell a társaságnak a határozat megtámadhatásátol. Bár perrendtartásunk hasonló esetekben nem ismeri a megállapítási pert, a m. kir. Curia 36. számú teljesülési döntvényében kimondotta, hogy „vala­mely jogviszony létezésének vagy nem létezé­sének bírói elismerését mindenki, aki erre nézve jogi érdekeltségét beigazolja, — önálló kereset­tel szorgalmazhatja". Mivel tehát a megállapítási per indithatása egyedül a jogi érdek beigazolásától van füg­gővé téve, az pedig nem lehet kétséges, hogy a részvénytársaságoknak jogi érdekeltsége egyes esetekben, mint a fenforgóban is annál inkább beigazolható, mivel a törvény oly hosszú időt enged a megtámadásra; mely körülmény eset­leg a részvénytársaság egész működési körére bénitólag hathat, — a prejudicziális kereset in­dithatásának joga megilleti a társaságot az el­len, aki komolyan állítja, hogy a vonatkozó közgyűlési határozatot megtámadni kívánja. (Budapest.) Dr. Brüll Imre. IRODALOM. Magyar döntvénytár. Szerkeszti: Gre­CSák Károly. A GrecsákKároly kúriai biró szer­kesztése alatt álló Magyar Döntvénytár harmadik kötete jelont meg legutóbb. E kötet a végrehajtási törvény, az örökösödési eljárás, a bírák és bíró­sági hivatalnokok felelősségéről szóló törvény, az ügyvédi rendtartás és a kir. közjegyzőkről szóló törvény alkalmazása tárgyában hozott felsőbirósági elvi jelentőségei határozatokat tartalmazza. A hatá­rozatok, ugy mint az előző két kötetben, választé­kos gondossággal vannak összegyűjtve A czimfejek a maguk tömörségében tökéletesen fedik a határo­zatokban foglaltakat, melyek mindegyike csak a lényegeset, csak annyit közöl, amennyi a jogeset megértéséhez és a jogelv kidomboritásához szüksé­ges. A mü használatát előmozdítja a pontos tárgy­mutató. A gyűjteményes munka Politzer Zsigmond ós fia czég kiadásában jelenik meg. Dr. B. I. Külföld. A németországi Reichsgericht polgári ügyekben hozott határozatainak 56. kötete. (Fntselieidungen des Eeichsgerichts in Civilsachen, Band 56.) A Reichsgericht határozatainak kötetei rövid időközökben egymásután jelennek meg. Legutóbb számszerint az 56-ik hagyta, el a sajtót, mely ugy mint az előbbiek, a jogászközönség előtt feltét­len érdekességgel s nagy értékkel bir. A kereskedelmi jog körébe tartozó határozatok legtöbbje a társasági jogra vonatkozik. így a 24. számú határozat, mely azt a jogszabályt ismeri el, hogy ha egy telek társtulajdonosai nyilt kereske­delmi társasággá egyesülnek és telkükkel is járul­nak a társasági tökéhez, ugy a telek tulajdonjoga csak annak telekkönyvi átírása által száll át a részvénytársaságra. A 105. sz. jogeset tárgya a következő : Egy nyilt kereskedelmi társaság tagjai részvénytársa­sággá alakultak ós az aequivalensül elfogadott rész­vényeket az üzletrészek aránya szerint felosztották maguk között. A vagyonforgalmi illetéket kétszer kellett volna leróniok; először a részvénytársaság részvényeinek a nyilt kereskedelmi társaságra való átruházása és másodszor az egyes tagok között való szétosztása után. A Reichsgericht ezt az állás­pontot fogadta el azzal az indokolással, hogy a nyilt kereskedelmi társaság ugyan nem jogi sze­mély, de a társasági vagyon egy teljességgel ön­álló vagyont képez. A vagyon elosztása egy ellen­szolgál tatásos szerzési ügylet a társaság s a tagok között. A 75. sz. határozat egy konsoreziumi ügygyei foglalkozik. A lipcsei bank egy, a lipcsei városi kölcsön kíborsájtására alakult konsortíum tagja volt s e kölcsönre jegyzéseket fogadott el. Felperes 5(100 márka értéket jegyzett nála s erről tőle a nyugtát megkapta, melyen függelékül ez volt: ,.A konsortíum számlájára". Miután a lipcsei bank csődbe jutott és a kötvényt szállítani nem tudta, felperes egy másik, szintén a konsorcziumhoz tar­tozó bankot szólított fel a kötvény kiadására, azzal az indokolással, hogy a konsorczium tagjai egye­temlegesen felelősek. A Reichsgericht felperest el­utasította azzal az indokolással, hogy a lipcsei bánk a kötvényt saját nevében, nem pedig a konsorczium nevében, bár annak számlájára állította ki. Dr. B. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom