Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 3. szám - A kartellek és a magyar törvénytervezet 3. [r.]

G4 Kereskedelmi Jog 3. sz. megszerzik legalább nagy részben annak további nyereségét is. Egy másik, ugyancsak állandó és nem kevésbé hathatós correctivuma minden mértéktelen áremelési törekvésnek az a tény, hogy valamint az árak leszállítása rendszerint a fogyasztás emelkedését vonja maga után, ugy azok felemelése viszont a fogyasztás csökkenésével jár. Már pedig még az a kartell is, mely az eladási árak egységes megállapítása mellett tagjainak termelési kvantumát is meghatározta, óvakodni fog attól, hogy a túlságba vitt drágítással a szükségletet mesterségesen megszorítsa és ez által a jövendő fejlődés lehetőségét hosszú időre elölje. A leghatalmasabb érdek, az önfentartás érdeke is, arra kényszeríti a kartelleket, hogy ármegállapodásaik alkalmával a józan számítás parancsolta mérséklet keretében maradjanak, mert mihelyt ezt túllépik, fennállásukat két nagy veszély fenyegeti, melyek egyike belülről, másika kívülről támadja meg szervezetüket. Ugyanis addig, mig a kartellvezetőség az eladási viszonyoknak egészséges alapon való rendezésére és méltányos polgári haszon biztosítására szorítkozik, csak kivételesen fognak találkozni oly kartelltagok, kik még e mérsékelt haszonnak egy részét is feláldozzák oly czélból, hogy a kartellszerződést kijátszák és megállapodásuk értelmében tiltott előnyök és kedvezmények titokban való nyújtásával társaik rovására azok vevőkörét is magukhoz csábítsák. De mihelyt a kartellárak megállapításánál az említettem óvatosságot szem elől tévesztik, a nyereségnek a rendes hasznot jelentékenyen felülmúló mérvében már hatalmas inger rejlik arra, hogy békétlenkedő és külön utakon járó kartelltagok rést törjenek a kartell-szerzödésen és folytonos szerződés-szegéseket kövessenek el a többiek kárára és hátrányára. Már pedig a mint ily esetek ismétlődnek, szaporodnak és rendszeresekké válnak, az azontúl már csak látszólag fennálló kartellnek vége van és szétbomlását sem kötbérek, sem bármiféle más büntető és kényszereszközök fel nem tartóztathatják. A mértéktelen áremelés továbbá melegágya a kartell létalapját megtámadó verseny vállalatoknak, melyeket e szerint a pillanatnyi haszon egyoldalú kizsákmányolásával maga a kartell tenyésztene saját romlására. A természeténél fogva konzervatív és tartózkodó tőke vis inertiae-jének legyőzésére mi sem alkalmasabb, mint a kilátásban levő magas nyereség és igy, minél magasabbra emeli a kartell az árakat, annál rövidebbre szabja ezzel saját élete fonalát. Még legjobban jár, ha befogadja az uj versenytársakat saját tagjai közé, a mennyiben azok ugyan egyáltalán hajlandók magukat a kartellszerződésnek alávetni és nem éreznek magukban elegendő erőt, hogy az egyesült kartell mellett és ellenére is függetlenül folytassák a versenyharczot. De akkor, ha csak a kartell régi tagjainak gyártási kontingense nem szállíttatik le, a mi rendszerint már alig kivihető, az össztermelést kell felemelni, hogy az uj tagnak is megfelelő mennyiség előállítása legyen engedélyezhető. Az ekként gyártott többlet elhelyezése és értékesítése pedig csak ugy lévén lehetséges, ha megfelelő mértékben a kereslet is emelkedik, ennek előidézése végett az eladási árakat kell leszállítani. De mi történik, ha az uj vállalat kivül marad a kartellen és minthogy ennek tagjaitól a megszerzett vevőit máskép el nem vonhatja, kedvezőbb árak és feltételek kínálásával igyekszik tért hódítani ? Akkor megindul a nagy versenyharcz, kíméletlenebb annál, mely a kartell létesítésére okul szolgált és e harcz végén, bárki marad a győztes, minden fél vesztes és ismét évek munkája kell ahhoz, hogy a harcz idején ütött mély sebek behegedjenek. A legtöbb esetben pedig a megkezdett harcz meddő marad, mert a „Preisschleuderei" terére lépett kartellt nehezebb összetartani, mint minden mást, ugy hogy minél tovább tart a küzdelem, annál valószínűbb az igy már haszonnal nem járó kartell felbomlása. Ily drágán saját léte árán egy kartell sem akarja megvásárolni a mértéktelen áremelésből származó, rövid ideig tartó előnyöket. Az árak túlságos expansiója a kartell explosiójához vezet, ezt az öngyilkos czélt pedig egy kartell sem tűzheti ki magának. Ha pedig mindezen természetes akadályok daczára valamely kartell bármely okoknál fogva az uzsoragazdaság terére lépne, ugy ennek megakadályozása végett is rendelkeznek az állam és a társadalom oly eszközökkel, melyek külön törvény nélkül is rögtön alkalmazhatók és ily kísérleteknek hamar véget vetnének. Állami beavatkozás és törvény nem egyértelmű fogalmak : képzelhető beavatkozás törvény nélkül és törvény beavatkozás nélkül. De mig az ismert törvénytervezetek között egy sincs, mely szándékolt intézményeivel ne okozna nagyobb károkat, mint amelyeket elhárítani kiván: addig a közigazgatási beavatkozásnak számos oly módja áll rendelkezésre, melyekkel anélkül, hogy az általánosításból eredő veszélyeket idéznők elő, hathatósan ellensúlyozni és megbénítani lehet minden oly kivételes irányzatot, midőn akár kartellek, akár más inonopolistikus vállalatok helyzetük uzsoraszerü kizsákmányolásával a közérdek mélyreható sérelmét okoznák. A beavatkozásnak leggyakrabban hangoztatott, de gyakorlatilag legkevésbé alkalmazható módja a védvámok időleges felfüggesztése, mert ez mindenkori törvényhozási intézkedést és sokfelé szétágazó diplomatiai tárgyalásokat igényel. Ép oly kevéssé tartanám helyesnek a kartelleknek külön adóval való megterhelését, mert ez csak általános rendelkezés lehetne, mely a forma miatt sújtana minden megállapodást az ipari értékesítés terén még akkor is, midőn csak ugyanoly árak állapittatnak meg, minőket a szabad verseny mellett is megteremtettek