Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1904 / 3. szám - A kartellek és a magyar törvénytervezet 3. [r.]
62 Kereskedelmi Jog 3. sz. magához telepitette a váltót, ennek a váltónak' visszaváltása után nincs többé jogosítva az egyszer már telepitett váltót, a reescomptot nyújtó intézet telepítésének kitörlésével ujabban saját magánál telepíteni, mert a telepítésre adott felhatalmazás, habár jogellenesen is, egyszer már felhasználtatott;22) és hogy éppen ebből az okból a váltóbirtokos nincsen jogosítva a már egyszer utólagosan és jogellenesen telepitett váltóban ezt a telepítést kitörölni és annak helyébe más telepítést reávezetni abban az esetben sem, ha ez a másodsorbani telepítés az eredeti megállapodásnak meg is felel,23) hacsak nem bizonyít tévedést, mert a mi véleményünk szerint, amelyet a bírói gyakorlat is elfogadott, a váltóbirtokost feltétlenül megilleti az a jog, hogy tévedés esetében a jogellenes telepítés kitörlésével a megállapodásszerű telepítési záradékot vezethesse a váltóra.24) Mindezekből az elmondottakból tehát kiemelhetjük, hogy az utólagos telepítés kérdésében a ma fennálló jogállapot az, hogy a váltóbirtokosnak csak ugy van joga hozzá, ha az ebhez való jogot a váltókötelezettekkel e részben létrejött külön megállapodásra alapithatja. E megállapodásra lehet ugyan az e részben kifejlődött joggyakorlatnak értelmében concludens tényekből is következtetni, e megállapodás bizonyítása nélkül azonban a váltóbirtokos sem a csupán fizetési helyére nézve, sem az azonfelül az intézvényezett lakhelyére nézve is kitöltetlen váltót utólag nem telepitheti és ha ezt mégis teszi, első esetben a váltót meghamisítja, utóbbi esetben pedig jogtalanul kitölti. A meghamisítás kifogása minden váltóbirtokossal szemben, a jogellenes kitöltés kifogása azonban csak a rosszhiszemű váltóbirtokossal szemben érvényesíthető. Ezek a vezérelvek, amelyeken az utólagos telepítés kérdésében kifejlődött joggyakorlatunk felépült. A pénzintézeteinknél kifejlődött volt ellenkező gyakorlat sok esetben kárát vallotta ez elvek alkalmazásának és épen azért, habár az e részben kifejlődött állandó joggyakorlatunk jognevelő hatása el nem maradt és örvendetesen tapasztaljuk, hogy a váltóforgalomban az üzleti gyakorlat most már nagyban és egészben hozzá illeszkedett a joggyakorlathoz, még is azt hisszük és meg vagyunk győződve, hogy nem végeztünk felesleges munkát, amikor a váltó utólagos telepítése kérdésében jelenleg fennálló jogállapotot a fentiekben ismertettük és méltattuk. 22) Lásd Magyar Döntvénytár II. kötet 279. sorszám alatti jogesetet. 23) Lásd Magyar Döntvénytár II. kötet 277. sorszám alatti jogesetet. M) Lásd Magyar Döntvénytár II. kötet 276. sorszám alatti jogesetet. V A kartellek és a magyar törvénytervezet. \, Irta : Dr. Messinger Simon, budapesti ügyvéd. III. (Áremelés.) Ugy azok között, kik a kartelleket a gazdasági fejlődésből szükségszerűen származott alakulatoknak tekintik és a szabadverseny torzképének, az öngyilkosságig menő verseny-szabadosságnak romboló hatásaival szemben bennük a termelés egyik leghathatósabb védelmét ismerik fel, — mint azok között, kik a kartellekben a társadalom egyensúlyát fenyegető rémeket, az egyedáruságra és ezzel gazdasági egyeduradalomra vágyó tőkének az államban államot alkotó tulhatalmas szövetkezéseit látják : egyaránt vannak és pedig mindkét oldalon nagy számban a speciális kartelltörvény alkotásának hivei és pártolói. Csakhogy mig amazok előtt óhajtandó czél gyanánt túlnyomóan ezen szervezetek jogi létének törvényes elismerése és biztosítása lebeg, addig ezek inkább a nézetük szerint a kartallekkel okozatos kapcsolatba hozható visszaélések, fosztogatások és zsarnokoskodások megszüntetése és meggátlása végett óhajtanának egy, ezek korlátozására, ellenőrzésére és megtorlására irányuló kartell vagy jobban mondva, antikartell-törvényt. Előző czikkemben kimutattam, hogy a kartellszerződések jogi érvényének elismerése végett külön törvényt alkotni nem kell, mert azokat tételes törvény nem tiltja, polgári, kereskedelmi és iparjogunk általános és különös szabályaival ellentétben nem állnak és e téren téves joggyakorlatunk megváltozhatik, sőt meg kell változnia ép ugy, mint ahogy sok más fontos kérdésben is eltért hagyományos álláspontjától és engedett a haladó gazdasági és társadalmi irányzatok ellenállhatatlan nyomásának. Csakhogy a társadalom meggyőződésének változása gyorsabban megy végbe, mint annak a birói felfogásnak evolueziója, mely nem a jelenkor gazdasági rendszerében gyökerezik. Már pedig, hogy az élő jelen gazdasági követelményei elől törvényértelmezés és még inkább törvénypótló birói jog alkotása alkalmával elzárkózni nem lehet, annak legújabb példáját szolgáltatja a f. 1904. évi október hó 22-én kibocsátott belügyminiszteri rendelet, mely a munkások sztrájkmozgalmairól rendelkezve, az 1884: XVII. t.-cz. 162. §-a ellenére kimondja, hogy a munkás munkavállalási joga és szabadsága „a nagy ipar viszonyai között testet csak ugy ölthet, ha a munkaelvállalás megtagadását társainak mentől nagyobb számával egyetértőleg határozza el és a munka feltételeinek módosítására irányuló ilyen összebeszélés a mai gazdasági életnek jogos és törvényes eszköze, melytől a munkást megfosztani annyi volna, mint őt védtelenné tenni a munkaadóval szemben." A kérdés érdemére nézve azonban fontosabb annak másik, jogpolitikai oldala: vájjon