Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 1. szám - Az amszterdami tengerjogi kongresszus

1. sz. szövetkezet közvetlenül és annak hitelezői pedig közvetve kárt szenvedtek volna, annyival is in kább, amennyiben nem tekinthető kizártnak az, hogy a szövetkezet alkalmazottjai, helyesebben annak elárusítója és pénztárnokának ténykedése volt épen oka a szövetkezet anyagi romlásának, mihez hozzájárult az a körülmény is, hogy az egyes betétesek betétjeik felmondásával a szö vetkezetet megrohanták és annak csődbe juttatását kikerülhetetlenné tették. Ezzel szemben felperes keresetében egyáltalán nem hoz fel oly konkrét esetet, amelyből megállapítható volna, hogy az alperesek ténykedése vagy vétkes mulasztása által kár következett volna be, az általa hivatkozott tanuk pedig saját tapasztalatukon alapuló tényeket nem igazolnak ; azon körülmény, hogy az áruknak az elárusító részére volt átadása leltár nélkül történt, ehelyütt figyelembe nem jöhet, mert erre alperesek sem a törvény, sem pedig az alapszabályok által kötelezve nem voltak. Feltéve végre, hogy ha az alperesek ténykedése vagy mulasztása oly mérvben bebizonyitottnak is vétethetnék, hogy az által a felperes kárt szenvedett el, tekintve, hogy tisztába nem hozható, hogy mily összegre rúgtak az alperesek vezetése alatt álló szövetkezetnél elsikkasztott összegek, továbbá mily összeget képviselnek az állítólag be nem hajtott csődkövetelések s igy meg nem állapitható kétségtelenül az az összeg, melynek erejéig alperesek fele lőssége kimondható volna, felperest keresetével elutasítani kellett. A pozsonyi kir. Ítélőtábla (129/1003.): A kir. törvényszék ítéletét akként megváltoztatja, hogy alpereseket arra kötelezi, hogy felperesnek 321 kor. 82 fill. tőkét, annak 1800. évi január 2-ától járó 5°/o kamatait egyetemlegesen megfizessenek. Felperest keresetének ezt felülhaladó részével elutasítja és a perköltséget kölcsönösen megszünteti. Indokok: Helyesen állapította meg a kir. törvényszék felperes kereseti jogát s alpereseknek mint a gazdasági fogyasztási- és hitelszövetkezet igazgatósági és felügyelő bizottsági tagjainak felelősségét, ami ellen különben alperesek felebbezéssel nem is éltek, mert felperes tulajdonosi minősége már a betétkönyv-birtoka által bizonyítva van s a szövetkezet elleni követelési jog pedig már a felszámolási tárgyaláskor megállapittatott s az ellen alperesek észrevételt nem tettek, minek folytán felperes követelésére a betétkönyvre vezetett tömeggondnoM záradék szerint a csődtömegből 50°/o-os lefizetés teljesíttetett is ; végre, mert a kereskedelmi törvény 241. és 244. §-ával a szövetkezeti igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagokra is kiterjesztett 189. és 196. §-ai szerint alperesek egyetemleges kártérítési kötelezettséggel tartoznak, amenynyiben megbízásuk határain túlmentek, az alapszabályok, vagy a törvény rendelkezései ellen cselekedtek s e cselekmények által kárt okoztak. Elbírálás tárgyát tehát csakis az képezi, vájjon a felperesnek ebbeli kétségtelen kára, hogy betéti összegére a szövetkezet csődbejutása felytán csak 50%-nyi részkielégitést nyert, viszszavezethető-e alpereseknek a kereskedelmi törvény 189. es illetve 196. §-ai alá vonható cselekményére. A kir. ítélőtábla az első bíróságtól eltérőleg ezt a kérdést igenlőleg tartolta elbirálandónak, mert az alperesek ellen lefolytatott per bünfenyitő perirataiból megállapítható, hogy alperesek, mint a szövetkezet igazgatóságának és felügyelő-hizottságának tagjai törvényes és alapszabályszerü kötelezettségüknek meg nem feleltek, nevezetesen rendes könyveket nem vezettek és a könyvek vezetését minden ellenőrzés nélkül a könyvelőre bízták, merleget nem készítettek, az árukat az elárusítónak elismervény nélkül adták és tűr ték, hogy az elárusító árukat, hitelbe adott anélkül, hogy jótállót és Írásbeli okmányt követelt volna, sőt hogy a nyújtott áruhitelről még csak rendszeres jegyzéket is vezetett volna. Az ellenőrzés teljes hiánya tette lehetővé, hogy a könyvelő hosszabb időközben tetemes összeget sikkasztott, kétségtelen tehát, hogy alperesek e mulasztások következtében az elsikkasztott összeg erejéig a szövetkezet hitelezőinek és betevőinek kártérítéssel tartoznak, de kártérítési kötelezettség terheli őket a csődnyitás által okozott költség és kiadás összege erejéig is azért, mert a csödnyitás a könyvelő által elkövetett sikkasztás következtében vált elkerülhetlenné, e költségek felmerülte tehát ugyancsak alperesek mulasztásának következménye. A könyvelő által elsikkasztott összegből és a csődnyitás folytán felmerült költség és kiadásból alperesek javára le lenne vonandó az áruhitelezésből be nem hajtott követelések összege abban az esetben, ha ez a behajtás az alperesek hibáján kivül nem eszközöltetett volna. E czimen azonban alperesek javára semmi összeg sem helyezhető levonásba, mert épen az alperesek mulasztásának következménye az, hogy a bizonyító okmány és megbízható feljegyzés hiányában a kint levő árukövetelés összege és az adósok személye meg nem állapitható ; ez a körülmény igazolttá teszi a csődválasztmánynak azt a határozatát, hogy a kisebb összegű kétes követelések behajtása az azzal járó tetemes költségre való tekintettel a csődtömeg megterhelésének kikerülése végett abbahágyatott. Az alperesek vagyoni felelősségének kimondása folytán megállapítás tárgyát képezik azok az összegek, melyek a könyvelő által elsikkasztattak s a csődnyitás folytán felmerültek. A könyvelő által elsikkasztott összegre nézve az alperesek által a bűnügyben előterjesztett adatok mit sem bizonyítottak s alapul annál kevésbé fogadhatók el, mert alpereseknek, mint vádlottaknak bűnügyi felelősségük kisebbítése végett érdekükben állott ezt az összeget mentől