Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - A szövetkezet szervei. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának és gazdaságjogi intézetének 1947. szeptember 26. és október 14. között megtartott ankétján]

74 szövetkezeteket, mert a kötelezővé tett egyetlen tisztviselő, az ügyvezető jogállására a kereskedelmi meghatalmazottakra irányadó jogszabályokat mondja ki irányadóknak. Ha a felhívott jogszabály keretébe kívánta volna venni a cégvezetőre vonatkozó szabályokat is, ahogy azt a Fülöp-Boros kommentár gondolja, akkor az ügyvezetőt egyszerűen cégvezetőnek kellett volna nevezni. A „kereskedelmi meghatalmazottak" elnevezés viszont a cégvezetőt nem öleli fel, amint ez a Kt. V. címének diszkrimináló címfeliratából tűnik ki. Hogy tehát ia törvény az ügyvezető tekintetében a kereskedelmi meghatalmazottakra vonatkozó jogszabályokra utal, abból éppen az következik, hogy az ügyvezető nem cégvezető, csak általános kereskedelmi meghatalmazott, mint ilyen, a cégjegyzékbe be nem jegyezhető. De következik az is, hogy a szövetkezetnek más cégvezetője sem lehet, mert az azután igen visszás lenne, ha a törvényes szerv szerepét betöltő ügyvezetőnél szélesebb hatásköre lehetne egy másik tisztviselőnek. A cégvezető alkalmazásának kizárását nem is tartom kifogásolhatónak, legfeljebb annak a világosabb kifejezése volna szükséges, tekintettel a 3. §-ra, amely a kereskedelmi társaságokra vonatkozó minden jogszabályt adoptálva, tulajdonképpen a cégvezető rendelésének megengedettségét implicite elismeri. Jó lett volna viszont az ügyvezetőnek a cégjegyzékbe bejegyeztetését kifejezetten lehetővé tenni. A szövetkezeti cégvezető kizárását azért tartom helyénvalónak, mert a cégvezetői meghatalmazás éppen azzal szárnyalja túl az általános kereskedelmi meghatalmazott képviseleti hatalmát, hogy a cégvezető tárgyuknál fogva az illető kereskedelmi üzlet folytatásával nem járó ügyleteket is külön meghatalmazás nélkül hatályosan megkötheti. Erre pedig az új törvény szerinti szövetkezetnek nem lehet szüksége. A gazdasági és ipar hitelszövetkezeteknél már a múltban is ki volt zárva a cégvezető alkalmazása (1898 : XXIII. tc. 31. §.) és később is csak az OKH engedélyével vált lehetővé (1920 : XXX. tc. 15. §). Végezetül meg kell még jegyeznem, hogy a szövetkezetnek a szövetkezet nevében eljárókért való felelőssége távolról sincs kimerítően szabályozva a 87. §-ban és még kevésbbé áll, hogy ez a ren delkezés az általános magánjogi elvekkel egyeznék meg, amire az indokolás utal. Az általános magánjogi elvekkel szemben éppen kivétel, amelyet egyébként már az 1930 : V. tc. 65. § is megtett (és talán ez keltette azt a látszatot, hogy a megoldás általános elvnek felel meg), hogy a szövetkezet felelősségének nem előfeltétele a culpa in eligendo et inspiciendo. Vagyis a 84. számú T. Ü. H.-tal ellentétben a szövetkezet nem mentesül a felelősség alól akkor sem, ha bizonyítja, hogy a kirendeltnek megválasztásánál s amennyiben felügyeletre, utasításra, vagy tennivalók teljesítésére eszközök nyújtására van szükség, ennél is a kellő gondosságot kifejtette, vagy hogy a kár a kellő gondosság kifejtése esetében is bekövetkezett volna. Az általános magánjog szabályai azonban a felelősség megállapításában néha még tovább is mennek. Ha nevezetesen az igazgatósági tag vagy alkalmazott a szövetkezet szerződéses kötelezettségét teljesíti, akkor telje-